Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 9-10. szám - Nagy Miklós: Az ifjúság vallásos fejlődése

212

I. mérsékelten vallásos atmoszférában;

II. erősen vallásos atmoszférában;

III, olyan környezetben, amely (legalább keresztyén felfogás szerint, vallásilag közömbös vagy vallásellenes.

Rendesen a társadalmi osztály, a szülői ház és az iskola foglalják magukban a jellemző objektív szellemi tényezőket. Az- első esetben főképpen a modern, túlnyomórészt északn'met liberális protestantizmusra, a másodikban a protestáns és katholíkus orthodoxiára, meg a píétista methodista mozgalmokra, a harmadikban pedig olyan körökre gondolunk, amelyekben a felvilágosodás és az ezt követő pozitivizmus hatása alatt valami tisztán immanens, többnyire intellektuális színezetű és erősen természettudományi alapokon nyugvó lelki összetételeket találunk.

I, Rousseau óta folyik a vitatkozás arról, hogy vájjon már a) gyermekekben van-e egyáltalán vallásos érzés, vagy hogy a szellemi életnek ez a része a pubertás korában ébredezik. Az mindenesetre bizonyosra vehető, hogy a vallásos élet nemcsak beleplántálható a gyermekbe, hanem spontán módon is kifejlődhetik. Természetesen a kifejezési formákat rendszerint a felnőttektől veszik át és a vallásosság még nem jelentkezik olyan differenícált formában, mint a szellemileg sokoldalú érett korban. Ha megkíséreljük a különböző korok sajátságos hatásainak elkülönítése által azt a vallásosságot körvonalozni, amely a gyermek lelki alkatának megfelel, — a következő jellemző vonásokat találjuk, amelyek egyszersmind a „gyermek metafizikáját“ is meghatározzák : 1. A gyermek vallásossága, mint általában egész viselkedése, teljesen egocentrikus. Minden történés, már amennyiben a történések megfontolás tárgyát képezik, a saját kicsiny Énre vonatkozólag tűnik fel. Az események között levő szerves összefüggést a gyermek még nem fogja fel, mert az élet jelenségei előtte egymástól függetleneknek látszanak és csak az erősen érzelmi színezetű motívumok tekinthetők nála kifejezetten vallásosaknak. Mint a mesében, egészen egyszerű félelmi —- és boldogsági — motívumok játszanak döntő szerepet. A bírni-akarásnak, alkalomadtán a háládatosságnak, de a félelemnek a vallása is ez. Az utóbb említett motívumokról megfeledkezni vagy azt letagadni semmi esetre sem lehet. Messer önéletrajzában nyomatékosan hangsúlyozza, hogy: „Alapjában véve a saját javamat kerestem a vallásban. Gyermekkorom vallása főleg az aggodalom vallása volt." 2, A gyermek vallásos képzetei anthropomorphok. A világon uralkodó erőket, a jókat úgy, mint a gonoszokat, a felnőttekhez hasonlóknak képzeli el. Az atyának a jelleme vagy inkább a gyermekhez való viszonya a gyermek vallásosságának a színezetére döntő jelentőségű. Az atya hatalma mérhetetlennek látszik s az Istenitek hasonlóan hatalmasnak kell lenni. (Felületes következtetés lenne az, hogy a későbbi vallásosság általánosságban semmi más, mint ennek az „atya-komplexumnak“ a fixálása.) 3. A világ folyása, amely ezeknek az erőknek a hatása alatt az Énre vonatkozólag végbemegy, mágikus jellegű. A gyermek szemében a csuda nem lehetetlenség, a törvényszerűségek szerint lefolyó események fogalma előtte még ismeretlen. Szerinte tehát teljesen magától érthető, hogy Isten és vele együtt a jó és gonosz szellemek mágikus hatá-