Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-08 / 14. szám

KERESZTYÉN KONCZENTRÁCZIÓ. Nincs szándékunkban politizálni, de viszont nem hagyhatjuk szó nélkül gróf Károlyi József egy parlamenti megjegyzését, a mely keresztyén konczentrácziót kíván azzal a kapzsi, péuzsóvár és materialista szellemmel szemben, a mely most az országban általánosan uralkodik. A gondolat megérdemli a vele való foglalkozást. És mi, a kik teljes erőnkből küzdöttünk az ellen, hogy Magyarországon zsidók, protestánsok és hitetlenekből „szabadgondolkodók konczentrácziója" alakuljon, állást kell hogy foglaljunk a keresztyén konczentráczióra vonatkozólag is. Az első, a mit megállapíthatunk, az, hogy a keresztyén konczentráczió gondolata szép és hatalmas gondolat. A korszellem hatása alatt ugyanis odáig jutottunk, hogy mindjobban kezdjük belátni azt, miszerint ma, a nagy közös keresztyén értékek megvédéséről van szó Magyarországon, illetve, hogy felekezeti életünk ápolása mellett erre is tekintettel kell lennünk. Mert a múltban nem az volt a „harcztéri" helyzet, a mi most. A mikor a hitetlenség még nem lépett fel szervezetten, tudományos mezben, és világnézet formájában, akkor úgy állott a dolog, hogv a keresztyónsóget semmi veszély nem fenyegette, hanem e helyett a r. katholiczizmus volt a nagyhatalom, a protestántizmus pedig a szabadság és szabadabb szellem után vágyódó lelkekkel szövetségben harczolt a r. katholiczizmus. illetve klerikálizmus ellen. Ma azonban a stratégiai helyzet más. A r. katholiczizmus és protestántizmus — főleg kálvinizmus — mellett mint harmadik nagyhatalom, mint a szellemi élet Japánja, felbukkant a nagyszerűen szervezkedő hitetlenség és szabadgondolkodás is. — Róma eleitől fogva tisztában volt vele. A protestantizmusnak azonban nehéz lett a helyzete. Mert liberalizmusánál és antiklerikálizmusánál fogva a szabadszelleműekhez húz, keresztyénség énéi fogva pedig a róni. katholiczizmussal is vannak közös értékei. Ne csodálkozzunk tehát, ha mind a két nagyhatalom szeretné őt szövetségesének megnyerni. Mit csináljunk tehát? Magyarországon, a mi viszonyaink között, nem mehetünk egyikkel sem, a szabadgondolkodókkal pedig egyébként sem. A róni. katholiczizmus folyton erősödő és rohamosan fejlődő nagyhatalom, a kálvinizmus pedig erejének leglehanyatlottabb, legbágyadtabb fokán van. Más diagnózist ma, az ébredós legkezdetén ínég a legjobb akarattal sem lehet csinálni. De tisztán theoretikus szempontból véve is a dolgot, keresztyén konczentráczió szerintünk csak ott és akkor lehetséges, a hol és mikor a hegemónia, a vezetés nem a róm. katholiczizmus, hanem a kálvinizmus kezeibe van letéve. A róm. katholiczizmus történelmi, tradiczionális és vallási szelleme nem alkalmas ilyen konczentráczió vezetésére. Viszont a kálvinizmus energikusságánál, nemzeti tradiczióinál, a szónak nemesebb értelmében vett liberalizmusánál és óriási aktív szelleménél fogva par excellence vezérségre van predesztinálva. A míg tehát a magyar kálvinizmus teljesen újjá nem születik, a míg el nem éri szellemi, erkölcsi és társadalmi fejlődésének újabb virágkorát, addig utópia, sőt veszedelem lenne nálunk keresztyén konczentráczióról beszélni. A róm. katholiczizmus azonban nyugodt lehet. A magyar reformátusság öntudatosan-kálvinista része mindenkor meg fogja állani a helyét, ha a keresztyénség maradandó értékeinek megvédéséről lesz szó ; de viszont bármely perczben fegyvert fog akkor is, ha a szó nemes értelmében vett liberalizmus bármelyik értékes gondolata forog veszedelemben — Róma részéről. A magyar kálvinizmus önmagára volt utalva eddig is, maradjon hát úgy ezután is, mindaddig, a míg újjászületve, át nem veszi újra minden téren a magyarság és a magyar kultúra szellemi, politikai, társadalmi és különösen hangsúlyozzuk: etikai életének is a vezetését. Sebestyén Jenő. A NAGY MEGMOZDULÁS. — Válasz. — A béke utolsó éveiben sok komolyan gondolkozó vallotta, hegy egyházunkon csak valami nagy megrázkódtatás tud segíteni. Oly földindulás, mely a lefelé irányzott szemeket fölfelé nézni kényszeríti. Szükség volt erre a nagy kataklizmára, a, mi felborított minden tételt, megcsúfolt minden felfogást, a mi arra kényszerít elemi erővel, hogy objektíven nézzünk bele a nagyvilág valóságába s annak megfelelően állapítsuk meg az új világképét. Jobb szó hiányában korunkat az „átértékelés korá"nak nevezhetjük. Új szókat, új fogalmakat nem alkotunk, de minden szót, minden fogalmat becsületesen meg kell vizsgálnunk s ha lehet, új tartalommal töltenünk meg. Azt hiszem, azt az egyet tényként szögezhetjük le már is, hogy a frázisok ideje elmúlt. Legutóbb oly régi szavak kerültek egymás mellett forgalomba, a melyek együttesen szokatlanul hatnak s már a kritikát is kihívták maguk ellen. Református politikai napilap az a három szó, a mely bebocsáttatást kér a fogalmak világába. Meg kell minden egyes tagját vizsgálnunk ennek ÍI fogalomnak az általa hordozott érték szempontjából, mert csak így foghatjuk fel a kérdést a maga mélységében s így állapíthatjuk meg, hogy ez a vajúdó fogalom megérdemli-e az életet vagy már holtan eltemessük. Azért is jó lesz ez az eljárás, mert református szívünk legbensőbb érzéséből indulunk ki s ez megóv egyfelől felületességtől, -másfelől oktalan gáncsoskodástól. Dogmatikailag már kimutatták, hogy a református egyháznak hatalmas értékei vannak. Szerintem azonban ez a kimutatás túlságosan elméleti ahhoz, hogy a való élet elfogadhassa. Nagy Kálvin Jánosunk csak szükségből lett dogmatikus. Azért, mert korának a dogma volt a levegője. 0 ízig-vérig jogász maradt: a szentírásban tényeket keresett és mikor ezeket megtalálta, nem késett azokat leszögezni. Igaz, hogv életét is hozzájuk szögezte. Velük állt vagy esett.