Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Gergely György dr.: A jogakadémiai problémáról
220 lenyomatása. De mivel a mi hittestvéreínk, főleg szegénységük folytán, sok lapot, közlönyt alig járathatnak, talán még sem árt megtudníok, hogyan gondolkoznak a jogakadémiai kérdésről a túlsó parton? A cikk, amelyről beszélek dr. Pálosi Ervin egri jogakadémíaí tanár tanulmánya. Cime ez: „Katolikus jogi oktatásunk. “ Előzményként előadja a szerző, miként indult el a magyarországi jogi oktatás, a katolikus egyház intézetei keretében, főleg a nagyszombati egyetemen, majd a Mária Terézia által alapított s a tanulmányi alapból fentartott jogakadémiákon. Azután miként módosult mindezeknek a jellege, főleg a II. József erőszakos államosító rendszere folytán. Érdekes, hogy az 1848-íki egyetemi törvényt nem említi. Csak összegezi, hogy 1924-ben az összes magyar tudomány egyetemek összes tanerői közül, 454 közül szerinte 82 szabadkőműves van, „akik tehát hol nyílt, hol csendes ellenzéki álláspontot képviselnek“, „úgy a keresztyén állameszmével, mint a katolikus többségű államokban megkövetelhető valláserkölcsi neveléssel s általában a keresztény világfelfogással szemben.“ „Az orvosi karokon a zsidók arányszáma ma is igen jelentékeny.“ De sok szabadkőművest és ezekkel rokonSzenvezőket vél találni a jogi karokon, — no s bár nem mondja, de talán gondolja, — hogy az egyik bölcseleti karon is ? U. í. nemcsak a jogi karról beszél, „A katolikusok kedvezőtlen arányszámát az egyetemi tanári karban azonban még sem Írhatjuk — folytatja a szerző — teljesen az államhatalom terhére. Az egyetemi tanári állások elnyerése u. i. rendszerint az egyetemi magántanári habilitáció megszerzésétől függ. A magántanári képesítés megszerzését pedig rendkívül megkönnyíti a főiskolai tanárság, amely mintegy predesztinálja ezen állás betöltőjét arra, hogy eme képesítés elnyerésére törekedjék, mert ettől függ további előmenetele úgy a főiskolai állásnak fizetési fokozataiban, mint esetleges kinevezése egyetemi tanárrá“ stb, — (Igaza van!) „Ezeket és más körülményeket a protestáns felekezetek mind számba vették s a legnagyobb áldozatoktól sem riadtak vissza, hogy minél több, az államtól független jogakadémiát, illetőleg főiskolát tartsanak fenn, egyrészt hogy az ifjúságnak protestáns szellemű főiskolai tanulmányait biztosítsák, másrészt, hogy a főiskoláikon alkalmazott számos tanár közül okvetlenül akadó tehetségek méltóképen reprezentálják a protestáns felekezeteket az állami egyetem tanári karában is.“ (Helyesen.) Az öt protestáns akadémiával szemben a négy katolikus közül a pozsonyit és nagyváradit a szerző csak címükben látta ilyeneknek, hisz azokat a kormány igazgatta s egyházi jellegükkel annyira nem törődött, hogy olyan tanárokat is nevezett ki és tűrt meg azokon, mint volt pl. Ágoston Péter, a kommünbeli hírhedt népbiztos. A szabadkőművességet a szerző a szabadgondolkodással, sőt vallástalansággal, egy helyen pláne az atheizmussal is azonosítja. Ki e sorokat írom, e tételhez nem tudok hozzászólni, mert kívülállók a szabadkőművességen, Ellenben bizonyos megdöbbenéssel idézem egy néhány további sorát a szerzőnek, kivel pedig egyébként nagyon sok tekintetben egyetértek.
