Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 9-10. szám - Zsigmond Ferenc: Ady Endre. Születése ötvenedik évfordulójára

203

egészen kivételes költői termékenységü Adynál ellenben a lelki élet rendkívüli mértékű ösztönisége alapvető jellemvonás; az alkohol csak fokozhatta ezt nála, de ettől függetlenül is, hogy úgy mondjuk: egészséges vonatkozásban is kivételes mértékig meg volt Adyban a világ jelenségeinek az a primitív módon való tudomásul vevése, amely az ősembert jellemezte s ma talán a gyermek lelki berendezettségéhez hasolitható.

„Bolond bensőm egy ős gyermeket hordoz . .

mondja magáról Ady s ezen vallomás csakugyan igaz. Ady annyira sem tud elvont fogalmakban gondolkozni, mint más lírikus. 0 nem csupán metaforás eszközként alkalmaz elvont fogalmak nevei helyett konkrét jelentésű szókat, hanem őnála a legelvontabb fogalmak is azonnal érzéki létezést kapnak, élő lényekké, jelenetek és cselekmények szereplőivé lesznek, olyanformán, mint a történelem előtti idők mítoszaiban. A halál, az élet, az idő, a mosoly, az álom, hazugság, a pénz, a mámor stb.: mindez érzékletes, személyi valóságot nyer egy valóságon túli, mitikus világban, melynek színhelyi alkotórészeit a tapasztalati természet szolgáltatja: hegyeket, folyókat, virágokat stb., de a fantasztikus világ életét, belsőrendjét, összefüggését egy ősemberi, egy naiv gyermeki lélek csodálkozásból ki nem fogyó látásmódja teremti meg.

Az Ady-versek víziós és hallucinációs jelenetei mögött tehát mindig valami belső történés, valami lelki életi vonatkozás, eszmei jelentőség lappang, vagyis amazok emennek a jelképei, szimbólumai. Például: elénk rajzolódik kísérteties hatású körvonalaival egy ódon, babonás vár, mohos gőgös és elhagyott; konganak az elhagyott termek: örökös ott a kripta-illat és a köd, árnyak suhognak a sötétben s elátkozott had nyöszörög; csak néha, titkos éji órán gyúlnak ki a vár ablakai, mint bús nagy szemek, ilyenkor a fehér asszony jár a várban s az ablakon kinevet — — e rendkívül szemléletesen és hangulatosan megrajzolt vár csak szimbólum '■ a költő lelkének a jelképe; a költő lelkére vonatkozik a gőgös, elhagyott jelleg, a rémekkel viaskodó szomorúság; a költő lelkének tükrei (arcképszerü hűséggel) a bús, nagy szemek; a fehér asszony pedig a költő lelkét betöltő eszményképet, a Párizsban lakó, Léda nevű nőt jelenti s azt, hogy ez az emésztő, tragikus komolyságé szerelmi szenvedély csak pillanatokig válhat boldogságérzetté az epedő, lázas, ideges, beteg lélek számára.

Ennek a példának a szimbolizmusa egészen világos és könnyen megérthető, hiszen a vers első sorában maga a költő előre megfejti a rejtvényt: „A lelkem ódon, babonás vár.. .“ De később már nem szokta ennyire kezünké adni a szimbólum-kulcsot, magunknak kell azt megéreznünk. megkeresnünk s mozzanatról-mozzanatra felnyitogatnunk vele a költemény félig tudatos, félig tudatalatti művészetének zárját. Pl. az Özvegy legények táncá-ban — Földessy Gyula magyarázata szerint — az özvegy legények a költő lelkében élő napvilágra még nem került vers-témákat jelentik, éjtszakai táncuk a költői ihlet vívódását, haláluk a belső ihlet-anyag kész költeménnyé való megmerevű-