Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-12 / 2-3. szám

tek alakítását. Ennek következménye teljes egyházi anarchia volt; -sok egyházi épületet elkótyavetyéltek, sok, amit (másra nem használhattak, el is pusztult. Később egy kölcsönös elnézésen alapuló modus vivendi jött létre úgy, hogy az állam nem erőltette a kultuszegyesületek alakításának kényszerét és elnézte az egyházi épületek felhasználását. A protestánsok alkalmazkodtak a törvényhez, amely kezdetben különösen nagyon válságos helyzetbe sodorta őket. Képzeljük csak el a dolgot. Egy szeri'e megszűnt minden állami segítség, holott a lelkészeket, theol. fakultásokat is az állam fizette. A francia szeparáció-törvény ellenséges tendenciáját még az is mutatja, hogy eltiltotta a nagyobb hagyományok és adománypk elfogadását és azt csak abban az esetiben engedélyezte.^ ha a költségvetésben deficit mutatkozik. Sokan várták az egyház kimúlását és pedig nemcsak az ellenséges táborban, hanem magában a- prot. egyház körében is. De az egyház nem halt meg. Győzelmesen kiállta a nagy krízist. Igaz, hogy mindjárt kezdetben szakadások álltak be. Szétváltak, külön-külön tömörültek azok, akiket eddig a mély elvi ellentétek mellett; az államiság jellegéből eredő anyagi javak kapcsoltak össze. Tgy jött létre a francia reformátusok 3 csoportja. A legerősebb ezek között az ,,Eglises reformées evangeliques", ezek az orthodoxok. ide tartozik Doumerque Emil; ennek Moutaubenban van a theol. fakultása; a balszárnyon vannak az ,,Eglises reformées liberales*'; a középen : az ,,Eglises reformées de Jarnac4

'; ezeken kívül vannak a lutheránusok és még 25 ú. n. független egyház. Az összes protestánsok 1911. évi budgetje 3,130.000 frank. Az előbbi összes államsegély 1,700.000 frank volt és így a protestáns egyházak a krízist szerencsésen kiállották. A szeparáció után kezdetben kevesebben mentek. a ..papi pályára, de ez a válság is szerencsésen elmúlt; a lelkészjelöltek száma a háború előtt emelkedőben volt és pedig, mint Hadorn megjegyzi, nemcsak a számot, hanem a minőséget illetőleg is. A háború előtt és alatt is több kísérlet történt a mintegy (500 ezer lelket számláló reformátusok egyesítésére. így alakult Wilfred Monod kezdeményezésére az ,JT

nion Nationaíe des eglises reformées de Francé", de a szélső jobb (vezére Doumerque) és a szélső bal {vezére Charles Wagner) nem ment bele az unióba. A háború alatt a reformátusoknak, «akik a francia nemzetnek igazán az elitjét képezik, nagy veszteségeik voltak. Papjai közül is sokan bevonultak és elestek. A genfi „Semain Religiense" annak idején egész hasábokat adott a francia reformátusokat ért nagy veszteségekről. Ezek is közelebb hozták egymáshoz a különböző frakciókat. Súlyos szenvedéseken mentek át az északkeleti Franciaország reformátusai az irtózatos mérkőzések idején. De a hatalmas, anyagi javakban is meggyarapodott Amerika majd bizonyára itt sem késik megsegítésével, EGYHÁZ. Lapunk az egyre fokozódó akadályok (gáz- és villanyhiány) és emelkedő árak miatt minid nagyobb nehézségekkel küzd. E mostani számunk, amely a múlt évi tartalomjegyzékkel, másfél ívnyi, kettős; a tegköIf zélebbi esetleg csak folyó hó 24-én jelenhet meg. A lelkészi kongrua 1919. I. félévi részletét ós a G00 koronás rendkívüli segélyeket a Dunamellóki ref. püspöki hivatal a pénzösszegek megérkezésének napján, január hó 7-én az Esperesi Hivatalhoz utalványozta. Csupán az alsóbaranyia—bács—szlavóniai esPeresi hivatalhoz szóló illetményeket tartotta vissza, ahova jelenleg pénzt ua.lványozni nem lehet. A magasabb jövedelmű lelkészek, thol. akadémiai tanárok és hitoktató lelkészek ruházatbeszerzési segélyeiről és egyszeri, rendkívüli segélyeiről; — egyszersmind a lelkészek továbbmenő segélyeiről (korpótlék) ez ideig a püspöki hivatal semmi hivatalos értesítést nem nyert. Külföldi propaganda útra indult barátainktól már 1 több értesítés érkezett. Egy részük Bernben, Genfben, a' másik Hágában tartózkodik. A hágaiaktól együttes újévi üdvözlet érkezett. Mint lapjainkban is látható, Hollandiában sincs valami rózsás helyzet az élelmiszerek dolgában. Küldötteink is eléggé nélkülöznek, különösen a kenyérhiány nagy. Kilátás van arra, hogy többen mégis majd ki tudnak menni Angliába és Amerikába a velünk szemben sajnosan tapasztalt elfogult ellenséges '„ hangulat dacára is, amelynek enyhítésére küldötteink minden lehetőt elkövetnek. Svájcban levő küldötteink munkájának: eredménye az, hogy Német-Svájc egyházi tanácsa delegátusokat küld hozzánk az itteni helyzet tanulmányozására . A tanács felkérte Wilson elnököt, hogy nemzetközi bizottságot, küldjön hozzánk. Kiutalás. Lapzártakor vettük a következő értesítést! A december 21-iki minisztertanácson lelkészeink, vallástanitó lelkészeink, és theologiai tanáraink számára 1918 (nyolc) január egytől megszavazott családi pótlékok, ruhasegélyek, és rendkívüli segélyek kiutaltattak a püspöki hivatalokhoz. Kováts, kormánybiztos. A debreceni ref. presbitérium újból Juhász Nagv Sándor államtitkárt választotta főjegyzőjévé. Dicsőfi József lelkészelnök üdvözlő szavaira az államtitkár kijelentette, hogy mint egyházának hű fia vállalja a tisztséget ; kijelentette, hogy valláserkölcsi alapon áll, és ennek alapján óhajtja a demokrácia céljait elérni. Jellemző, hogy a progresszív lapoknak nem tetszett ez a nyilatkozat, mert hát minálunk némely körök mindjárt rossz néven veszik, ha valaki „vallás-erkölcsi" alapot a merészel emlegetni. A dunamelléki ref. egyházkerület elnöksége az espereseket, gondnokokat, a joggazdasági és pénzügyi bizottságot az immár halasztást nem ttirő kerületi ügyek intézése céljából f. hó 16-án d. e. 10 órára ülésre hívta össze. Egyházmegyei értekezlet. Lapunk zártakor vettük a tudósítást, hogy a kecskeméti ref. egyházmegye Cegléden Kiss Zsigmond esperes és Jalsoviczky Sándor tanácsbiró elnöklésévcl értekezletet tartott az Orsz. Refor mátus Egyháztan ács és ezzel kapcsolatos kérdések tárgyában. Az elnöklő esperes szép megnyitó beszédében kesen szólóan argumentált . a mellett, hogy az egyház reformálása érdekében nincs szükség semmiféle forradalmi mozgalomra és az egyházon kívül álló (?) semmiféle tanácsra. NéPegyház vagyunk, úgymond ma is, a jog forrása a nép, a cél is a nép "boldogítása. Minden re-