Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-12 / 2-3. szám

A levelet — írójának óhajtását tiszteletben tartva — névtelenül egyelőre szűkebb körben megismertettem •is a közvetlen szavak nem hangzottak el visszhang nélkül. A. levél írójának adományával együtt több mint .ezer korona gyűlt az említett célra, a volt theologusok segélyalapjára. Az eddigi adományokat a legközelebb hozom a nyilvánosság elé, a megindult mozgalmat az intézet volt növendékeinek nagybecsű figyelmébe ajánlom. Bp. 1919. januárius 6. Dr. Pruzsinszky Pál, rek, itt baj van. Csoda, hogy már eddig is, magától a felgyülemlett sok-sok baj miatt robbanás nem történt. . Van ott egyházfegyelem, ahol két lelkész egy évtizeden át halálos gyűlölettel támadja, marcangolja egymást s a nagy ünnepen ez a két lelkész együtt oszt úrvácsorát, egymásnak is, bűnbocsánati hirdet, de egymásnak meg nem ,bocsát ós a felsőbbség tehetetlenül, vagy szemet hunyva tűri? Van-e szükség az Orsz. Ref. Tanácsra? Igen sokan vannak, akik rögtön készek a felelettel: nincs. Ezt mondta dr. Makkai Sándor is az „Űt"banj. Nem célunk, terünk isem engedi, pontiólj-pontra vitába ^szállni vele. Néhány megjegyzést még sem hallgathatunk el. Makkai azt móudja, hogy az egyházi fegyelem, belmisszió, missziói , egyház, szociális szellem és a többi, nem jelent új dolgot, egyike sem olyan, hogy radikális egyházalkotmányi reformot igényelne > . . ha hiányoztak, annak nem az egyházi törvények . . . voltak az okai. A bélmissziói szeretet, munkát, stb. . . . forradalmi programúi pontjául csak azon fikcióval tudja elképzelni, hogy ezeket -a hivatalos egyház törvényesen tiltotta, vagy akadályozta. A belmisszió intézményes kiépítését csak a szegénységünk, de nem törvény akadályozta. Ez ilyen formában igaz is és nem is. Betű szeL rint igaz; valóság és lényeg szerint nem így van. Hát lehet kom°lyan szó evangéliumi és kálvini értelemben egyházfegyelemről olyan egyházban, amelyiknek saját törvényei értelmében semmiféle orgánumáriak sem volt még csak annyi fegyelmező joga se, hogy a méltatlannak. talált ós az összességre szégyent és gyalázatot hozó egyháztagot kilökje kebeléből? Takács József egyházker. főjegyző a tanunk, hogy a háborús p°sztóosalók kirekesztését kérő javaslatát a legelőkelőbb jogászok — a kúria volt II. elnöke, a közig, bíróság III. elnöke, stb. — törvénykönyvünkre hivatkozva, elutasították, sőt kimondták, hogy a m°st érvényben levő törvények alapján senkit, de senkit, légyen a világ legocsmányabb gazembere: az anyaszentegyház a maga kebeléből ki nem zárhat. Még a mucsai kaszinó, a bukrosoldali gazdászegylet, a legkisebb kupaktanács se mond le ennyire fegyelmező jogáról, a méltatlant kigolyózzák, a halálos ellenséget kitessékelik. Innen érthető, hogy ebből kifolyólag még a nyiltari athejstásk°dók, Isten káromlók, cégéres paráznák, az egyháznak kimondottan halálos elenségei, stb., mind-mind ma is viselhetnek presbyterlséget és egyéb egyházi tisztségeket, az egyház nagyobb' dicsőségére. És mikor az ilyenek megválasztása ellen fellebbezést adnak be jó érzésű keresztyének, panaszukat ,az egyházmegyei bíróság elnöksége formai hib^t miatt, — nem írták alá tizen — visszautasítja, noha ő maga is tudja, hogy a panasz szórói-szóra igaz. Bocsánatot kéaltassuk magunkat és egymást. Nincs nálunk egyházfegyelem ós ilyen berendezkedés mellett nem is lesz, nem is lehet. A. szekták is tudják, fel is használják ellenünk. Hát volt nálunk komolyan szó belmissziórólr hiszen elnéztük, hogy, égy lelkészkéPző-intézet theológus ifjakat biblia-olvasásért, imaórák tartásáért kicsapott a maga kebeléből (consilium abeundi formájában) # ugyanakkor, amikor a dorbézoló theológusoknak hajaszálai

sem görbült meg. Számoljuk csak. össze, hogy a' hivatalos egyház mekkora összeggel, hivatalos pénzzel támogatja a belmissziói munkákat? A hivatalos egyház nem akadályozza a belmissziói munkákat, amikor úgy a vallás-, mint a theol. tanári állások betöltése alkalmával is, eleddig jóf°rmán mindig óvakodtak a „pietista bemissrziós" • jelöltektől. Törődik az az egyház & beimisszióval, amelyiknek fejei, vezérei eltűrik, sőt. megengedik, hogy a lelkészképzői főiskolájuk egyetlen „belmissziói tanszték"-ón ülő professzor egész féléven keresztül egyetlen egy előadást nem tart, sőt, amint tudjuk, nem is hirdet? Theológus nemzedékek nőnek fel, akik eleven vasárnapi iskolát, bibliaolvasó kört, ifjúsági egyletet, stb. .stb. nem is látnak, nem is láthattak és ez az egyház missziói? V Miért folytassuk? Hosszabbakat is felsorolhatnánk. És mégis a Ref. Tanács pr°grammja felesleges? A ,,hitkényszer" eltörlése is kifogásoltatott. Tehát ezt kérdezhetjük, ti még. mindig a keresztlevélnél tartotok, ez dönti el az egyliáztagságot? Van ennek, ma több értelme, mint a római katholikusok azon szokásának, hogy statisztikát készítenek az alkaholikusokról, heritikusokrpl ? Csak azt kérdezzük, mit csináltok azzal az egyháztaggal, aki megtagadja az egyházhoz való tartozását és ennek kifejezést ad,.abban is, hogy az egyházi adófizetést megtagadja? Mert most az államhatalom nem fogja végrehajtani /az adókövetelésünket. A Ref. Tanács ném f°gja az egyház és állam szétválasztását kimondani sem a maga, sem az egyház nevében. A Ref. Tanács azt mondja, hogy résen legyünk, készülődjünk, sült galamb várás, sóhajtozás és szemrehányás helyett. Ha munkához látunk a szeparáció „fokozatos és méltányos" lehet. Nálunk nélkül, ellenünkre feltétlenül igazi forradalmi lendülettel nagyon nagy ugrás lesz, s akk°r esünk csak hanyatt. Készülés! Látjuk a földreformról, hogy a'szociáldemokraták kemény legények és öntudatos politikusok. Szedjük számba és okmány °kkal előre készüljünk el a bizonyításra, hogy egyházi vagyonunk honnan, kitől eredt? Mikor és miért s milyen célra kaptuk? Nem végzünk haszontalan mun-J