Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-15 / 49. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP I&TVÁN. Belső munkatársak Marjay Károly, Marakdzy Gyula, Patay Pál dtv Sebestyén Jenő dr. Előfizetési áraj Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egésa évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM: I. oikk: Ellenvetések. p. — IL oikk: Reformtörekvéseink létjogosultsága és szükséges volta. Dr. Tóth Lajos. III. oikk: Budapest. Marjay Károly. — Egyhás. — Gyászrovat. — Pályásat. — Hirdetések. Ellenvetések. Fojtó nehéz köd ott künn — mélységes bánat lelkünkben a mi drága magyar hazánk szomorú, elvettetett helyzete miatt. Bizonytalan, sötét színben mered elénk a jövő. És sokan mondják, hogyan* jut eszünkbe most egyházi reformokon törni fejünket, szervezkedni, prograramokat adni és általában olyan dolgokról tárgyalni, amelyek ez idő szerint másodrangú kérdések a mindnyájunk lelkét oly nagy feszültségben tartó egyetemes érdekű problémák mellett. És mi mégis azt mondjuk azokkal szemben, akik a mozdulatlanság, kézösszetevés álláspontján vannak, hogy nekünk magyar reformátusoknak nem szabad félrevonulnunk, a multakon évődnünk, vagy épen tétlenül arra várnunk, hogy majd csak „defluit amnis" és azután újból rendbe jön magától minden. Alattunk és körülöttünk hatalmas mozdulások, szervezkedések, készülődések folynak a jövőre. És minálunk? Lesújtó kritikában nincs hiány azokkal szemben, akik kiáltó szavakkal óhajtanak reámutatni arra, hogy az eljövendő időkben nekünk hatalmas belső megújulásra, revivalre van szükségünk, mert különben összecsapnak felettünk a rohanó áradatok. Nem akarunk személyeskedni, erre nézve'már kifejezést adtunk elvi alapokon nyugvó véleményünknek, csak azt jegyezzük meg, hogy annak a programúinak, amelyet az itt megindult reformmozgalom magáévá tett, a kardinális részlete'az, amely az egyház belső megújhodását célozza és az, ami a külsőre vonatkozik, az mind csak azért van benne, hogy az előbbinek sikerét biztosítsa. És igazán nem lep meg bennünket, ha a vehemens támadások arról az oldalról jönnek, ahol eddig még nem tudták megérteni a lelki mozdulások elengedhetlen szükségességét, ahonnan eddig még mindig lekicsinylő gúny és nem egyszer még bántóbb sérelmek érkeztek ezeknek hordozói felé. ; Nem akarunk a sötétlátások hibájába esni, de úgy hisszük, arra nézve nem lehet semmi kétség, hogy nem időszerűtlen már most számba venni azt, hogy milyen kilátásokkal megyünk minden eshetőséggel szemben a jövőbe; nem időszerűtlen hirdetni azt, hogy vigyázzunk és refn-dezkedjiüink be úgy, hogy belső energiával pótolhassuk azt, amit ma-még megkapunk, de amit talán már holnap elvehetnek tőlünk. Senki sem tagadja azt, hogy a mi egyházunk „szabad egyház" oly értelemben, hogy megvan, habár körül -nyirbált alakban is, autonomiája, azt sem állíthatja senki, hogy az állami támogatás, amelyben részesül, n más egyházak helyzetéhez képest megfelelő segítség azzal a nagy nemzeti kulturmunkával szemben, amit egyházunk évszázadok óta teljesít. De viszont senki sem tagadhatja, hogy az évről-évre fokozódó odatámaszkodás az állam anyagi erejéhez kényelemre nevelt bennünket és sorvasztólag hatott egyházunk belső életére. Sírásója lenne az igazi egyházi életnek az, ha ezt a politikát folytatnánk és nem nyúlnánk bátran, erős kézzel azokhoz a forrásokhoz, amelyekből az egyháznak az igazi felüdülés és fejlődés feltételeit merítenie kell. fAflfct is mondják sokan, mit akartok: hát nem igazi nnépegyház" a mienk, nincs ennek demokratikus berendezése?! Nos hát valljuk be Isten előtti megalázkodássál, hogy egyházunk mai élete messze van attól, hogy a. maga egészében a fenti név méltó hordozója lehessen. Nem most, ezekben a válságos időkben kellett felfedezni ezt a szomorú tényt, csak most lettek nyilvánvalóak ennek keserű gyümölcsei. Igen, a mi egyházunk csak külső berendezkedését illetőleg demokratikus, de kérdezzük: egyes nagyszerű kivételektől eltekintve, hol érezhetik át a mi híveink azt, hogy az Ur az ő egyházára az egész emberi életet átfogó, nélkülözhetien értékű miszsziót bízott? Sajnos, reánk ragadt az ,,uralkodó egyháznak" sok olyan tulajdonsága, amely által egyházunknak eredeti, evangéliumit nnndeneknek szolgálni óhajtó jellege eltorzult. Elmegy-e hirdetni „házanként" is az igét, ki- és leszáll-e azokra a puszta helyekre, ahol az erubeí a szenvedéssel, bűnnel, nagy problémákkal vívja a maga