Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 9-10. szám - Gergely György dr.: A jogakadémiai problémáról

219

tokban is van valami ebből a türelmetlen vallásos érzésből. A teljes érettség adománya már az, hogy az Istent sokféle alakjában is egyetlennek, változatlannak, általánosnak tudjuk tekinteni

Ha a keresztyénséghez való csatlakozás sikerült, megtanúljuk a Bibliát új szemekkel olvasni. Az ősrégi szimbólumokat saját élménytartalommal töltjük meg. A kifejezések mögött észrevesszük a soha egészen ki nem mondott és kifcjezhetetlen vallásos értelmet. Egy szóval : most sikerül az, amit az első periódusban csak megkíséreltünk.

A fejlődés utolsó foka, az érettkor élete, már kívül esik a mi szemlélődésünk keretein. Csak annyit említünk meg, hogy ennek a kezdetét itt is, mint minden más tekintetben, valami észrevétlenül beálló megnyugvás jellemzi. Még a tökéletesen vallásos természetüeknél is eltűnik ilyenkor a vallásos érzelmek izzása és láza. Persze ezzel épen vallási téren majdnem sohasem lép fel végérvényes egyensúlyi állapot. Később új viharok jönnek, amik néha amaz első Sturm és Drangkorszak utolsó felvonásainak tűnnek fel, néha azonban teljesen új korszakot jelentenek. A teljes érettség senkinek sem adatott meg. A legnagyobb titkokkal való foglalkozásban mindig tovább fejlődünk s még az aggkor is, ami pedig egyéb téren alig ad új életmotivumokat, csudálatos mélységeket tárhat fel. Hiszen a vallás mégis csak az az örök kiséret, amely cselekvő életünk dallamával együtt változik. Vagy helyesebben : a vallás örök mozgás, amely lényünk változó motívumai és az istenség között fennálló feszültség folytán keletkezik, amely önmagában változatlan ugyan, de vágyainkhoz és küzdelmeinkhez egyszer közelebb, máskor távolabb esik s egyszer ilyen, máskor olyan színben tűnik fel. így változik és fejlődik bennünk az Isten. 0 azonban minden alakjában csak reflexe annak az örök Szellemnek, amely olyan távlatokban él, hogy hozzá senki sem közelíthet.

(Szeghalom) Nagy Miklós.

A jogakadémíaí problémáról.

Őszinte hang Egerből, a protestánsok számára ismertetve.

Aggodalommal kezdek az íráshoz, mert nem tudom, lesz-e olyan protestáns sajtó orgánum, mely hasábjait átengedje arra a célra, hogy benne a jogakadémiáknak a közvélemény szemében immár csaknem bukottnak látszó ügye védelmeztessék.

De talán mégis csak érdekelheti a protestáns közvéleményt, ha jelzem, hogy az alábbiakat kilenctizedrészben nem is én irom, hanem jóformán csak átveszem ezt, legnagyobbrészben szóról-szóra idézve a Bangha Béla Jézustársasági atya által szerkesztett „Magyar Kultúra“ cimü folyóiratból.

Ha feltehetném, hogy a protestáns olvasóközönség legnagyobbrésze olvassa a jelzett, reánk nézve igazán nagyon érdekes félhavi szemlét, akkor persze felesleges volna azon cikk nagyrészének újra-