Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 9-10. szám - Laurentzy Vilmos: Egyházaink és a gazdasági szakoktatás

210

szemrehányás illethetné őket, hogy a modern haladni akarásban elmaradnak a többitől. Azt a tényt úgy sem lehet megmásítani, hogy híveinek igen nagy része ne lépjen gazdasági pályára, hát nem volna-e helyes i zeket magának az egyháznak már előkészíteni erre? Ily módon elhelyezkedésükben is jobban lehetne a híveket segíteni. A saját iskoláikból kikerülteket mindenhova beszerezni, hol azt a lelki szolidaritás indokolttá vagy szükségessé teszi. Az egyházak tekintélyének emeléséhez ily kultúrszociális munka bizonyára jelentőségteljesen hozzájárúlna.

Egyházaink iskolapolitikájának ily kibővítése helyesnek és indokoltnak látszik. Vájjon a megvalósítás gyakorlati ténye nem ütköznék-e igen nagy nehézségekbe ? Miután erre már több precedens van, nem kell más, mint a felettes hatóságnak az erre való szándékot bejelenteni, ami nem egyéb formalitásnál. A tényleges megszervezésnél kezdődnek természetesen a tulajdonképen való gondok. Hol és melyik fajta iskolát, mily sorrendben, melyiket a siker reményével, melyiket elvi okokból, esetleg anyagi áldozatok árán is? Két döntő körülmény, e fontos kérdésekre, úgy általában, megadja a direktívát. A territoriális és a gazdaságtársadalmi tagozódási szempont. Általában azt lehetne megállapítani, hogy a református egyháznak területi elhelyezkedése a falu, a vidék, az ág. h. ev.-nak pedig a város. Ott a gazdaelem, itt a kereskedő és iparoselem a jellemző. Természetesen az elhatárolódás nem ilyen merev, mert a reformátusoknak épúgy van városi eleme, mint az ev.-nak falusi. Tehát a felállítandó iskoláknak az illető területek ily gazdasági igényeit kellene kielégíteniük. Kiszemelendő volna így egy oly gócpont, mely agrár és egy olyan, mely merkantil-idusztríális életigényeknek és viszonyoknak emberanyagát tudná szolgáltatni. Előbbi helyen kertészeti vagy mezőgazdasági középfokú iskolát lehetne létesíteni, az utóbbiban pedig kereskedelmit és pedig egy éves, két éves vagy négy éveset, nőit, vagy férfit.

Ilyen formán ki lehetne elégíteni a társadalmi tagozódásból eredő kultúr és kereseti kívánságokat. A sikerülés szempontjából azonban pontosan meg kellene állapítani, mely iskolát és hol állítsunk? Talán az volna helyes, hogy a fővárosban közös alapítás gyanánt egy fiú kereskedelmit, kiegészítve egyéves női tanfolyammal, mely utóbbi a másik mellett, mivel tanáranyaga tulajdonképen a fiú iskoláé volna, tehát csak óraadó tanárokról volna szó és mert az iskolahelyiség meg van s mert a tanfolyamon délután tanítanának, mindig rentábilis szokott lenni. Esetleg nem volna kockázatos egy női keresekedelmí sem, úgyhogy azonos épületben délelőtt egyik, délután másik találjon elhelyezést, Vidéken, jó hátmegetti területtel biró agrárgócpontban egy kertészeti középfokú vagy mezőgazdasági középfokú iskola volna ajánlatos. Kereskedelmit lehetne egy oly agrárközpontban is felállítani, hol egyházainknak nagy gyökerük van, mert a modern gazdatársadalomra nézve a kereskedelmi ismereteknek megszerzése, a mezőgazdasági termékek értékesítése fontos problémájának okából elengedhetetlen. Az a helyzet is előállhat, hogy valamelyik halódó középiskolát alakítsák át gazdasági középiskolává.

Hogy a fenti sorok gyakorlati értéket nyerjenek, felsorolom a kereskedelmi iskoláknak legfrissebb és a mi szempontunkból leg-