Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-25 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIísISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési es hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP IST VÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: IS kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM Vezérczikk: Vádak. p. — II. czikk: A reformáczió és az iskola. Dr. Pruzsinszky Pál. — Tárcza: Árvalányhaj. Muraközy Gyula. — Belföld : Falusi levél. Balatoni István. — A mi ügyünk : Levél a szerkesztőhöz. Okos Gyula. — Irodalom. — A magyar ev. nevelés története. Dr. Szlávik Mátyás. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat, — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. VADAK. A napilapokból is értesültünk, hogy a kormányt támogató pártok értekezlete a mult héten a miniszterelnök hozzájárulásával elhatározta, hogy a kath. autonómiáról szóló törvényjavaslatot sürgősen be kell terjeszteni a többi felekezetet ezzel kapcsolatban érintő javaslatokkal egyben. Az „ezzel kapcsolatban" azt jelenti, hogy a kormány az autonómiai javaslattal együtt benyújtja azt is, a melynek czímét is közöltük mult számunkban és a mely a református, ágostai hitv. ev. és unitárius egyházaknak állami segélyezéséről szól. A kath. néppárt lapja, az Alkotmány, a fenti híradást azzal a kommentárral kíséri, hogy az „ezzel kapcsolatban" szavakban a felekezeti féltékenység ördöge kandikál ki és argumentál a mellett, hogy a midőn a katholikusok autonómiát követelnek, akkor tulajdonképen az 1848: XX. második szakaszának végrehajtását szorgalmazzák, mert a többi felekezetnek van, de nekik nincs autonómiájuk s így a harmadik szakasz végrehajtásának semmi köze sincs az önkormányzathoz, ez amattól teljesen független, egészen más valami, a kettőt kapcsolatba hozni egyáltalán nem lehet. Hogy mennyire nincs igaza a czikkírónak, mutatja az a megjegyzése, a melyben azt mondja, hogy a midőn a kath. autonómia a kultuszminisztérium kezelésében levő alapok kiadatását követeli, akkor csak a magáét követeli, íme, megmondja világosan, hogy itt olyan autonómiáról van szó, a melynek lényege vagyonjogi kérdés és nem olyanról, mint a minővel mi bírunk. Itt az a „magáét követeli" áll a pro és kontravitatkozások központjában és ennél a kérdésnél van a nagy választóvonal közöttünk. Es mint ez újabban a mi gyűléseinken is kifejezésre jutott, a teljes megértés, ha úgy tetszik, a „féltékenység ördögének kiűzése", csak úgy lesz lehetséges, ha méltányos, igazságos és a szóban levő törvény szellemének is megfelelő vagyonjogi rendezés történik. Legyenek meggyőződve a katholikusok, hogy ha valami olyan önkormányzatról lenne szó, a mely a vagyonjogi dolgok teljes kikapcsolásával jelennék meg, akkor mi nem sürgetnénk az „ezzel kapcsolatban" elvét. Mert az egyházi szükségletekre adott segélyek reparcziálásánál, talán egy-két pont kivételével, nemde eddig is teljesen egyenlő elbánásban részesültünk. Kaptunk államsegélyt egyházi és iskolai czélokra, de kaptak mindanynyiszor a katholikusok is. Most a mi senki által meg nem ingatott felfogásunk szerint közjogi jellegű vagyon átadásáról van szó, ennek ellenértéke nem lehet más, mint a közvagyonban való és a közjó czéljaira fordítandó és visszaadandó vagyonrészesedésről. A ki gáncsvetésről, féltékenységről beszél, az hinti a viszály és meg nem értés magvait ós löki félre a „suum cuique" örökérvényű és a 48-as törvényben is megnyilvánuló elvét. Értse meg már egyszer mindenki, a kit illet, hogy mi nem irigykedünk, féltékenykedünk semmiféle beneficium vagy „alap" láttára, különösen míg azt magyar kézben tudjuk, hanem élet- ós versenyképesek óhajtunk lenni és maradni égető szükségletünk állandó és arányos, megfelelő biztosítása által Isten dicsőségére és az egész magyarság javára. p. A REFORMÁCZIÓ ÉS AZ ISKOLA.* I. Nem dátum választja el az újkort a korábbi századoktól. Ezt a határvonalat az időbeli megjelölésnél fontosabb tényező: a fokozott tevékenység, a szellemi élet virágzása vonja meg, teremtvén' igazán új kort, új világot. Az érintett tevékenység hordozója az érdeklődés, a kedély világában fakadt amaz őserő, melynek nevében és intenzív erejénél fogva kedvérzettel fordul az ember a mult, a jelen minden problémája felé. Mint minden * Elmondatott a budapesti ref. theologiai akadémia jubileumi ünnepélyén. Közlése helyhiány miatt késett. Adakozzunk a református sajtóalapra I