Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-11 / 45. szám

a kényeztetett árulók kisebb-nagyobb csoportjai tették? Jól bíznak bennünk, hogy nekünk történelmi lehetetlenség ilyet cselekednünk. De ha így bíznak, akkor le is kellene elvégre már vonni javunkra a becsületbeli elégtétel következményeit annál is inkább, mert erre az 1848: XX. t.-cz.-ben kötelezettséget vállalt az állam s a törvény megtartását esküvel fogadta a király." Áttért ezután a háború borzalmaira és rámutatott, hogyan vehetnének tevékeny részt a protestáns papok a béke előmozdításában V „Ha az államok saját erkölcsi erejükkel az őrjöngő vérengzésből nem tudnak a józanság talpára állani, mondotta, az egész föld kerekségét pusztulással fenyegető gyűlölködés elé oda kell állnunk nekünk : az isteni igéje hivatalos szolgáinak. Kérjük föl ;i semleges Svájcz genfi egyházának protestáns lelkészi testületét, hogy az ellenséges és semleges államok protestáns papjait hívják össze lelki egyességre, nem mintha diplomácziai jelentőséget akarnánk arra hivatott tényezőktől nagyzolva kisajátítani, hanem hogy megindítói legyünk a belátás ama folyamatának, a mely az országok életéhez a nemzeti Önvédelmet és állami önrendelkezést igazságosnak s az emberiség közös rendeltetéséhez a népek szeretetbeli szolidaritását szükségesnek elfogadva, az államok közötti testvéries kibékülés és közös hasznú együttműködés új korszakába vezet." A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után az alábbi hódoló táviratot küldte a közgyűlés Őfelségéhez : „Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület, mely testvéri közösségében 2000 magyar ref. lelkészt egyesít, a reformáczió négy százados évfordulója alkalmával tartott közgyűléséből hagyományos hűségéről biztosítja Felségedet. Hazánk és egyházunk szabadságáért, felvirágoztatásáért dobogó szívünket mélységes bizalom tölti el az iránt, hogy Felséged, fenkölt emlékű elődjének nyomdokába lépve, a közel jövőben megoldásra váró nagy egyházpolitikai kérdéseknél, így az 1848: XX. t.-cz. tökéletes végrehajtásánál, azokat a megbecsülhetetlen érdemeket, a melyeket egyházunk, mint a hazai kultúra legáldozatkészebb harczosa, hazánknak és a trónnak, alkotmányunknak és a magyar szent koronának legmegbízhatóbb támasza, a századok folyamán kifejtett és a melyeknek a mostani nagy vérzivatar idején is oly csalhatatlan bizonyságát adta, teljes mértékben méltányolni fogja." Az elnöki megnyitóval kapcsolatban jegyzőkönyvileg megörökítette a közgyűlés a négyszázados reformáczió emlékezetét és üdvözölte fronton küzdő, mindvégig hűséggel, bátorsággal harczoló református katonáinkat. A lelkes hangú üdvözletet, melyet Kájcl István terjesztett elő, a Református Katonák Lapjának legközelebbi száma útján juttatjuk el katonáinkhoz. A Magyar Evangélikus Lelkészek Egyesületének testvéri üdvözletét Raffay Sándor elnök tolmácsolta. A köszönő szavak után az elnök előterjesztette a Genfi Nemzeti Protestáns Egyház Lelkész-Társaságához intézendő és Lapunk más helyén közölt béke-rezolúcziót, melyet a közgyűlés nagy lelkesedéssel magáévá tett. Ugyancsak az elnöki megnyitóval kapcsolatban Sütő Kálmán az 1848: XX. végrehajtása tárgyában nyújtott be határozati javaslatot. Ennek elfogadása után pedig dr. Kováts István hívta fel a közgyűlés tagjainak- figyelmét a reformáczió négyszázados évfordulója emlékére Budapesten részvénytársasági alapon szervezendő református nyomda-, könyvkiadó- és könyvkereskedő-vállalatra. Nagy örömmel állapította meg, hogy ezt a vállalkozást, mely hivatva van a nyomdák terén fönnálló szégyenletes zsellér-állapotunkat részben megszüntetni, a többi egyházkerületek vezetői is meleg rokonszenvvel fogadják, a mit az elnöklő püspök is megerősített. A tárgysorozaton lévő ügyekkel aránylag rövid idő alatt végzett a közgyűlés. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy mindazokat a kérdéseket;

a melyeket a mult téli budapesti választmányi gyűlés részletesen letárgyalt, hozzászólás nélkül elfogadták. Dr. Ferenczy Gyula titkári jelentése után az erdélyi állapotokkal kapcsolatban egy kis vita is volt. Fatay Károly barsi esperes azt indítványozta, hogy az erdélyi kálvinista népet igyekezzenek minden alkalmas eszközzel öntudatra ébreszteni. Barabás Samu, Benkö Viktor stb. hozzászólása után a közgyűlés napirendre tért az indítvány fölött. A számadások előterjesztése után dr. Lencz Géza a „Lelkészegyesület'' nyomdaköltségeinek az emelkedéséről, Uray Sándor pedig a „Vasárnap" ügyéről és áremeléséről referált. A lelkészek anyagi helyzetének javítása tárgyában Bocsor Lajos terjesztett be indítványt. Többek hozzászólása után elhatározták, hogy küldöttségileg keresik föl mind a pénzügy-, mind a kultuszminisztert a lelkészek ruhabeszerzési segélye, családi pótléka és háborússegélye ügyében s ez alkalommal a segódlelkészek, nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és árvák ügyeit is jóakaratú figyelmükbe ajánlják. Majd Csikesz Sándor terjesztette elő „Háború utáni föladataink" czímen nagyszabású munkaprogrammját. Felöleli ez teendőinket egyfelől a lelkészképzés, másfelől a gyülekezet belső élete, végül a gyülekezetek külső élete terén. Nagy örömmel hallottuk, hogy azok közül a czélok és eszközök közül, a melyeket a Kálvin-Szövetség írt zászlajára és vett foganatba lelkészeink és világi egyháztagjaink munkába állítása terén, az 0. R. L. E. is többeket magáévá tett. Hisszük, hogy testvéries megértéssel munkálkodik a jövőben mindkét testületünk saját hatáskörében a nagyobbára közös eszmények valóraváltásáért. Varga Sándor ref. takarékpénztárak létesítésének szükségességét és módját fejtegette.' Hisszük, hogy ezen a téren is kilépünk már végre-valahára kényelmes passzivitásunkból ! A lelké'szválasztási törvény revíziója tárgyában előterjesztett indítványt is magáévá tette a közgyűlés, töb-