Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 9-10. szám - Megjegyzések

234

Tanáregyesületnek a közoktatásügyi miniszter úrhoz benyújtott memorandumai híven tükrözik az egész tanárság kívánságait; csak ezeket a tényleges nehéz viszonyokkal komolyan számoló kívánságokat kell teljesíteni, akkor megnyugszik, meggyógyul a tanári lélek, akkor friss erejű, nagy céljaira osztatlan lélekkel törő tanári gárdával indulhat miniszterünk magyar jövendőnk nagy kulturfeladatainak elvégzésére.

Reménykedve várunk; szinte lehetetlennek tartjuk, hogy reményeink megcsúfoltassanak.

2, A rend, fegyelem, kötelességtudás hármas erényén, mint szilárd oszlopokon nyugszik állam, társadalom és minden társadalmi alakulat jólléte, boldogulása, virágzása: ezt hirdetjük mi tanárok az iskolában és iskolán kívül; ezekre az erényekre igyekszünk nevelni a ránk bízott zsenge ifjúságot. De hiábavaló minden mi igyekezetünk, ha ifjúságunk kint az életben olyan jelenségeket lát, amelyek ellenkeznek a mi tanításainkkal, amelyek megcsúfolják büntetlenül a mi nevelési ideálunkat, megcsúfolják az általunk hirdetett nagy erényeket. Megdöbbenéssel szemléljük évek óta, hogy egyetemi ifjúságunk súlyos vétségeket követ el a rend, fegyelem és kötelességtudás erényei ellen, szinte megtöriatlanul. Ez a rossz példaadás rombolólag hat a középiskolai ifjúság lelkületére s komolyan veszélyezteti a középiskolai nevelés eredményét; kérnünk kell azért az illetékeseket, állják útját ezeknek a kilengéseknek s bölcs intézkedésekkel segítsék elő azt, hogy a magyar ifjúság, a szebb magyar jövendő reménye, mintaképül szolgálhasson minden nemzet ifjúságának, a rend, fegyelem és kötelességtudás erényeinek gyakorlásában. Vídeant consules !

3. Egyedül üdvözítőnek kell, hogy higyje magát minden vallás. „Ezt nem csak a katholikus vallás hirdeti, hanem a protestáns, a zsidó és a mohamedán is," — mondja Hegedűs Lóránt a Magyar Protestánsok Lapja folyó évi 13. számában. Mi, mint protestánsok, ellene mondunk ennek a megállapításnak. Állítjuk, hogy a protestáns egyházak egyike sem hirdette sehol, soha, ma sem hirdeti, hogy ő az egyedül üdvözítő. Ellenkezőleg, mi reformátusok és mind a többi protestáns felekezetek azt hirdetjük, hogy mindenki, aki igazán hisz a Jézus Krisztusban és az ő tanításai szerint él, üdvözül, bármelyik felekezet tagja is. Épen ez egyik sarkalatos különbség köztünk protestánsok és a r. katholikusok között. Épen ez a felfogásunk teszi lehetővé, hogy mi protestánsok őszinte tisztelettel tudunk tekinteni mindenki őszinte vallásos meggyőződésére s szerető megértéssel tudunk együtt élni, összefogni nagy célok szolgálatára, más vallású honfitársainkkal. Mi sem magunkat, sem más embertársainkat nem tartjuk csalhatatlanoknak; mi a magunk hitét legjobbnak, legígazabbnak tartjuk ugyan, de mások őszinte meggyőződése előtt is tisztelettel hajiunk meg, a más hiten levőket nem bántjuk, nem gúnyoljuk, nem üldözzük. Aki másképen érez, másképen cselekszik, az szerintünk nem jó protestáns, de nem is jó keresztyén,