Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 6. szám - Haberehrn Gusztáv Adolf: Az akusztika és a zeneelmélet koncentrációja
125 tónikai hármas, továbbá a felső és alsó domináns hármashangzat, amelyek meghatározzák a hangfaj jellegét. Ebből kiviláglik, hogy a skáláknál mindkét hangnemben valamennyi hármashangzat szerepel. A hármashangzatokkal kapcsolatban rá kell mutatni Jean Fhilippe Rameau elméletére, aki a hangzatokat legelőször fogta fel, mint összefüggő szerves egységet. A dur hármashangzatot, mint a részhangokból kisarja dzó természetes jelenséget tárgyaljuk s utána megadjuk a moll hármashangzat magyarázatát is. Ide tartoznék Helmholtz és Hostinsky elmélete, amely a dur hármashangzatból a moll hármashangzatot származtatja le. Útána következnék Zarlino elmélete, amely a dur és moll akkord dualitását és logikus voltát fejtegeti. Helyén való volna még a tonalitás elméletének a kifejtése is. A szeptima hangzatoknál elég volna a domináns- és szűkített szeptima hangzat fontosságára hivatkozni és a többieket mint mellékszeptima hangzatokat felemlíteni. A nona hangzatok közül a nagy és kis nona hangzat ismertetése teljesen elégséges. Az interferencia jelenség, hanglüktetés és visszhang tárgyalása után következnék a rezonancia, amelybe beleillesztendő az éneklőszerv rezonanciája és az azt alátámasztó Lotze—Stricker—Müller-törvény ismertetése. A konszonancia és disszonancia jelenséggel a mai tanítás igen röviden szokott végezni: kimondja, hogy az alaphanggal a Bzekund és a szeptima disszonál, a többi intervallum pedig konszonál, ami szabályban kifejezve úgy hangzik, hogy két hang annál konszonánsabb, minél kisebb egész számok aránya fejezi ki e két hang relativ magasságát. Ezzel ma már nem lehet megelégedni, hanem fel kell használni a konszonancia és disszonancia magyarázatára a Momigny elméletét, Stumpf összeolvadási elméletét (Verschmelzungs-teorie), Euler és Leibnitz elméletét és az innerváció elméletét is. Végre következnék a hangszerek elmélete és ezzel kapcsolatban a hangszin részletes tárgyalása. A legnagyobb részletességgel kellene megmagyarázni a húros és fúvós hangszerek természetrajzát s rámutatni a hangszerek jogosultságára és azon újításokra, amelyek a hangszerek történetében előfordultak. Hogy a hangszerek összműködéséről is fogalmat adjunk, megmagyarázzuk a kis-, szimfonikus- és Programm-zenekar összeállítását. A temperált hangolás fontosságáról is itt lehetne beszélni. Ezzel körülbelül nagyjából vázoltam volna mindazt, amit az akusztika körébe felvenni szándékoztam. Az egyes elméletek kifejtésére, sajnos, nem térhettem ki e dolgozat keretén belül részletesen, de úgy hiszem, hogy a kérdést minden oldalról sikerült megvilágítanom. Amennyiben a kitűzött feladat megvalósítása eleinte nehézségekbe ütköznék, úgy a zenei ismeretekkel bírók úttörőkként kísérelhetnék meg e tárgy bevezetését mindaddig, amig alkalmas segédkönyv rendelkezésre állana azok részére is, akik ily irányú tanulmányokkal eddig még nem foglalkoztak. Célomat elértnek vélem akkor is, hogyha az itt elmondottakból legalább valami valóra válik. Haberehrn Gusztáv Adolf.
