Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Szigethy Lajos: A "Szép", mint az iskola világának éltető eszméje
223 Sajnos — mi tudjuk — hogy ez az áldozatkészség nálunk nem volt ily általános. Ellenben igaza van, amikor elmondja, hogy a 75 százalékban katolikus lakosságú Kecskemét város viseli a református jogakadémia fenntartásának felét. (Pardon szerinte háromnegyedrészét is !) — Miskolc, melyben csak öt százalék az evangélikus és az összes protestáns lakosság is csak 32 százalék, — ugyanígy cselekszik a lutheriek javára. Ezekkel szemben méltán dissekszik azzal, hogy: „Szemrecsányi Lajos egri érsek, dacára annak, hogy Eger lakossága túlnyomóan katolikus, még sem fogadta el Eger város és Hevesvármegye felajánlott segítségét az akadémia fentartására, hogy a jogakadémia egyházi jellegét és szigorúan katolikus szellemét minden körülmények között és a viszonyok bárminemű változása mellett biztosíthassa!“ stb.! (íme mekkorra öntudatosság és tervszerűség.) * Protestáns atyámfíai! Hát most sem látjátok, hogy miről van szó, amikor most a kultuszminisztérium a jogakadémiák megszüntetését programmjába vette? Tanulmányi szempontok? Jogász proletáriátus tenyésztése? A vidéki egyetemek benépesítése? . . . Én úgy látom, hogy a cél egészen más! Arról van szó, hogy a két protestáns egyház anyagi erőtlenségében, küzködésében elfáradva, lemondjon százados jogi főiskoláiról! Nos! A paritás kedvéért most az egri érsek is megteszi ezt. És mi lesz azután ? . . . Az egri érsek ime, ha akarja három fakultásos egyetemet létesít . . . S vájjon lehet-e elvitatni ehhez való történelmi jogát? És én azt mondom, nagyon rövid idő, egypár év alatt meg tudja csinálni, ha akarja. Esetleg talán a többi főpap segíségével . . . De vájjon mi protestánsok tudunk-e rögtönözni egy egyetemet és hol? Hiszen ugye még a száz év óta meglevő jogakadémiánkat sem tudjuk megmenteni ? Videant consules ! !!. . . / Gergely György dr. A „Szép“, mint az iskola világának éltető eszméje. (Elnöki megnyitó az Ev. Tanáregyesület 1927. okt. 24-ikí ülésén). Az öregség ezüst hegyéről mintegy történeti távlatból szemlélgetve az életet, keresem a külső szin alatt a valót, az események alatt a lényeget, az elvénültnek látszó intézményekben az éltető eszmét, ami nekik örök ifjúságot ád. Az iskolára nézve ezt a szép eszméjében találom meg: a szépben mind eszmei, mind formai tekintetben. Mértanilag szólva: a szép a középpontja az iskolai életnek úgy, mint az egész életnek is, de olyan bűvös középpont, mely, ha látó
