Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-07 / 26-27. szám

progresszívek ez új orientálódását. Csak örömmel és .jóleső elégtétellel tudomásul vesszük. Figyelemmel óhajtjuk kísérni a továbbiakat is. Türelemmel várakozunk, hogy un fog érvényesülni a vezérnek nem bizonytalan, új trombitazengése, hogy felfigyelnek-e rá és alkalmazkodnak-e hozzá a többi szabadgondolkodók is ? Szeretnénk cselekedetekben és tényekben látni, hogy a vallást (értsd: keresztyénséget) s ennek is legtisztább alakját: a kálvinizmust hogyan fogják értékelni az emlegetett revízió alkalmával. Kár, hogy a Világ ezt a nagyfontosságú szerkesztői üzenetet a legfélreesőbb helyen hozta. Szerettük volna a lap elején . látni nagy. szembeötlő betűkkel. De jól lesz így is, ha a lap szerkesztésében érvényesülni fognak a fönt kimondott elvi jelentőségű nyilatkozatok, ha lépten-nyomon nem fogják amputálni az emberi léleknek vallási szükségletét. Majd rávárunk! .1 ászinak arra a kijelentésére, hogy a vallást (értsd: keresztyénséget) a hozzátapadó üzletes és osztály tudatos elemektől, valamint a történelmi egyházakat a dogmatizmustól meg kell tisztítani, ezt mondjuk: az egyházaknak — melyek a mai társadalomban a keresztyénséget képviselik — sokféle gyarlóságát, mulasztását nálunknál jobban senki sem érzi, senki sem dorgálja. A betegségek gyökeres orvoslását teljes erőnkből sürgetjük, a mulasztásokat minél előbb, minél teljesebben helyrehozni óhajtjuk. Elismerjük, hogy sokan képviselnek ma olyan keresztyénséget, amelyhez igenis sok üzletesség tapadt, ki kell irtani az osztálytudatos elemeket is belőle, mert ezek a keresztyénség lényegéhez nemcsak hogy hozzá nem tartoznak, hanem vele szöges ellentétben: vannak s állandóan kompromittálják, jórészben ennek tudható be. hogy annyira hatástalan is. Szocziális téren úgyszólván még semmit sem tett a magyar keresztyénség. Itt is egészen új orientálódásra van szükség, azután pedig nagyszabású, eredményes, önzetlen munkára. Tudjuk, hogy még ott tartunk, hogy a magyar keresztyénségnek szocziális lelkiismeretét ébresztgetjük, ez is oly kevés eredménnyel sikerült eddig. Ebben minden őszinte ember, aki .Tászi fönti kijelentéseit komolyan a magáévá teszi: munkatársunk lehet. Ezt a segítséget kérjük is, várjuk is. A történelmi egyházaknak a dogmatizmustól való megtisztításával azonban várjanak, ezt ne akarják elvégezni egy szuszra, mert bizonyosak vagyunk benne, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntik, ismerjük a szokásos radikálizmusokat. Erről külön kellene beszélgetnünk -Tászival. De most még nem látjuk itt az idejét. Majd valamikor később, majd ha ő is, meg vele együtt követői is keresztyén vallásos tapasztalatokkal, az evangéliumnak egyéni átélésével rendelkeznek: a dogmákról is beszélgethetünk. addig szavunkat úgy sem értenék meg. Talán ők is belátják, hogy ennek egyedül pszychológiai oka van. Végül még csak annyit, hogy kíváncsian várjuk -Tászi Oszkárnak föntebb beígért könyvének elkészülését, mert abban tökéletesen igaza van, hogy a szerkesztői üzenetbeli kommentár nem elegendő magyarázat hívei számára. Érdeklődéssel s minél előbb szeretnénk már kezünkbe venni megírandó könyvét, hogy a fent érintett gondolatokat mennyire sikerül majd neki rendszeresen is kidolgoznia lélektani, szocziológiai és politikai alapon. Ne vegye szerénytelenségnek, ha egy könyvet minden könyvnél jobban a figyelmébe ajánlunk s ez az ,,Uj teshhiieuhfw", élje és dolgozza bele magát ebbe a könyvbe s abba azjdctbe és lélekbe, amelyet e könyv minden lapja kilehel. Könyve meegírásánál ne vezessék mellékes szempontok, mert itt az intellektusnál sokkal mélyebbre ható átalakító erők várnak rá; s akár lélektani, akár szocziológiai, akár politikai alapon dolgozik is majd, ne feledjen el egyet: hogy a keresztyénségnek mint vallásnak is meg van a maga specifikuma, amely mint a regebeli tündérkastély, nem nyílik meg akárkinek akármilyen lelke előtt. Egyébként adjon a jó Isten erőt, egészséget és elégséges szabad időt-(és szabad, azaz előítéletektől mentes lelket!) a munka megírásához. Addig is tudomásul vettük a túlsó táborban mutatkozó örvendetes jeleket, Marjay Károly. TARCA. : Népünk és a katholíkum. Jól jegyezzük meg, hogy ezek a sorok itt a Tárczarovatban látnak napvilágot. A tárezarovat kerek asztalánál pedig sok olyan kényes dolgot meg lehet beszélni fesztelenül, mint amilyen a mi témánk, amely egy epés vezérczikkíró tolla alatt könnyen kaphatta volna ezt a riasztó czímet is: Katholikus métely. Arról a sajátságos hatásról akarunk ugyanis ezúttal egyetmást elmondani, amit a katholikus psyché idők folyamán a kálvinista lélekre gyakorolt. Ha mi büszkén tartjuk nyilván, hogy a kálvinista ízlés, kedély és értelem mennyire rányomta bélyegét a magyar irodalom és szellemi élet ábrázatára, ha jogos történelmi önérzettel utalunk arra,- hogy a mindenféle nemzetköziséget kizáró kálvinista alkotmányszervezet és naezionálizmus századok során miként nyomta mind nemzetibb ösvények felé a magyar politikai gondolkodást. akkor legyen (és bátran lehet is) erőnk az ezzel ellenkező igazságnak, a katholiczizmus ellenállhatatlan, csodás néplélektani hatásának vizsgálatára és elismerésére is. Elhallgathatatlan tény ugyanis az, hogy a legzártabb kálvinista, tömegek lelki életében is lépten-nyomon reábukkanunk népszokások, szólásformák, babonák, ünnepátvételek alakjában a kilenezszáz év óta szerte áradozó katholikus vallási szellem befolyásának nyomaira. Most, mikor á legutóbbi júniusi fagy megharmadolta reményeinket, épen szülőföldemen, a kálvinista Róma. tőszomszédságában tartózkodtam. A nép, amely tegnap még egyenként büszkén, elbizakodottan járt-kelt a kincset ígérő barázdák között, most megalázkodottan verődött csoportba s nehéz sóhajtások, keserves panaszok