Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - S. Szabó J.: Emlékezés az Országos Református Tanáregyesület fennállásának 25 éves fordulóján
156 Fölemelte szavát egyesületünk a tanárság azon hivatása érdekében is, amely reá állásánál és képzettségénél fogva a kulturális közigazgatás terén vár. E tekintetben már úgy az állami, mint a municipális és egyházi kormányzatban nem egy a kívánni való, amelynek megvalósulása hozhat létre csak egészséges tanügypolitikát. De ugyancsak az ilyen politikának folyománya, hogy a magyar tanügy munkásai között semmi tekintetben különbség ne tétessék. A közoktatásügyi kormány vezetői ugyan elismerték és kimondották minden iskolában tanító tanárra nézve az egyenlő elbánás elvét, de a valóságban a felekezeti tanárok mégis többnemű hátrányt szenvednek. Egyesületünk eleitől kezdve állandóan küzdött ezek ellen, igazgatósági és közgyűlésein folytonosan napirenden tartotta, fölterjesztésekkel, deputációkkal számtalanszor kérelmezte megszüntetésüket s nem csekély része van a fizetéskiegészítő államsegélyek és a vasúti kedvezmények kíeszközlésében. De mennyi még az, amiben hátravagyunk s amiért küzdenünk kell! Egyesületünk természetes feladatai közé tartozik a kálvinízmus és a kálvinista iskolák kiváló jelentőségének minden lehető alkalommal kiemelése és a köztudatban ébrentartása. Ezért mondotta ki mindjárt megalakulásakor, hogy figyelmet kíván fordítani a fajfenntartó kálvinista magyar népre s a kálvinista iskolák múltjára és tradícióira. Ennek megfelelően foglalkozott közgyűlésein az egyes vidékek kálvinista népének életével, az iskolák történetével, hagyományaival, a kálvinízmus megerősítésében való szerepével, négyszázados nagy kulturszolgálatával, régi diáktársadalmával és szokásaival; foglalkozott Kálvin oktatási elveivel, tanügypolítikájával, a kálvinista világnézettel, a magyar kálvinizmus történelmi jelentőségével, amelyet most hasztalan sisiphusi munkával akarnak némelyek elhomályosítani és a magyar történelmet új értékelés alapján átírni. A tanárságra, iskolára és társadalomra egyaránt termékenyítő, felemelő és buzdító hatással tüntette fel százados nagy évfordulók alkalmával a kálvínizmusnak kimagasló eseményekben és személyekben ragyogó fényét és dicsőségét (Bocskay és a bécsi béke, Kálvin négyszázados születése, a reformáció négyszázados fordulója, Arany, Tompa centennárium). Foglalkozott egyesületünk a protestáns iskolák és az állam egymáshoz való viszonyának alapvető kérdéseivel is s történelmileg kifejlődött és törvényekkel biztosított százados jogainkra hivatkozással mindannyiszor rámutatott a feltünedező autonomikus sérelmekre, amiket a hatalmában álló eszközökkel megszüntetni is törekedett, Mindezeken kívül a közgyűléseken nagyszámú elméleti és gyakorlati szakkérdéseket fejtegettek tudós készültséggel kiváló tagtársaink, amelyek és a hozzájuk fűződött magas színvonalú viták évkönyveink hasábjain megjelenve, közjóra szolgálnak és mindenkor becsületére válnak a magyar református tanárságnak. Tudományos- és tankönyv-kiadványaival is közhasznosan munkált és dicsérő elismerést szerzett egyesületünk; Iskolatörténeti Adattárunk valósággal históriai forrásgyűjtemény lett.
