Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-12 / 2-3. szám

kát, ha mindez a bizonyíték kéznél lesz. Kényszerhelyzetben vagyunk. A forradalmat senki sem tudja vissza- v osinálni, sőt meg szemünk láttára folyik tovább. öngyilkossági kísérletről píncs $zó sem! Okos, körültekintő készülődésről, mert a szeparáció talán hamarább' jön, mint szükséges és kívánatos, Önerőnket már m%t — minél előbb, 'annál jobb! — vegyük számba és szervezzük. Ha tőlünk telhetőleg a. legjobban előkészülünk is rá, bizony sok helyütt, sokakra nézve katasztrofális lesz ez! De ez bennünket talán csak nem az előzetes jajgatásra, nem a kézösszetevő várakozásra indít? A Ref. Tanács is, amikor a szeparációt, programmjába vette: ily értelemmel cselekedett, s a kimondását másoknak hagyja. Álmodók azért ébredjetek, mert rátok dől a ház, ha bent vagyt°k is és készülődés nélkül maga alá is -temethet benneteket. A - hitkényszer, a szeparáció kimondására szerin- . tünk is dehogy ért meg az idő, dehogy is alkalmasak a híveink!! Kellően elő-nem készítettnek, egyházi öntudatában elsorvadtnak tartjuk mi is híveink többségét. De érmen ez késztet minket munkára, felvilágosításra, készülődésre. Talán, lia mi magunk magv árazzuk meg nékik az elkövetkezendő roppant változásit, ennek igazi értelmét qs_ jelentőségét: talán más lesz az eredménye, mintha akaratunk ellenére, a papokat, egyházat gyűlölő agitátorok, akiket elhallgattatni, de még megcáfolni is nem áll módunkban?? Pedig, ha a sz°ciáldemőkrata 'párt a szeparációt napirendre tűzi: rettenetes munkát fognak végezni ellenünkre az agitátorok. Nem lenne jobb. ha mi már előzőleg, mint népegyház készülnénk rá előre? Készülne a hivatalos' egyház összes szervezetével? ' \ Makkili „naiv dolognak" tartja a hitkényszer eltörlése után még ..taPintatos és bölcs" egyházfegyelemről beszélni. Csodálkozunk rajta. A hitkényszer magától megszűnik, amikor a sz°cíálísta állam a szeparációt kimondja. Szerintünk éppen ekkor lehet majd komolyan, evangéliumi értelemben egyházfegy elemről beszélni. Az ős keresztyén gyülekezetekben volt hitkényszer? A nyugati evangéliumi nagy egyházakban meg van a hitkényszer ilyen magyar értelemben? Mi is tudjuk, "hogy a fegyelmezetlen, a kényszer által itt tartott ,.hívek" közül igen sokan nem kívánkoznak semmiféle ak°l után. Ezzel le kell számolni. Lelkipásztorok és családjaik exiszteneiájárói lesz szó sok helyütt. Bölcsebb dolog, jobb politika lesz a várakozás? \ A m°stan érvényes törvények ós szabályrendeletek annyi ós olyan adminisztratív teendővel terhelik meg egyházi gyűléseinket alant és fent, hogy bizony csak ..törekedni", de megvalósítani nem lehet .azt a helyes kívánalmat, hogy a gyűlések főtárgya a gyülekezetek bblső élete legyen, s ne az adminisztráció. Ennek okai a mi hivatalosaink is, meg a törvénykönyvünk is. Aki egyházi bíráskodásunk rendszerét ismeri, csak örülni tud a kormányzás és bíráskodás elválasztásának is. ,,Mi is kívánjuk az egyház aovábbi demokratizálását, hitéletének mélyítését, sz°ciális erőinek felébresztését és munkába állítását', legfőképpen pedig az életerős gyülekezeti szellemek felébresztését arra a célra, hogy a jövőben bekövetkező magárautaltságban saját erejéből meg tudjon élpi." Okos..beszéd! Mi is ezt mondjuk. Ezt a munkát nem forradalmi tanácsok, hanem maga az egyház által kívánjuk elvégeztetni. Az Országos Ref. Tanács, mint szabadszervezet csak 'sürget, javasol, ébreszt, agitál, toboroz, felvilágosít-. A nagy, új reformációt magának az egyháznak kell elvégeznie magán és tagjaiban. Köszönje meg az egyház hű fiai és-leányai segítő munkáját. Lásson hát munkához. Nem mi, az idő sürget. Meglevő szerveit végig az egész vonalon fejlessze át normális úton, rendezkedjék be anyagi és szellemi erőinek összeszedésére, megfelelő munkába állítá-. sára alakítsa át alkotmányát korszerűen, belső életéből, legspeciálisabb hivatásából eredő szükségleteinek kielégítésére. Ne: csak a lelkipászt°rok, hanem minden rendű és rangű hivatalosok ós választattak menjenek szót „a nép közé és a saját gyülekezeteikben személyes bizonyságtételükkel, az evangélium nélkülözhetetlenségének még-bizonyításával, életük Példájával igazolják be a ref. egyh/iz komoly szükségességét és mással nem pótolható voltát." ÍJzt hirdeti a Ref. Tanács is, ebben nyújt segítő, munkás kezet az egyháznak, ezért „erőt gyűjt, lelket tart, résen van, ügyel a hasznavehető bástyákra" és nem romb°lja a bástyákat, sőt az idők jeleit megértve. új hástyúkqb kezd építeni. Ezt kiáltja: ébredjetek, virrasszatok, minden ember ki. a bástyákra, a gátra., vihar jön, talán árvíz, talán tűz, bennünket készen találjon! A vészharang kongatása, helyett dolgozzunk, előre és felfelé nézzünk! Marjay Károly. A francia szeparáció. Hadom, a berni egyetem theol. fakultásának tanára, érdekes cikket közöl a Reformirte Kirchenzeitungban a francia szeparációról és ennek következményeiről, amelyet rövid kivonatban ismertetünk. Franciaország volt az első európai állam, amely a szeparációt, az állam és egyház különválasztását megvalósította, még pedig határozott ellenséges érzülettel, amely természetesen első sorban a kath. egyház ellen irányult. Ezzel akart az a francia, köztársaság megsemmisítő hatást gyakorolni a kath. egyházra. Az 1905. dee. 9-én hozott törvény nemcsak hogy egy tollvonással megszüntetett minden addigi államsegélyt, hanem még az „egyház" szót is törölte, amennyiben csak „kultuszegyesületek" alakítását engedélyezte és ezeknek az egyesületeknek lehetett átadni használatra az állaimi tulajdont képező egyházi épületekét. Ha ilyen kultuszegyesületek nem alakulnak, az épületeket más jótékony célok szolgálatára kell bocsátani. A pápa a „Vehementer nos" c. encyklikájában átok alá vetette a törvényt és megtiltotta, a kultuszegyesüle-