Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-20 / 3-4. szám

KÜLFÖLD. Az uppsalai konferenczia. Lapunkban is közöltük a niult évben a skandináv egyházak vezetőinek meghívását az uppsalai internaczionális egyházi konferencziára, a melynek az lett volna ezélja, hogy azon nemcsak a semleges, hanem hadviselő országok prot. egyházainak küldöttei is megbeszéléseket folytassanak a keresztyén megértés és közösség ápolása érdekében. De a decz. 14-én tényleg megtartott konferenczia az entente kötelékébe tartozók gyűlölködő magatartása miatt a semlegesek értekezletévé zsugorodott. Lefolyása a következő volt. Első napon a reggeli áhítat után a „Keresztyénség és a háború" kérdése volt szőnyegen, majd az egyetemes konferenczia idejét tűzték ki f. é, április havára. A konferenczia felhívást intézett az amerikai egyházakhoz az éhező finnek érdekében. A következő napokon tárgyalt témák legfontosabbika volt a missziók ügye. A konferenczia felhívást intéz az illetékes körökhöz, hogy a jövendő béketárgyalások alkalmával állapíttassék meg az, hogy a missziók mint minden nemzetiségen felül álló intézmények (Supernationalitat) együttes, közös védelemben és kíméletben részesüljenek. NEKROLOG. MÁDY LAJOS 1848-1918. A porosz-osztrák háború évében egy szikár, magas termetű 18 éves ifjú vette kezébe a vándorbotot s indult el a magyar kálvinisták Kánaánja : Debreczen felé. Az ifjú Mády Lajos volt. Mint lelkipásztor gyermeke, bár tudta, hogy ez a pálya nem terem babérokat, csak tisztességes megélhetést biztosít, a theologiára iratkozott. Atyja, a 300 forint fizetésből éldegélő aniaczi pap, Mády Sámuel, nem igen tudta segélyezni, saját magának kellett gondoskodni a megélhetésről. Tanítványokat vállalt s készített elő az érettségire. De e mellett nagy szorgalommal végezte a theologiát, sőt ezzel kapcsolatban a bölcsészetet is. A hároméves tanfolyam elvégzése után későbbi apósa, Asztalos György nagykárolyi esperes mellé került káplánnak, majd később, mint tanár, a ref. egyház gimnáziumánál működött. 1873 november 1-én Újpestre jött állami elemi iskolai tanítónak. 1874 január 1-én kapta meg a megbízást, hogy Újpesten összegyűjtve a ref. híveket, egyházat szervezzen. 1874 őszén igazgatóvá neveztetett ki. 1882-ben megvetette az alapját az újpesti polgári leányiskolának, melynek rövid ideig vezetője, majd igazgatója volt. 0 alapította Újpesten az iparos tanoncziskolákat, a melyeket negyedszázadon át igazgatott. 1895-ben anyásíttatta az egyházat, melynek rendes lelkészévé is választották. 1900 —1902-ig Szántó János haláláig h. esperes, majd 1902—1912-ig a pesti egyház megye esperese volt. Eredményteljes munkát fejtett ki az újpesti főgimnázium létrehozása körül. Újpest község is Mády Lajos összeköttetéseinek és közbenjárásának köszönheti, hogy r. t. várossá alakulhatott. 1898-ban érdemei elismeréséül koronás arany érdemkeresztet kapott. 37 évvel ezelőtt, mikor még mint h. lelkész működött Újpesten, a nevelés és oktatás terén elért érdemei elismeréséül Szatmár vármegye tanfelügyelőjévé neveztetett ki. Mády Lajos azonban ezt a magas állást visszautasította, mert nem akart eltávozni onnan, a hol annyi sok intézmény és iskola bölcsőjét ringatta. Szülőföldje hívta vissza, de második otthonától nem tudott megválni, megmaradt Újpesten, a szerény paróchiában. Érezte, hogy neki elsősorban Isten országát kell terjeszteni s csak másodsorban a tanügyet szolgálni. Gondnoksági alelnök lett 1912-ben. 15 évig megyebizottsági tag volt és 45 éven át volt a város képviselőtestületének tagja; konventi tag 10 évig volt. A pedagogus-adminisztrátor és egyházkormányzó sok mindent alkotott, de a sok mindenből haszna csak neki nem volt. Szegényen indult el a szülői házból s szegényen tért vissza a mennyei Atya hajlékába. Szorgalma,. tapintatossága, békeszeretete, igazságossága nagy akaraterővel párosult lelkében s ezek a tulajdonságok tündököltek egész egyéniségén. Nem lankadt el, mikor már minden orvos lemondott róla. O bízott, hitt és remélt, hogy addig, míg az Úrnak szüksége lesz rá, nem szólítja el az élők seregéből. Közel tíz esztendeig tartott súlyos szenvedése; élete nem egyszer hajszálon függött. 1913-ban betegsége súlyosabbra fordult, ekkor mindennemű munkától visszalépett s ettől kezdve egyházának és családjának szentelte hátralévő idejét. Súlyos baját hősiesen, türelemmel hordozta. Sokan nem is gondolták, mit szenvedett az ősz lelkipásztor az utóbbi évek alatt; de ő tudta, hogy - életének minden napja Istennek csodálatos ajándéka. Fél évvel ezelőtt állapota aggasztóvá lett s azóta a múló esztendő napjaival fogyott ereje is. Karácsony szombatján még megjelent a fia által rendezett első karácsonyfa ünnepélyen, hol meleg szavakkal buzdította a kicsinyeket Krisztus s az egyházuk iránti szeretetre. Ez volt utolsó megjelenése hívei közt. Eljött az ó-év s az ő életének utolsó napja is. Még délután részt kívánt venni az istentiszteleten, de erőtlensége miatt nem tudott bemenni. Elbúcsúzott szeretteitől s pihenni tért. Éjfélkor még áldott új esztendőt kívánt feleségének és gyermekének s nem ébredt fel többé. Hogy ki volt Mády Lajos s mit vesztett benne az egyház és a közélet, azt csak az utókor tudja majd megmondani. Szerette és tisztelte mindenki, mert gyöngédsége mellett tudott erélyes leuni. Vészterhes idők hajnalán született, vérzivataros napok alkonyán tért nyugovóra az egykori amaczi pap fia, Újpest érdemekben gazdag, felejthetetlen első lelkipásztora. Áldott legyen emlékezete ! m.