Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-26 / 4. szám

Hatvankettedik évfolyam. 4-ik szám. Budapest, 1919. január 26. w " PROTESTÁNS ItsISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr. Sebestyén Jenő dr. Előfizetési ára: ( Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor.* negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. ^Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM: I. cikk: J

R

Svájc és Magyarország. Muraközy Gyula. — II. cikk: Református políf^ gondolatok, dr. Visoníay József. — III. cikk: Látogatás. — /. — Belföld. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetesek. Svájc és Magyarország. Egy boldog országból, a hová csak éppen áthal* látszott ennek a vonagló emberiségnek dühbe, fájdalomba futó csatakiáltása; ahol fehér havasok, mint egymás kezét fogó aggastyánok mély csöndbe hallgatják a völgyekben kavargó élet békés lármáját, ebből az ' országból, Kálvin városából távoli testvérek értünk aggódó, biztató üzenetet küldenek általunk a magyar protestánsoknak. i Jól esnék elmondani a svájci két hónap minden élményét, de egyelőre — a siker érdekében, — csak szordinóval lehet tovább adni azokat a nemes szavakat és tetteket, miket a mi egyházai nkatvégető igazságtalanság a genfiek lelkében inspirált. Később talán lesz alkalom, hogy részletesei, megrajzoljuk azokat a nemes arcokat, melyeken annyiszor láttuk a rokonszenv, a szenvedéseinken való megindulás megható vonásait. Okmányokkal, messze kiható eredményekkel mutathatunk rá majd a Jézus Krisztusban való egység hatalmára. Van egy szent „Internationalemely a kölcsönös kereszthordozás és szeretet alapszabályaival végtelenül tisztább, erősebb mint a gyűlöletről, vértől piros nemzetköziség. Mind e tények egyelőre a tollszárban maradnak. Akik érettünk dolgoznak, határozottan kértek a hallgatásra. — Mindezek dacára azonban egy-két hatalmas tanulság már is felénk hangzik Genfből, mint valami letargiából felrázó „sursum corda" — Főként az, hogy nem is sejtjük mi, hatalmas „államvallás" mellett századokon tűrt magyar protestánsok, hogy micsoda hatalom vagyunk mi a nyugat szemében ! Ha Magyarországon tiz-tizenöt millió protestáns volna, most nem kellene tehetetlenül néznie, hogy készülnek martalóc kezek még életében — a felboncolásához. — így is — úgy látszik, — ha van segélykiálltás, mely a béke-intéző hatalmak szívébe markol, az csak a hitét, lelke szabadságát féltő négy millió, eddig nem ismert és félreismeri;magyarV, protestánsé lehet! f

. t Ez a magyar protestánizmus tragikusan megismétlődő történelmi szerepe : most is, mint századokkí ezelőtt csak ez mentheti meg a magyarságot, ugya -akkor amikor hitének imádságának szabad szárnyalás . biztosítja a legvadabb, őrjöngő keleti fanatizmus ellen is! — A svájci prot. delegátusoknak a lelkében ez a külső tanulság maradt meg. Hárman voltak a francia Svájcba egyházi küldöttek, Dr. Miklós Elemér, Dr. Vass Vince és /

e sorok írója. • Roppant nehézségek előtt álltak. A francia Svájc lelkeben régen belépett az entente hatalmai közzé. A Belgiumból ruhátlanul, otthon nélkül futó menekülteket ő fogadta be. Egy lelkésznél nevelkedik egy nyolc éves belga árva lány, ki apját, anyját elvesztette, szomorú kis öreg,, és az ő gyermekes fantáziájának borzadva hiszik el Svájcban, hogy a német katonák lábuk-, nál fogva tépték szét Antwerpenben a zavargásban részt vett gyerekeket. — Jellemző egy svájci lap képe is, mely az álmából ébredő Vilmos császárt ábrázolja, ki önmagát látja akasztófán, megnyúlt nyakkal és az ébredő ex-császár rémülten dörzsöli szemét: " — Hátha még valósággá lesz! mormogja. A genfi nagy ifjúsági egylet titkárának irodájában két „Malin"1

újság lap van emlékül a falra szövegezve: Németország kapitulált. — Ezenkívül szomorú tudatlanság mindenről a mi magyar. A magyarságot a román térképekből, vádló könyvekből és ,,le comte Tisza"-ról ismerik „Mennyiben képviseli „le comte Tisza" a magyar protestanizmust — kérdezte Doumergue hozzánk írt hosszú, jóakaratú levelében — mert a francia közvélemény csak őt ismeri Magyarországból/' Egy genfi előkelő hölgy nem akarta elhinni, hogy négy millió magyar protestáns van. Ő — mondta, — mindig csupa katholikufenak ismerte Ausztriát ... Wilson elnök egyik barátja, ki genfiek közbenjárására fogadott bennünket, legelőször azt kérdezte: — Milyen kötelékek vannak a magyar és a cseh protestanizmust között? — Mindehez a tudatlansághoz hozzávehetjük az extázisban járó párisi sajtó uszítását,