Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-20 / 3-4. szám

elején szószerint közlünk, itt állapították meg véglegesen és az értekezletet követő rövid nyilt ülésben az így megállapított előterjesztést a konvent minden megjegyzés nélkül elfogadta azzal a határozattal kapcsolatban, hogy ezt az országgyűléshez, kormányhoz felterjeszti és az ev. egyházegyetemnek megküldi. Nálunk tehát az „állásfoglalás" sokkal simább és gyorsabb lefolyású volt, mint az evangélikusoknál, a kiknek egyetemes gyűlése egyébként jóval több tagból is áll, mint a mi 38 tagot számláló konventünk, a melynek összeállítása is garantálja a nyugodtabb tárgyalást. Dr. Benedek konventi tanácsosnak nyugdíjügyi előterjesztései után a konventi gyűlés d. u. 1 órára véget ért. Az épen akkor domináló sztrájk miatt a konventi tagok egy része jó nagy utat tett meg a czentrumtól távol eső székháztól. A magyarhoni ev. egyházegyetem közgyűlése. A nii konventünk ülését megelőzőleg az evangélikusok f. hó 10. és 11-én tartották egyetemes közgyűlésüket báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő és Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök elnöklete mellett. A gyűlés iránt nagy volt az érdeklődés. Nem csoda. Az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásáról szóló törvényjavaslat volt a szőnyegen. A protestáns egyházak nagy érdekeiről, jövőjének megalapozásáról van ebben szó. A tárgyalás mozgalmas, heves volt; az evangélikus egyház körében domináló egyházpolitikai vélemények, sőt mondhatnánk világnézetek ütköztek egymással. Egy dologra nézve egységes volt a vélemény, arra t. i., hogy a törvényjavaslat jelen alakjában nem fedi a protestáns egyházak jogos igényeit és #émely részleteiben határozottan sértő a teljes egyenlőség és viszonosság elvére nézve. Ez már áz előértekezlet által megállapított és a gyűlés elé tárgyalás alapjául beterjesztett határozati javaslatban is kifejezést nyert. Még pregnánsabban fejezi ki a törvényjavaslattal való elégedetlenséget a gyűlés által elfogadott és a Raffay Sándor dr. által benyújtott lelkészegyesiileti előterjesztést is magában foglaló határozat, amelyet alább a lényeget felölelő kivonatban közlünk és a melyet az egyetemes gyűlés az országgyűléshez kérvény, a kormányhoz pedig felirat alakjában terjeszt fel. Nagy figyelmet és feltűnést keltett a gyűlés körében lefolyt vita, a melynek során mindjárt az első szónok, dr. Obetkó eperjesi jogtanár a javaslatnak, mint időszerűtlennek és sérelmesnek a napirendről való levétele mellett foglalt állást. E mellé állottak, sőt ennél is tovább mentek a „radikális" párt tagjai, Szimonidesz Lajos, az Ev. Lap szerkesztője, Nagy Lajos és többen, a kik a szekularizáczió mellett törtek lándzsát és úgy állították ezt oda, mint a 48-as törvény logikai következményeit. A „logikai következmény" abban állna, hogy az állam magához vonná az összes egyházak minden javait és ő egyedül fedezné ezekből az egyházak szükségleteit, mint ez Francziaországban történt a szeparáczió előtt. Az persze nem jut eszükbe a jóhiszemű és a szekularizáczió ilyen megvalósítását óhajtó teoretikusoknak, hogy az állam egy tollvonással törölheti azt, a mit az elvett javak fejében az egyházaknak juttat. Jól mondta Kapi püspök, hogy az ilyen szekularizáczió útját mindenütt romok jelzik. Ilyen szekularizácziót óhajtani most, a mikor egy hatalmas tábor propagálja azt az elvet, hogy a vallás „magánügy", bizonyára időszerűtlen, vagy más oldalról tekintve a dolgot, egyik markunkat odatartani az államtól bármily czímen kért és nyert javak elfogadására, a másikkal pedig a szekularizáczióval dobálózni következetlenség. Először búcsút venni mindenféle állami segélytől, szabad egyházat alapítani és azután harczolni azért, hogy mások se részesüljenek ebben, ez a legkövetkezetesebb eljárás. Így cselekedtek a mi református külföldi testvéreink milliói a mult század folyamán. Az egyetemes gyűlés egyébként nagy többséggel fogadta el tárgyalás alapjául a beterjesztett határozati javaslatot, a mely az eszközölt változtatásokkal lényegében a következő: 1. Kívánatosnak tartja, hogy a katholikus autonómiáról és az 1848. évi XX. t.-cz. fokozatos végrehajtásáról szóló két törvényjavaslatban foglalt intézkedések egy és ugyanazon törvényczikkbe vétessenek föl. 2. Az örök alapítványul felajánlott 200 millió koronát elfogadja, de ennek felerészben ingatlanokban való kiszolgáltatását kéri 10 évi határidő alatt. 3. Kérelmezni fogja, hogy a lelkészi fizetések újabban rendeztessenek a kongrua-törvény revíziója útján ós hogy a lelkészek mindazokban a pótlékokban és kedvezményekben részesíttessenek, a melyekben az állami tisztviselők. 4. A törvényjavaslat kiegészítését kérik a következő intézkedésekkel, hogy, a mint a vallás- és tanulmányi alap a római katholikus egyháznak korlátlan rendelkezésére adatik ki, ép úgy adassanak ki az állami segítések a protestáns egyházak korlátlan rendelkezésére, a melyeket az összes protestáns középiskolák élveznek és hogy a kormánynak akár a tanárok kinevezése körül, akár más tekintetben gyakorolt és a protestánsok autonómiáját korlátozó befolyása megszűnjék. Az összes felekezeti iskolák tanárai és tanítói járandóságai állami kiegészítéssel egyenlők legyenek a megfelelő fokú állami tanárok és tanítók fizetésével és járandóságaival. Állami hozzájárulásban részesítendők a felekezeti, fő-, közép- és népiskolák, a melyeknek dologi kiadásairól .a felekezeti egyházi hatóság gondoskodni nem képes. Beruházási állami hozzájárulást kér amaz intézeteknél, a melyeknél azt a tanügyi érdekek megokolják. Tegyék lehetővé, hogy ama protestáns gyülekezetek, a melyek csak anyagi kényszer hatása alatt adták át iskoláikat az államnak, iskoláikat visszakaphassák. 5. A törvényjavaslat 6. szakaszát úgy kívánja módosítani az egyház, hogy az állami hozzájárulásról szóló számadás kötelezettsége alól felmentessék. A törvényjavaslat 8. szakaszában a második bekezdés a következőképen szövegeztessék: A jelen törvény erejénél fogva megszűnik és a múltra nézve sem követelhető a más vallású hívektől semmiféle szolgáltatás. Végül a tökéletes egyenlőség ós viszonosságnál fogva intézkedés veendő fel a törvénybe, hogy a teljes jogú evangélikus theologiai fakultás mielőbb államköltségen felállíttassák és olyan tudományegyetembe szervesen kapcsoltassák bele, a hol az,evangélikus fakultás sikeres előfeltételei fennforognak. Kerestessék meg a kormány, hogy a hivatalos ünnepeknek római katholikus felekezetű színezete megszüntettessék. A katholikus lelkészet terén az evangélikus tábori lelkészeknek a római katholikus lelkészeitől való függő viszonya megszüntettessék. A hitoktatás kérdése ós a hitoktatók díjazása az összes felekezetek körében egyöntetűen rendeztessék, a protestáns ügyek intézésére a közoktatási minisztériumban protestáns osztály állíttassák fel.