Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-01 / 34-35. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési es hirdetési díjak stb küldendők. Laotulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula. Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára; Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. I. czikk: Keresztyénség a közéletben. Dr. Patay Pál. — Belföld. Levél a szerkesztőhöz. Kovácsi Sándor. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Külföldi hirek. — Szerkesztői üzenet. — Pályázatok. — Hirdetések. A „Ne temere"-víta feléledése. Már majdnem egészen megfeledkeztünk a Ne temere cz. pápai dekretumról, amely a házasságkötést szabályozza. De ami 10 évvel ezelőtt szerencsésen elaludt, az most újra ébredőben van. Egyelőre még csak egyházjogászok elméleti vitájáról van szó, de nem lehetetlen, hogy majd Róma is akként szól bele a vitába, h°gy újból itt lesz a baj és ismét végig kell küzdei az odiózus harcot. A dolog röviden előadva a következő: Az 1841-ik évben XVI. Gergely pápa hazánkat illetőleg két nevezetes rendelkezést adott a magyar püspöki kar kérelmére a vegyes v allásúak házasságára nézve. Az egyik volt a Quas vestro cz. bréve, amely a kaució (reverzális) nélküli vegyes házasságok kötésénél a r. kath. lelkész passziva asszisztenciáját továbbra is megengedte, a másik a Lambruschini-féle Instructió, amely a nem r. katholikus lelkés? előtt kötött vegyes házasságot tilosnak, de érvényesnek deklarálta. A csendes vizekbe 1907-ben dobták bele a zavaros hullámokat felverő követ. Megjelent a hirhedt Ne temere pápai dekretum, amely nemcsak tilosnak, hanem érvénytelennek is jelentett ki minden olyan vegyes házasságot (klandesztin), amely nem r. katholikus lelkész előtt köttetett. Miután kellő kaució (gyermekek eligézése) nélkül r. kath. lelkész előtt a fent említett bréve értelmében csak passiva assistentia-val lehetett házasságot kötni, világos, hogy a Ne temere rendelkezése alapján száz meg száz vegyes házasság volna r. kath. szempontból érvénytelen. Emlékezünk reá, hogy a Ne temere rendelkezése alól csak Németország volt mentes, az előző évben számára kiadott Provida cz. pápai konstitúció folytán. Ez a pápai rendelet azt a kedvezményt tartalmazta, hogy a Németországban született azon vegyes házasoknak, akik nem r. katholikusoknak lettek keresztelve és nem tartoztak előzőleg a r. kath. egyházba, házassága érvényes abban az esetben is, ha azt nem a tridenti forma szerint, v. i. a r. kath. parochus előtt kötötték. A Ne temere vita nálunk akkor simult el, amikor a pápai szék a magyar r. kath. püspöki kar kérésére 1909-ben a Provida által nyújtott engedményt Magyarországra és kapcsolt részeire is kiterjesztette. Ezt az engedményt előbb Német-, majd Magyarországra nézve a Ne temere dekrétumnak az a záradéka (hány ilyen záradék van!) tette lehetővé, amely szerint a dekretum mindenkire nézve univerzális rendelkezést tartalmaz, „ha csak a szentszék valamely különös helyre és vidékre vonatkozólag másként nem rendelkezett". De mi történt? A most életbe lépett új pápai törvénykönyv felvette mint tételes törvényt a Ne temere merev rendelkezéseit a házasság érvényességére vonatkozólag, de elhagyta a fent idézett enyhítő klauzulát. És ezenkívül még van a kódexben egy rendelkezés, amely hatályon kívül helyez minden olyan egyetemes és részleges (partikuláris) törvényt, amely a kódex kánonaival, tehát a törvénykönyvbe felvett Ne temere dekrétummal is ellenkezik, ós a régebbi egyetemes ós derogált törvények közül csak a fizikai és erkölcsi személyeknek adott és még vissza nem vont kiváltságok és kedvezmények (privilegia atque indulta) érvényét ismeri el, abban az esetben, ha az új kódex kanonainak valamelyike által kifejezetten vissza nem vonatnak. Tehát ez a kérdés és e felett vitatkoznak most az egyházjogászok: a Provida tisztán csak partikuláris, azaz egy bizonyos területre szóló részleges törvény-e, vagy pedig fizikai és erkölcsi személyeknek nyújtott privilegiumos kedvezmény-e? Ha csak jus particulare, akkor derogált, érvényét veszített törvény; ha fizikai illetőleg jogi személyeknek nyújtott kedvezmény, akkor mindaddig, míg vissza nem vonjuk, hatályban van továbbra is úgy, mint a német- ós magyarországi, kellő kaució nélkül és nem r. kath. lelkész előtt házasságra lépő r. katholikusok részére adott indultum. Nem óhajtom hosszasan ismertetni a már eddig ia lefolyt vitát e kérdés körül; a történeti Hűség kedvéért mégis felemlítem, hogy nemcsak a legtöbb külföldi és