Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-12 / 19. szám

az önzetlen munkát a hivatalos egyház, a bennlakás kérdése meg lesz oldva a nőhallgatók számára. Ami a tanárképzést illeti, a férfi-tanárjelöltekkel egyszerre vehetnének részt a nők a szükséges előadásokon. A magyar ev. ker. diákszövetség és leány-diákszövetség nagyszerű segítséget nyújthatna a jellemképzés szempontjából a tanárképzőnek. Lehetne szó arról, hogy úgy a férfi-, mint a nőhallgatók egyúttal végeznék a theológiát. A paptanárok és paptanárnők képzése előnyösen módosíthatna ref. nevelésünk jelen állapotán. A jelen alkalommal csak .középiskolai tanárképzésünkről óhajtottam megemlékezni. Az egyháznak a feladata és szerepe természetesen nem zárult le tanárainak képzésével. A nyújtott segítségért legalább 5 évre ref. iskolához való elköteleztetést kívánhatna meg tanárjelöltjeitől, vagy pedig az élvezett segély visszafizetését. Ugyanolyan kedvezményeket és kikötéseket lehetne alkalmazni velük szemben, mint a theológusokkal. Ez azonban részletkérdés, amelynek megoldásában többféle szempont érvényesülhetne. A lényeges az volna és ennek meg kellene lennie, lia a ref. tanárképző soha meg nem valósul is, hogy az egyház tanárait becsülje meg, értékelje őket, éreztesse velük hivatalos képviselői által, hogy munkájukat sokra tartja. Nagyobb fizetést — fájdalom — úgy sem adhat, mint az állam, legalább a megbecsülésben járjon elől egyházunk. Eddig is megtette, a jövőben, saját érdekében is, tegye meg még inkább, hogy tanárainak tegye lehetővé a külföldi tanulmányútat. A Kath. Tanáregyesület lapjában, a Magyar Középiskolában a kath. autonomia megvalósításával kapcsolatban előkerült a szó a kath. tanárok újonnan kialakuló helyzetéről. Eléggé nyiltan kifejezték egyesek aggodalmukat, hogy esetleg olyan jelenségek léphetnek fel, mint a többi felekezeti vagy községi iskolák igazgató-tanácsaiban, hogy az igazgató-tanácsosok közül egyesek, „alkalmazottaiknak" tekintvén a tanárokat, felettük basáskodhatnak. Nem hisszük és nem akarjuk hinni, hogy ez minálunk általános jelenség lenne, szórványosan jelentkezhetett, de ideje völna, hogy örökre eltűnjék. Nem értik meg az ilyen emberek a ref. keresztyénség szellemét és nem méltók arra, hogy a ref. szellemű nevelést irányítsák vagy felülbírálják. A kölcsönös tisztelet és megbecsülés teremthet sikeres együttműködést és örömmel végzett munkát. Ellenkező esetben tanárainknak csak a köteles, kiszabott, kedvetlen munkája a mienk, de szelleme, lelkesedése nem. Az iskolák államosításának mindig szaporodnak a hívéi, nem volna kívánatos, ha a ref. iskolák tanárai kedvezőtlenebb anyagi helyzetük, főleg meg nem becsültetésük miatt a legbuzgóbb harczosaivá szegődnének énnek .az irányzatnak. Az állami tanárokkal teljesen egyenlő anyagi és egyéb kedvezmények birtokában, a ref. nevelésnek egyházi és nemzeti szempontból való pótolhatatlanságáról meggyőződve s az egyház részéről megbecsülve, a mi tanáraink volnának ügyünk legbuzgóbb harezosai. Legyünk meggyőződve arról, hogy csak anyagi eszközökkel nem fogjuk elérni a tanárság ref. szellemének és tudományos színvonalának az emelését, de legyünk arról is meggyőződve, hogy csak ideálok hangoztatásával, vagy az örökös kritizálással nem változtatunk a helyzeten. Együtt kell nyújtania az egyháznak az anyagi segítséget a ref. szellemű képzéssel már a tanárjelöltnek s megbecsülő szeretetet, megértést a dolgozó, nevelő tanárnak. I)r. Patay Pál. KRÓNIKA. Érdekes számok. A „Huszadik Század" áprilisi számában olvastuk ezeket a sorokat: „A Papirközpont kimutatása szerint a napilapok évi papírfogyasztása vaggonokban kifejezve a következő: Pesti Hirlap 520, Az Est 390, Pesti Napló 90, Magyarország 80, Az Újság 80, Pester Lloyd reggeli lapja 75, esti lapja 35, Neues Pester Journal 67, Világ 52, Népszava 42, Budapesti Hirlap 30, Budapest 27, Alkotmány. 26, Magyar Hirlap 17. Nem csekély mértékben adnak e számok felvilágosítást a politikai erőviszonyokról. Szavakba áttéve e számokat, ezt a politikai képet kapjuk: A naczionálizmus fönnen uralkodik, mely irány ellen egyrészt egy kisebb erejű radikáiizmús (Világ), másrészt egy még gyengébb klerikálizmus (Alkotmány) küzd. A szervezett munkásság (Népszava) több erőt képvisel a szervezett katholiczizmusnál . . ." Érdekes számok'és érdekes sorok. De reánk, magyar kálvinistákra nézve szomorúak. íme a sajtó, mint a politikai, hatalom birtokosa. A most forrongásban, átalakulásban levő és az eljövendő új társadalom képét betűkkel megrajzoló, igazi tényezők. A világnézetek élet-halálmérkőzésének nehéz napjait éljük. Mindegyik világnézet sietve verbuválja a maga katonáit; Csali mi alszunk. Azaz, hogy nem, már dörzsöljük szemünkből az álmot, már nyújtózkodunk. De a fenti számok is kiáltva kiáltják, hogy elmúlt a tétlenségnek, közönynek és itt az ébredésnek ideje! Napilap nélkül nem birjuk a harezot. E nélkül az ellenünk küzdő, idegen hadseregbe öltöztetik be katonának fiainkat és leányainkat. Ügy járhatunk, mint a középkori Svájcz: fiainkból alkotott zsoldos seregek fordulnak ellenünk, mert „nem tudják, mit cselekesznek.". Ne nyugodjunk hát addig, míg a fönti számok közé oda nem kerül a mi napilapunk papírfogyasztása is súlyt, erőt bizonyító számokban. Sürgős teendőnk minden erőnk összegyűjtésével előkéssülni a mi nyomdánkban nyomatott nagy, szívós napilap kiadására. Meg lehet csinálni. Azért némuljon el közöttünk a viszály és pártoskodás . . . Szervezett kálvinizmus, tied a jövő!