Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 7-8. szám - S. Szabó J.: Emlékezés az Országos Református Tanáregyesület fennállásának 25 éves fordulóján

zászlója alatt 43 közép- és felsőfokú intézetből, amelyek református egyházunknak áldásthozó veteményes kertjei, megannyi díszei és büszkeségei, a magyar hazának és kultúrának legerősebb várai voltak.

És mikor az orkán elszáguldott felettünk s mi megtépázva és kábultságunkból felocsúdva, úgyahogy ismét összeszedtük magunkat, sírva láttuk a megrendítő pusztúlás képét. Tizenhárom középfokú iskolát és két akadémiát elraboltak tőlünk s egyesületünk tagjainak száma kevesebbre olvadt le, mint amennyi volt megalakulásakor. De Istenben bízva, nemzetünk és egyházunk géniuszától vezéreltetve, újra kezdtük az építést és Istennek hála, nemzetünk és egyházunk géniuszának örömére ma megint 36 tanintézet neve fénylik zászlónkon s 439 rendes tag izzó lelkének tüzét hintjük a magyar haza és nemzeti műveltség oltárára.

Egyesületünk negyedszázados munkásságát híven tükröztetik központi igazgatóságának, választmányának és közgyűlésének jegyzőkönyvei s kiadott évkönyveinek húsz kötete. De írott bizonyítékait találjuk ezeken kívül két testes kötet Iskolatörténeti Adattárban, négy tankönyvben és a szeretett elnökünk 40 éves tanári jubileumakor közrebocsátott emlékkönyvben.

Egyesületünk munkássága mindenekelőtt a református tanárság és tanári állás becsének, tekintélyének és erkölcsi súlyának fenntartására, sőt emelésére irányult. Erre törekedett az egyházon belül a felsőbb hatósági határozatok, az iskolai törvények és rendtartások meghozásakor, a társadalomban annak tájékoztatása, felvilágosítása és az iskolához, intézményeihez, tanáraihoz való minél szorosabb kapcsolása által, de nem utolsó sorban azzal is, hogy ösztönzőleg hatott a tanárság tudományos képzésére és haladására, nemkülönben ápolta benne az integritás és szolidaritás összetartó erejét. Zsinati törvényeink köznevelési és közoktatási része sok tekintetben egyesületünk fölterjesztése alapján készült, de nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy több lényegbe vágó kívánságunk, mely éppen a tanárságnak az egyházi életben való jelentőségét és súlyát óhajtotta törvénybe iktatni, csak píum .desíderium maradt. Egyébként egyházi hatóságaink részéről általánvéve jóakaratú megértést és támogatást tapasztalt egyesületünk, sőt az egyetemes tanügyi bizottságban, ahol elnökünknek döntő szava van, szinte véleményező és irányító szerephez jutott. így üdvös reformokat javasolt a középiskolai vallástanítás tervére és módszerére nézve, az énektanítás terét és módszerét pedig teljesen egyesületünk dolgozata szerint léptette életbe az egyetemes konvent. A tanárság szellemi nivójának emelése végett nyomatékosan hívta fel a fentartótestületek és tanárok figyelmét a külföldi tanulmányutakra, több ízben sürgette felolvasás és felterjesztés útján a tanárjelölteknek minél szélesebb és behatóbb elméleti és gyakorlati kiképzését. A társadalom vezető elemeit pedig főként vándorgyűlései alkalmával igyekezett annak a hatalmas szellemi és erkölcsi értéknek beismerésére és megbecsülésére bírni, amelyet a tanárság az egyház és a nemzet életében képvisel. De ha tettünk is e téren valamit, be kell ismernünk, hogy még sok a teendőnk addig, mig a társadalom és a tanárság teljesen egymásra talál.