Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-25 / 47. szám

odajut, a hova való, a gyámság alá. Semmi sem mutatja a protestantizmus erejét és életrevalóságát jobban, mint az, liogy a reá nehezedő feladatot e tekintetben fényesen megoldotta. E féren kifejtett erőfeszítése és az ennek nyomán beállott lendület az emberiség egyetemes művelődési történetének egyik érdekesebb fejezete s alkalmas arra, hogy az elmét magasabb régiókba emelje, a hova a pártszenvedélyek fel nem jutnak. Bármilyen nagy különbség van is a reformátorok között a felfogás dolgában, bármilyen nagy az árnyalati különbség az egyes országoknak reformtörekvései között, abban tökéletesen és teljesen megegyezik valamennyi, hogy a nép nevelését az egyháznak ereje legjavával istápolnia kell. Luther Márton így beszél: „Nincsen nagyobb bűn, mint a gyermeknevelés elhanyagolása s nem lehet könnyebben megnyerni az eget, mint a gyermekek útján." Hathatós szavakkal sürgeti, kéri a fejedelmeket, a városokat, hogy iskolákat állítsanak. Szavainak és a korszellemnek hatása alatt százával emelkednek a kisebb-nagyobb iskolák Németiionnak minden tájain, olyan iskolai élet támad, a melyhez hasonlót hiába keresünk a korábbi században. És Kálvin ? Küzdelmes napjainak egyetlen órájábau sem téveszti szem elől a legnagyobb feladatot, az iskoláknak megépítését. Iskolák nélkül a genfi reformáczió nem teljes, ezek vannak hivatva a nagy műre rátenni a koronát. Idevonatkozó munkássága élete históriájának egyik legszebb, mindenesetre legérdekesebb fejezete. Kér, sürget, folyamodik, tárgyal, házalásra adja magát. Kicsi a szó s halavány fogalmat sem nyújt arról a munkáról, a mit kifejt addig, míg végre leteszi a Genfi főiskolának és kollégiumának alapkövét. Soha nem tekintett ember nagyobb érdeklődéssel emelkedő falakra, mint a nagy genfi pap az épülő akadémiára: még betegen is, még hordágyon is ott van, vágyakozva szemléli a munkát, nem is azt látta, hanem a lelkes sereget, mely majdan innen elindul széles e világba, hogy tovább és tovább hirdesse a szó nemes értelmébe vett felvilágosodásnak tudományát, mert lehet nagyhatalom a sajtó, mely élettelen papíron terjeszt eszméket, de ki tudja elképzelni erejét és hatalmát a szónak, mely élöszívekbe oltva terjeszti a legnemesebb, a legfelemelőbb, leglelkesítöbb gondolatokat ? Dr. Pruzsinszky Pál. TÁRCZA. Árvalányhaj. Juhász Nagy András mikor elment, Nem búcsúzott senki se tőle. Az árva puszta volt az apja És a virág a szeretője. Az esti harmat sírt csak érte Nem hívta vissza, csak madárdal; Nem is volt más sapkája mellett . . . Egy szál szomorú árvalányhaj. Mikor a liarczok elpihentek, 0 néki nem jött sohse posta. . . . Csillagos éggel takarózott, S csak haza gondolt álmodozva. Milyen lehet otthon az erdő? S a rét, hol a pacsirta szárnyal? . . . S előkerült a bibliából Egy szál szomorú árvalányhaj. Juhász Nagy Istvánt a spitálban Nem bánta senki hal-e, él-e? Egy szál virággá lett az otthon, Azt szorította a sebére. Hazulról . . . magyar tavaszokról, Hol tarka most a rét virággal, Beszélt, beszélt neki mosolygva Egy szál szomorú árvalányhaj . . . A koporsóban lehunyt szemmel Feküdt hanyatt és mozdulatlan. Egy pár szanitécz állt körülte A hűvös őszi alkonyatban. Idegen felhők úsztak lassan . . . Küzdött az est az éjszakával . . . . . . S megrezdült a halott kezében Egy szál szomorú árvalányhaj. Tavaszra kelve ... csoda történt... Idegen árva temetőben !... Hol sohsa láttak még virágot, És nem hajt ki a rózsatő sem, Mikor valahol messze,... messze Megtelt a rét fehér virággal, Kihajtott egy vértelen síron Egy szál szomorú árvalányhaj . . . Muraközy Gyula. BELFÖLD. Falusi levél. Főtiszteletű dr. Tüdős István püspök úrhoz, mint a Lelkészválasztási bizottság elnökéhez. Főtiszteletű Uram ! Eddig nem szólottam a lelkészválasztási kérdés tárgyában megjelent vitába, tisztán azért, mert tudom nagyon jól, hogy a czikkek felett a rohamosan élő világ gyakran csak napirendre tér. Kegyeskedjék megengedni, ha most egyenesen Főtiszt, úrhoz leszek bátor szólani, mert az e tárgyban zsinat elé terjesztendő javaslat készítésére kiküldött bizottság elnöki tisztével bízatott meg, és így bátor vagyok hinni, hogy konkrét javaslatomat kegyes leend a bizottság elé terjeszteni. A lelkészi szolgálat minden társadalmi tényező szolgálata között a legmagasabb, a legideálisabb. Erkölcsi