Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Megjegyzések
235 4. Keresztény, vagy keresztyén? Ez nem felekezeti, de tisztán etimológiai kérdés. Nagy hiba, ha valaki felekezeti kérdést csinál belőle. Egészen bizonyos, hogy a görög Christianos s a szláv krestján, kresztyén szóból etimológiailag csak a keresztyén magyar szó származtatható le ép úgy, mint a Sebastiánból Sebestyén. Még bizonyosabb, hogy se magyar se más nemzetiségű keresztyének sohase nevezték el magukat a keresztről, tehát hogy a kereszt szónak semmi közesem a keresztyén, sem a keresztény magyar szóhoz. Aki tehát etimológiailag helyesen akar írni, az írjon keresztyén-1, aki az etimológiával nem törődik, az írjon keresztényt. Mi minden igazságot, az etimológiai igazságot is, tiszteletben tartunk: tehát keresztyén-i írunk s nem fogadjuk el Hegedűs Lóránt idézett cikkében tett indítványát, hogy a jó békesség kedvéért írjunk keresztényt. Nem volnánk jó kálvinisták, ha a megismert igazságot, bármily jelentéktelennek tetsző esetben is, bárki kedvéért megtagadnék. 5. A kereszt feltevésére vonatkozó indítványát sem helyeseljük Hegedűs Lórántnak. Kálvin János a keresztet, a képeket és szobrokat azért távolította el a templomokból, hogy Istennek lélekben és igazságban imádását minél inkább biztosítsa s lehetőleg meggátolja, hogy a mistikumra hajlamos emberek lelkét, figyelmét, ezek a külsőségek symbólumok, elvonják az egy igaz Istenről, hogy gátolják őket az Istennel való lelki összeforrásban. A magyar reformátusok szigorúan ragaszkodtak eddig Kálvin ilyetén felfogásához; mi azt kívánjuk, ragaszkodjanak ezután is. Nekünk reformátusoknak, nagykorú keresztyéneknek, nincs szükségünk semmiféle külsőségre ; ránk nem külsőségekkel, hat, mi nem külső jelképekben, de lelkűnkben látjuk, érezzük az egy örök Istent és egyszülött fiát, a Jézus Krisztust. 6. Tizennyolc éven aluliak korcsmázása ellen hozott törvényt országgyűlésünk e hóban. Helyes. De nem elég. A törvény komoly végrehajthatóságában is kételkedünk. Szigorú törvényt kellene hozni mielőbb a részegség, illetve a részegeskedők ellen. Törvényt, amely szigorúan bünteti mindazokat, tekintet nélkül korra és társadalmi állásra, akik az utcán, vagy bármely nyilvános helyiségben részegen találtatnak. Megszégyenítő fogházbüntetést, nem pénzbírságot, kell az ilyenekre róni s ismétlődés esetén a választójogtól is meg kell fosztani őket. A részegség az emberi méltóság megalázása, az emberen ragyogó Istenkép meggy alázása : megérdemlik tehát e bűn elkövetői a törvényes megbélyegzést s nem érdemlik, hogy szavuk legyen az államügyek intézésében. Ideje volna már komolyan figyelmeztetni a magyar társadalmat a részegeskedés undok, emberségmeggyalázó voltára, mert még mindig virtus számba megy társadalmunkban a nagyivás, a részegséget pedig vajmi kevesen tekintik dehonesztáló dolognak. Gyógyítni kell gyökeresen a magyar közszellemnek ezt a defektusát s a gyógyítás munkáját nem szabad pusztán a templomra és iskolára hagyni, be kell vonni abba a közigazgatás és büntető bíróság hatékony közreműködését is. Ez is hozzátartozik a nemzetneveléshez.
