Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-05 / 18. szám

PROTESTÁNS EGYHAZItsISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : KOVÁTS ISTVÁN dr. Belső munkatársak: Marjay K&roly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veres Jenő. Előfizetési. ára: Egész évre : 24 kor., félévre negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Református koncentráció. Sebestyén Jenő. — Krónika. Tábori lelkészeink. Uj női pályák. Még egy női pálya. — Belföld. Az Egyetemes Konvent gyűlése, p. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Református koncentráció. A konventi ülések alkalmából, bár nem hivatalos, de igen fontos tanácskozások voltak a Ref. Sajtóegyesület vezetői és egyházunk legelső vezérei között a napilap kérdésében. Ebből az alkalomból két súlyos gondolat az, amely a szűkebb körű tanácskozások keretéből a nagy nyilvánosság elé is kikívánkozik. Az egyik a református honcentráció gondolata, a másik pedig az az álláspont, hogy napilapot; nem lehet csinálni a politika miatt. Ez alkalommal csak az elsőre akarunk itt reflektálni, ímert ligy érezzük, hogy jelentőség dolgában minden mást messze felülmúl. A református koncentráció gondolatát, tehát azt, hogy közös erővel és céltudatos programmal legyenek az egyházért való munkában a magyar reformátusságnak legalább egyházi vezérei végre egyek, mi is hirdetjük régóta. De véleményünk szerint ez a koncentráció csia/k akkor lehet egységes, tömör, maradandó s így munkában gazdag, eredményekben és sikerekben termékeny, ha elvi alapon s mindennemű egyéni és kerületi partikuláris érdek és személyi kultusz félretételével, kizárólag nagy közös elvek és ideálok szolgálata érdekében történik. Ez azt jelenti, hogy ha összeülnek végre — mint halljuk — az egyházi vezérek és az egyházi sajtó munkásai, előbb egyezzenek meg maguk között, csináljanak határozott és egységes programmot minden irányban az egyházi élet számára. Mindenesetre lelkiismeretesen s minden személyi tekintet félretételével kezeljék a szigorú, a becsületes, a komoly, a maradandó megegyezést. Hiszen ez az újabb Zoványi-ügy is nagyszerű reményeket nyújthat nekünk erre nézve. Mert már eddig is meglátszanak az egyébként sajnálatos botránynak értékes gyümölcsei, amelyeknek valószínűleg csak Zoványi nem örül; és pedig ezek: 1. Kiderült, hogy Zoványinak a magyar református egyházban, hála Istennek, semmi talaja sincs. 2. Elevenné lett újra, mint minden támadáskor, az igazi hívekben a hitükről való féltő szeretet és élő bizonyságot tevő hűség, amely a kálvinizmus tanulmányozására is serkent sokakat. 3. A legfontosabb azonban az a példás egyöntetűség, amellyel az egész magyar ref. egyházi sajtó állást foglalt a Zoványi-féle tanok ellen, bár sok kérdésben közöttük ívéieniényejltérés és harcz is volt nem egyszer. Olyan örvendetes jelenség ez, amelyet nem szabad észre nem vennünk; annál is inkább, mert biztató jel a jövőre s főleg arra nézve, hogy valamint a tan- és lelkiismereti szabadság magyarázata kérdésében s a kálvinizmus védelmében ilyen nagy harmóniában megtudtunk egyezni, -minden reménységünk meglehet arra nézve is, hogy megtudunk egyezni sok egyéb kérdésben is, annál is inkább, mert hiszen az eddig harczban álló felek mindegyike meggyőződéssel állítja azt, hogy ő a történelmi kálvinizmus alapján áll és érte küzd. Ha azonban így áll a dolog, akkor tulajdonképpen íigazi nagy jelvii ellentéteknek nem szabad, mert nem lehet, közöttünk fennállani; de ebben az esetben meg a megegyezés egyenesen kötelesség, mert az egyház legmagasabb rendű érdekei is ezt parancsolják. És mennél tisztább lelkesedéssel és önzetlenebbül szolgáljuk ideáljainkat, annál korábban és annál biztosabban kell találkoznunk azokkal, iakik hasonló motívumoktól vezéreltetve dolgoznak az iegyház érdekében. Mindenkinek kell érezni ma a történelmi felelősséget, s aimíg egyfelől férfiúi kötelessége az, hogy csak elvekért küzdve, azok mellett mindvégig kitartson, addig másfelől kötelessége az is, hogy a saját énjét, érzelmeit, hangulatait minden tekintetben ez elvek szolgálata alá rendelje; sőt mi több, még azokkal is ezeket szolgálja! Dr. Sebestyén Jenő. Lépjünk be mindannyian a Református Sajtóegyesületbe!