Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Laurentzy Vilmos: Egyházaink és a gazdasági szakoktatás
207 feladatok elé állította az embereket. Hatalmas áradat indult meg az őstermelési területekről. A növényi, állati, ásványi nyersanyagoknak folyton szaporodó tömege ömlött be, a mind több géppel és munkással nagyobbodó gyári üzemeknek telepeire. Onnan azután nemsokára iparcikk alakjában zuhogott ki a fogyasztók milliói közé. A robogó vonatok, a méltóságteljesen haladó hajók, majd később az automobil, a levegőt átszelő repülők és a tenger mélyén úszó hajók állandóan vitték a nyersanyagot, az iparcikket, a földnek addig alig ismert területeiről és területeire. A gazdasági élettel kapcsolatos híradás posta, táviró, telefon, szikratávíró útján oly nagytömegű és gyorsaságú lett, miről az ember még álmodni sem mert. A rohamosan megduzzadt gazdasági élet pénzügyi lebonyolításának eszközei, takarékpénztárak, bankok, szövetkezetek, részvénytársaságok valósággal kinőttek a földből s a pénz, a töke, a tőzsde koronázatlan uralkodójává lett az életnek. A pénzhelyettesítő eszközök megsokasodtak, utalványok, váltók, csekkek, pénz és bankjegyek hihetetlen tömegben kezdettek jelentkezni. Az adásvétel száz fajtájának elszámolása, a hiteleljárások és kölcsönzéseknek mind jobban komplikálódó módja nagyarányú, addig nem tudott feljegyzéseket követelt. A könyvvitel és a pénzügyi kezelésnek modern technikája elsőrendű fontosságúvá lett. Az egész jogrendszer átalakult, a törvényhozás, a tudomány, a filozófia elvi megállapításai, a társadalmi felfogás, sőt az irodalom, a művészet is. Egy szóval maga az élet, az individuális és kollektív lélek, külső megjelenési tüneteiben és belső tartalmában egyaránt. Átalakult a világkép, mely régi idők történelmi távlatából derengett feléjük és egészen új történelmi szemlélet rajzolódott le az emberiség lelkiségének horizontjára. Természetes tehát, hogy az iskola sem maradhatott e mindent megmozgató világváltozástól érintetlenül. A modern élet a maga feltartózhatatlan rohamával követelte a tanítás és nevelés teljes átalakítását és a korszerű oktatási intézményeknek létesítését. Fokozta a gyakorlati követelményeket a korszellemnek természettudományos és technikai irányzata is. Természetes következménye lett ennek ezután a modern reális és gazdasági oktatás gondolatának megszületése. Az egyedül uralkodó gimnázium mellé megszületett tehát a reál, legújabban a reálgimnázium s ezzel befejezte kultúrpolitikánk a tudományosságra nevelő iskolarendszernek teljes kiépítését. Egységes képe ennek tehát a 4. osztályos, alapúi szolgáló elemi, a 8 éves gimnázium, reál, reálgimnázium, a rájuk felépített főiskolák és egyetemek. A gyakorlati és technikai gazdasági tudást nyújtó szakoktatásnak rendszere azonban nem tudott lépést tartani a korszerű fejlődéssel. Ezért csak egymástól izolált s nem egyszer befejezetlen kezdeményezéseket mutat. Eltekintve az alsó fokú tanonciskoláktól, csak egy teljesen kiépített típust tüntet fel, az eleinte a 4 alsó középiskolai tagozatra ráillesztett 3 éves, majd 4 éves kereskedelmi iskolát. Az ipari középfokú iskola még vajúdik. A mezőgazdasági középfokú szakiskola pedig az 1923. évben kiadott rendelettel született meg. A főiskolai és egyetemi oktatás céljaira azután megalakultak a mezőgazdasági és kereskedelmi akadémiák, a műegyetem gazdasági tanfolyama, a köz*
