Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-03 / 9. szám

PROTESTÁNS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28;

a hová & kéziratok, előfizetési es hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károlv, Murai: özy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 24 kor., félévre: 12 kor., negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Mementó, p. — II. ezikk: Ünneprontás — ünnep után. II. Historicus. — Krónika. K. S. V. — Gyermekmentés. — Belföld : A Bethlen-nyomda. (K.) — Adventisták. Dr. Patay Pál. — Kalocsa Balázs alapítványáról. Dr. Joó Imre. — A mi ügyünk: Harmadik téli konferencziánk. IV. K. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. MEMENTÓ. Nagy dolgokat feszegetett a múlt héten Debreczeu városának újonnan megválasztott egyik képviselője, Jánosi Zoltán ref. lelkész: a szeparácziót, állam és egyház elválasztását. íme, hát újból felhangzott az állam és egyház közötti viszony megoldására, rendezésére vonatkozó legradikálisabb jelszó : szabad egyház szabad államban ! Régebben még kisebb jelentősége volt ennek az elvnek hangoztatása különösen ránk magyar protestánsokra nézve. A mikor nálunk ez a jelszó egyes teoretikusok ajkairól főleg az amerikai példára való utalással elhangzott, akkor még nem volt franczia, genfi, orosz forradalmi szeparáczió, nem volt egy nagy szervezett párt, a mely ezt a radikális megoldást írta vörös zászlajára. Régebben a mi magyar prot. egyházunkat csak erkölcsi és jogi kötelékek fűzték az államhoz. 18$S előtt egyházaink és 1883 előtt iskoláink az államtól semiíii anyagi segélyt sem kaptak. Most a mi egyházi és iskolai életünk -orgánizmusa ezer meg ezer szállal van az államsegélyek folytán odakötve az államhoz; ezeknek a szálaknak elvagclosása most már többet jelentene reánk nézve is, mint holmi közjogi teória megvalósulását. Különös jelentőséggel bír a szóban levő esemény azért is, mert egy református lelkész ajánlta ezt a rendezési módot. Ez eszünkbe kell, hogy juttassa azt, hogy nemcsak a mai társadalmi rend ellenségei, hanem a legbuzgóbb keresztyének közül is sokan vallották és vallják — és pedig nemcsak a radikális politikai irány követői — az egyházak teljes, következetes függetlenítésének szükségességét. Angliában, Skótországban évszázadokra terjedő küzdelmek folytak az egyház függetlenségéért és eközben alakultak a különböző szabadegyházak; Francziaországban, Svájczban, Hollandiában a mult század folyamán történtek ilyen önkéntes szeparácziók az államegyház kötelékéből való kiválások útján. Közismert tény, hogy mindenütt, a hol még államegyházak vannak, ott megjelent több-kevesebb erővel a szétválasztást czélzó mozgalom. Angliában hatalmas pártok sürgetik a püspöki egyház államiságának megszüntetését — disestablishment —, Németországban az államegyháziság és fejedelmi egyházkormányzás klasszikus hazájában is mind nagyobb hullámokban közeledik az az áramlat, a mely a mostani rendszer felborítását czélozza. És téved, a ki azt hiszi, hogy a német államok körében is épen csak a $zélső radikális pártok sürgetik az államegyháziság megszüntetését; az evangéftumi keresztyénség legbuzgóbb bizonyságtévői közül is nagyon sokan kardoskodnak ott az egyházak függetlenítéséért. Az is érdekes jelenség, hogy míg nálunk, mint ez a Jánosi után felszólaló keresztényszocziális néppárti képviselő szavaiból is kitűnt, a r. kathojiluis egyház lenne a legharcziasabb és egész apparátusát megmozgató ellenzője a szeparácziónak, addig ott, a hol protestáns egyházak élvezik az államegyházíság kiváltságait és előnyeit, ott a katholiczizmus a leghangosabb szószólója a teljes szétválasztásnak és épen Genfben is készséggel szövetkezett a legtúlzóbb politikai pártokkal annak a köteléknek felbontására, a mely ott még Kálvin életében állam és egyház között létesült. Rámutatunk arra is, hogy a szeparácziónak sokféle módja lehetséges. Az eddigi példák is igazolják, hogy itt különösen igaz ez : si duo faciunt idem, non est iclem. A franczia atheista, szoczialista parlamenti többség szeparácziós törvénye nemcsak, hogy egy tollvonással eltörölt minden néven nevezendő kultuszsegélyt, hanem abból az alapelvből indult ki, hogy nincsenek is egyházak, hanem csak kultuszegyesületek; ott a vallást kiutasították az iskolákból, Isten nevét is kitörölték a tankönyvekből. Genfben, Bázelben, "Walesben sokkal nagyobb kímélettel történt meg a nagy reform. De bár, mondom, • sokféle szeparáczió lehetséges, abban az egyben általános megegyezés van, hogy az elválasztás az állami eredetű javak, segélyek, a hit- és egyházi adókényszer következetes megszüntetésével, szóval a teljes voluntárizmus életbeléptetésével jár az összes egyházakra nézve. Adakozzunk a református sajtóalapra!