Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Gergely György dr.: A jogakadémiai problémáról
222 tudná betölteni, ha egyetemi rangra emelnék addig, amíg erre a politikai légkör kedvező.“ (Tehát a mostanit ilyennek látja!!!) „A francia katolikus egyetemek példáján láthatjuk azt, milyen hátrányos, ha a katolikus egyetemek hallgatósága vizsgáit az állami egyetemeken kénytelen letenni. . stb, „A katolikus egyetemi oktatás függetlensége megköveteli tehát a jogakadémiáknak egyetemekké való fejlesztését, mert enélkül kultúrharc esetén a katolikus főiskolák hallgatósága ki van téve az állami hatalom minden vexaturájának. Azt hiszem, mi protestánsok már is világosan láthatjuk, mennyire igazak a tételek mi reánk vonatkoztatva is! * Dr. Pálosi további fejtegetései arra céloznak, hogy beigazolja, mennyire jogos törekvése a nagymultu egri joglyceumnak, ikertestvérével, az ottani papnevelő theoloógiai akadémiával együtt az egyetemi rangra emeltetés terve. Előadja az intézet történetét. Felemliti, hogy csonka filozófiai kara is volt és hogy hatalmas szép palotája van, mely méltó és alkalmas lenne egy háromkaru egyetem befogadására . . . Folytatólag elmondja, hogy a kormányhatalom részéről milyen sok akadékoskodás gátolta a legutolsó félszázadban a jogakadémia, illetve általában a jogakadémiák fejlődését. Amely akadékoskodások folyamatát egy időre 1908. óta a háború végéig, kedvezően enyhítette és ellensúlyozta a jogtanárok számára folyósított fízetéskiegészitő államsegély. E részben itt-ott elfogultság is vegyül Pálosinak egyébként igen szép és okos tanulmányába. Amikor ugyanis úgy tünteti fel a dolgot, mintha a protestáns jogakadémiák különösebb kedvezményben részesültek volna . . . És a mi szegénységünket figyelembe sem veszi. Igen helyesen ir viszont a legutóbbi és aktuális válságról, amely attól az időtől kezdődik, amikor az állampénzügyek, u. n. szanálása érdekében Klebelsberg gróf kultuszminiszter a jogakadémiai tanárok állami fizetéskiegészitését, illetve pótlékát megszüntette. Rámutat, hogy a jogakadémiák megszűntetésére vonatkozó irányzat mindig ez intézeteket állitotta s állitja most is bűnbakul, holott minden bajnak oka nem a jogi iskolák számában, „hanem legelsősorban a jogi oktatás mai képtelen rendjében keresendő.“ (Úgy van.) Reámutat, hogy mentői műveltebb valamely állam, annál több benne az egyetem és jogi karral is biró főiskola. Statisztikai adatokkal igazolja ezt. Igen erélyesen rávilágit arra, hogy milyen „hálátlanság az államtól“ megvonni az államsegélyt és válságba dönteni az egri érseki jogakadémiát, mely amiatt szegény most, mert fentartási alapjai hadikölcsönökbe lettek fektetve. Vájjon nem mondhatjuk-e mi protestánsok ugyanezt a mi főiskoláink tönkremenésével kapcsolatban ? A cikkíró további soraiból látszik, hogy ő azt képzeli, miként a protestáns akadémiákat az illető felekezetek egyetemének, „mindegyik egyházkerületének“ hozzájárulása mentette meg.