Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Laurentzy Vilmos: Egyházaink és a gazdasági szakoktatás
209 földjüktől ezalatt elidegenednek, — és azokat szív nélkül, az úrhatnámság miatt elvesztegetik s fogyasztják az országnak törzsökös, stabil lakos elemét. A fent elmondott gazdasági iskolák létesítésében versengve vettek részt testületek, érdekképviseletek, városok, magánosok, végül természetesen a leghivatottabb iskola-fentartó, az állam is. Nagyon érdekes, hogy felismerve a haladó életnek kulturkövetelményeit, az egyházak is. így az izraelita egyház kereskedelmi iskolákat állított fel, de kertészeti és háztartásit is. A katholikus egyház kertészeti, háztartási iskola mellett, kereskedelmi iskolákat és pedig zárdaiakat: Budapest, Pestújhely, Sopron, Eger, Veszprém s legutóbb már mezőgazdasági középfokú iskolát is Gyöngyösön. A mi egyházaink a gazdasági szakoktatás iránt nem mutattak érdeklődést. A cikknek kitűzött és elérendő célja szempontjából meddő volna ennek a speciális okait kutatni. A felvetett probléma ugyanis az, hogy ezután résztvegyenek-e ily irányú kultu rmunkéban és mik annak elvi és gyakorlati feltételei ? Elvi akadályai nincsenek. Ha a többi egyházak* egyházi sérelmeik nélkül ezt megtették, akkor valószínűleg nálunk sem volna e tekintetben akadály. A példa követése nem volna egyéb, mint annak a természetes jognak tényleges gyakorlása, amit a többiek már felhasználtak. A legfontosabb talán az a kérdés, hogy ily iskolák létesítésének megvolnának-e a pénzügyi lehetőségei ? Erre újból azok válaszolnak, amiket már eddig létesítettek és melyek miután anyagilag is jó befektetéseknek bizonyultak, nem róttak újabb terheket az egyházakra, legfeljebb az alapításnak első idejében. Ha itt pláne ily iskolát, a két egyház együtt létesít, akkor a terhek is igen előnyösen oszlanának meg. A tanulóanyag kérdése sem okoz nehézséget, ha a helyet jól választják meg, mert pl. a kereskedelmikben még most is a legtöbb iskolában az átlagos osztályszám a 40, sőt nem egy helyütt felmegy 50-re is. A fővárosban vannak olyanok, melyekben 5, 4, 3 A), B), C), D), E) osztály van mindeníkből, de vidéken is gyakran találunk A)—B)-t minden osztályból. A tanári ellátás a mai rossz világban a legkönnyebb kérdés, kivéve egy-két speciális szakot. Egyházainknak állás nélkül való tanárai bizonyára örömmel és hálával üdvözölnék ez újabb elhelyezkedési lehetőségeket. Felmerülhet az a kérdés is, helyes volna-e az, hogy egyházaink ily irányú működést kezdeményezzenek? Miután azoknak a kultusz mellett mindig egyik legfontosabb feladata és hódítási fegyvere ép a kultúra és az iskola volt, akkor most a változott modern viszonyok közepette ki kell terjesszék figyelmüket a szokásos iskolafajokon kívül, az az aktuális iskolákra, a gazdaságiakra is. Annál is inkább, mert egyházaink hívőinek gazdaságtársadalmi tagozódása megfelel a követendő irányzatnak, az agrárnak és a merkantilnak. A hívőknek földmíves, kereskedő és iparos része méltán kívánhatná egyházától,, hogy ily irányban is gondoskodjék őróluk. Ez csak erősíthetné a bensőséges viszonyt közöttük, látván, hogy a lelki kenyér mellett segitőleg részt vesznek a testi kenyér megszerzésének nehéz küzdelmeiben is. Ha pedig a prot. egyházak kitérnek e kultúrfeladatuk elől, akkor a többi egyházzal szemben az a
