Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-24 / 12-13. szám

PROTESTÁNS ÉSÍSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetésiés hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadcí: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Pafay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 24 kor., félévre: 12 kor., . negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. Vezérezikk: A húsvéti halál. Muraközy Gyula. — II, czikk : Adminisztráczió és belmisszió. Ifj. Benkö István. — Belföld : Az egyetemes tanügyi bizottság ülése. p. — Zoványi és a bárándi lelkészi kör. — Protestáns tábori lelkészek konferencziája az I. hadseregben Brassóban. — A mi ügyünk. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. A HÚSVÉTI HALÁL. A halál mindig beleszólt az életbe, sőt — azt mondják sokan — csakis ő szólt bele. Mint Isten teljhatalmú küldötte, igazgatta az emberiség lelkét. Az első épületet, az első mély gondolatot, az első és utolsó fájdalmat ő teremtette meg. Sőt — úgy látszik — minden fájdalom is valamennyire testvére a halálnak. Az ember futni akart a haláltól, dolgozni kezdett és csodálatos találmányokon törte a fejét; meg akarta magyarázni a halált és izzó fényű szép gondolatokat talált önleike mélységein, ki akart békülni a halállal és imádkozni kezdett. Az emberiség nagy lelkei, hívői, bölcsei, költői mintha egy láthatatlan orkeszterben játszanák az emberi nagyság és kicsiség szimfóniáját, de ennek a roppant hangszerelési! zenekarnak a halál a karmestere. És az a bölcsesség, az a vallás az igazi, mely belelát ennek a sötétszemű karmesternek a partitúrájába, azaz: mely értelmét adja a halálnak. Micsoda felséges felelet a húsvéti halál minden bezárkózott, sápadt kétségbeesésre !... Úgy képzelném el akkor este a tanítványokat, hogy egy magas, rideg falú szobában ültek. Tavaszi eső verte a sötét ablak deszkáját, mintha láthatlan kéz dobott volna rajta. És a, hideg falakon óriási emberárnyak remegtek ós egymást kérdezték: Csakugyan feltámadt? üe hát miért halt meg? És mi lesz most? És a bezárt ajtók mereven őrt állva, hallgatóztak: zeg-zúgos utczákon nem koppan-e fegyveresek lépése értünk ? ... És a siket csönd félszeme a mécs, ijedten lobbant föl. Ott állt — ő, a Mester. Hirtelen, nesztelen jött és besugározta a lelkeket és a nagy remegő árnyékok megrettenve sápadtak el. A mit a feltámadt Jézus mondott, az volt a halál üzenete az életnek és ettől fogva a keresztyén embernek csak ezt mondhatja minden halál és minden fakereszt: Békesség néktek! A halál, a mikor visszajő hozzánk, életté lesz; mert húsvéti halál, mert mögötte isteni terveket érzünk, melyekben megnyugodhatunk. Most már tudjuk, hogy ez a szigorú karmester nem maga írta a zenét, a mi dirigál, ő is csak eszköze egy magasabb művészi gondolatnak, mint a hogy a mi lelkünk, akár szomorú oboa, akár ujjongó hegedű — isteni gondolatnak a közvetítője, így nézzünk a halottainkra: legyen húsvéti halál az Övék, nem értelmetlen, leverő, tompa elmúlás, hanem kibékítő — bár fájdalmas —, jövőért való áldozat. „Amiképpen engem küldött az Atya, én is a képpen küldlek titeket, — mondja Jézus, a halálból kiemelkedő Élet, — küldlek titeket." Minden más bölcsesség és más hit úgy áll a halál előtt, minc a Gorgo fejével szemben a rémült görögök: szoborrá válik előtte és ez minden bölcsességnek a legnagyobb eredménye: hogy hideggé, közönyössé lesz az elmúlással szemben, helybelileg érzékteleníti a szívünket, mikor a halál éles kése belevág. Félnek tőle és futnak előle, de szemtől szembe legtöbb védekezésük, hogy kőszoborrá válnak. A keresztyénségben a halál diadalmas, életre parancsoló erő, minden sírkő Mózes sziklája, a hogy a hitünk hozzáér, új reményeknek, új lelkesedésnek forrása bugygyan ki belőle. Küldtelek titeket! — mondja Jézus, mondja a húsvéti halál, — én megírtam a levelet az emberiségnek, a véremmel írtam, ti fogjátok felolvasni. Én megadtam minden anyagot az Isten országának, ennek a felépítendő templomnak: tornyára a betlehemi csillagot, alapjául a síromat, szegeletkövéül önmagamat, Összetartó habarcsául a véremet, oszlopári a keresztfámat, — küldelek titeket, hogy építsétek föl! Küldelek titeket pünkösdök és arénák felé, az én halálom, áldozatos halálom parancsol bele titeket az élet nagy építő munkájába. Soha sehol semmi nem volt szentebb, erőteljesebb parancs, mint a húsvéti halál. És ezzel a húsvéti lélekkel, keresztyéni hittel nézzünk bele a jövendőbe; új világok építése napján. Ha Jézus sírjáról nézünk szót, minden tizennyolczéves diáknak, minden sírban álmodó szántóvetőnek és minden elesett infanteristáíiak halála —- parancs nekünk az életre. Talán nem tudták, nem is akarták, de valamennyi húsvét mégis van az ő elmú-Adakozzunk a református sajtóalapra 1