Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-09 / 23. szám

PROTESTÁNS AZUsISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. , Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre : 24 kor., félévre : 12 kor., negyedévre : 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évrs 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. I. czikk: Beköszöntő beszéd. Muraközy Gyula. — II. czikk; A tábori lelkészek szervezéséről. Csikesz Sándor. Belföld: A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. K. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Beköszöntő beszéd. (Élet-adás.) Luk. 7. 12—15. Ebben az ünnepi órában, amikor először szólok tihozzátok, -mint e gyülekezet egyik lelkipásztora, úgy indulok a ti örömben, gondban felszántott lelketek felé, mint piros hajnalon a magvető az ő tavaszi szántása felé, mit hosszú sebekkel barázdált az eke és áldott könnyel áztatott a borongó felhő. Elindulok, hogy gyönge erőimmel elhintsem a szívetekbe az égi búzát: a hitnek, szeretetnek magvetését. És talán különös, hogy ebben az én útamban egy szomorú bibliai kép mellett állok meg, hogy ünneplő lelkünk verőfényére ráterítem, a naini ifjú ravatalának árnyékát, hogy köszöntő szavaim alapigéje egy roskadozó özvegy zokogásából csendül elő. De ez a kép — nem szomorú! Hiszen az arcát eltakaró anya és a zsolozsmákat ringató gyásznép mellett a naini úton ott áll Jézus! . . . Eehér ruhája leomlik a vállán. Az esti nap megcsillan komoly szemében és a részvét kigyulad lassan a szívében. Egyik mozdulatára megáll a nép és elhalkul az ének, egyik szavára életre kel a reménység az édes anya szívében, másik szavára életre kel a halott ifjú a hideg ágyban — és ott áll Jézus diadalmasan és hatalmasan, ott áll a naini úton és két ezer év előtt, mint az élet fejedelme! Dicsőségét hirdeti minden csillag, *a betlehemi csillag és a csillag a templomunk tornyán. Hermelin-palástos királyok meghajtják előtte gőgös koronás fejüket, a fáradtak és szegények elhozzák ő hozzá fájó szívüket, ott áll Jézus, az én királyom és Megváltóm is, akinek ünnepi követségében testvéri szívvel eljöttem tihozzátok! S amikor a lelkipásztori hivatást festeném előttetek, ennek jellemzésére nem volt színesebb kép előttem az evangéliumban, mint Jézus, aki a halálból is életet teremt! A lelkipásztor ennek a boldog életnek, új, tisztább életnek hirdetője, megteremtője. Hiszen valójában minden emberi foglalkozás az élet szolgálatában áll: a szántóvető, amikor szórja a magot, a földet tanítja termékeny életre; az orvos a gyötrődő testet tanítja egészséges életre; a művész, amikor szobrot vés, a fehér márványt tanítja szép életre; a tanító, mikor a kicsiny telkekhez hajol, az emberiség jövendőjét tanítja bölcs életre; a lelkipásztor egy földön kezdődő örök életnek követe! Szántóvető is, aki sebzett lelkek földjére a békesség búzáját szórja; orvos is, aki szívek sajgó sebét boldog hittel kötözgeti, művész is, aki tiszta örömök vonását vési a gondok ráncai közzé és tanító is, aki hitet, újjászületett élet boldogságát adja tovább, akinek boldog élete is igehirdetés s akinek igehirdetése is ez a boldog élet! Vájjon van erre a boldog, igazi életre vágyunk-e mindenek fölött? Puszta hajlékok mellől és ezer sápadt naini ifjú mellől kiáltjuk a fergetegbe; Elég volt már a halálból! Nekünk élet kell! Nekünk tűz kell, de amely nem égő városok csapzott haja többé, hanem családi hajlékok enyhe mosolygása. Nekünk érc kell, de amely nem sikoltó csaták riadt ágyúszörnye többé, hanem harangszó, mit karcsú tornyok énekeltek az élet idtójusi napfényébe! Nekünk virágos fák kellenek, boldogabb tiszta élet; ki vezet el bennünket hozzá? Azért jöttem, hogy a boldogságot, a hitet, az örömet, ezeket a halott naini ifjakat életre hívjam! Hogy hirdessem, mindenki testvér a világon, egy Atyának gyermeke minden ember, egy fának a levele, s mint ahogy egy napfényben fürdik millió kalászfej, úgy mindnyájunkra egy Isten szeretete sugárzik alá. Jöttem, hogy szeretet és testvériség, halott naini ifjak emberi szívek ravatalán, életre kiáltsalak piros nyoszolyátokról! Jöttem, hogy felkeressem az élet sebesültjeit, a szegényeket és könnyes szeműeket; hogy a szenvedőket szenvedni megtanítsam, elmondjam nekik, hogy Isten egy véres keresztfa szenvedésével hidalta át az eget és a földet és Jézus szenvedésében szerette legjobban ezt a világot!