Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-28 / 43. szám

gyűlölködések. Nem szabad olyan elfogultan ítélni erről a kérdésről, a mint Masznyik Endre, még ha nem híve is az ember az uniónak. 0 azt állítja, „hogy Reczésék hangja szerény, az ellenpárté, illetőleg iratáé durva, hogy ne mondjam szemtelen". Pártatlanul kell gyakorolnunk a forrás kritikát ós külön kell választanunk az elvi részt a személyes természetű kérdésektől. Az uniónak lelkes hívei voltak a heidelbergi Pareus iskolájából kikerült theologusok: Samarjay, Gönczy, Alvinczy irodalmi uton, Alvinczy még gyakorlatilag is szolgálta az uniót a kassai nagy egyházban. Nem vezetett nagyobb eredményre az unió terén a lutheránus patrónának, Czobor Erzsébetnek és a kálvinista matriárkának. Várday Katának a terve sem, a mely szerint remélték, hogy gyermekeik Thurzó Imre és Bedegi Nyáry Krisztina házasságával esetleg a két egyházat közelebb hozhatják egymáshoz. Az esketést az unió híve, Alvinczy Péter végezte. Bethlen is szívesen látta volna az uniót, Pareus megküldte neki Irenicumját, a mely az unió apológiája. Azt írja a fejedelem a heidelbergi tudósnak: „A vele együtt (t. i. a levéllel) küldött Irenicumoí éjjel-nappal kezembe forgatván, a kegyelmed tudományát és mélységes ítéletit nem lehet nem kedvellenem és szeretnem benne." 1619-ben, mikor diadalmasan bevonul Bethlen Pozsonyba, istentiszteletet tartat. Meghallgatja a kálvinista Kanizsay Pálffy János prédikáczióját is, de úrvacsorát nem vesz kenyérrel. Kanizsay csak karácsony második napján prédikált, az első napon az „ostyás Alvinczy" osztott úrvacsorát. A míg Alvinczy gyakorlatban valósította meg az uniót — bár szűk körben aránylag —7

Samarjay János Magyar Harmóniájában irodalmi téren próbált híveket szerezni Pareus eszméinek, illetőleg az uniónak; testvéri egyesülésre hívta fel a magyarországi protestánsokat. Az eredmény az ellenkező lett. Sokáig neiu került elő az unió kérdése, elfoglalta a magyar protestánsokat az élet-halál-küzdelem. Németországban a reformáczió kétszázéves jubileuma alkalmából az uniótörekvések felé fordul a ügyelem. Nálunk Bél Mátyás érdeklődéssel kísérte és Krman Dánielhez küldött két latin nyelvű levelében tett említést róla. (Stromp. Egyh. tört. adattár IY: 175—176.) A türelmi rendelet kiadása után Baján, majd Beleznay Miklós házánál Pilisen tartottak a magyar protestánsok egy közös értekezletet, a melyen az unió érdekében egy vegyes zsinat tartását határozták el. Tíz év múlva gyűltek csak össze zsinatra az evangélikusok Pesten, a reformátusok Budán. A zsinat előtt számos latin és magyar nyelvű röpirat fejtegette az unió áldásos voltát s megvalósításának módjait. Óriási felfogásbeli eltérést látunk a XVIII. sz. régi theologusok és a régebbiek között. Az eltérésről öntudatosan számolnak be a röpiratok. Az egyik pl. így nyilatkozik: „A mai protestánsok mindkét részről megvallják, hogy a XYI. és XVII. században élt tudósok olyanokat mondottak és írtak, melyeket ma azoknak munkájukból örömmel kitörölnénk, ha lehetne. Hibáztak e részben sok ref. doktorok, de hibáztak az evangélikusok is. Ma már mindkét részen sokkal szelídebben és nyájasabban írnak". Daczára, hogy látták a német uniókísérletek sikertelenségé^ idehaza lehetségesnek ós szükségesnek tartották a protestántizmus fennmaradása és súlyának növelése szempontjából. A hierarkia ós a kuriarkia küzdelme hiúsította meg főként az uniót. A ref. papi párt az unióban nem látott mást, mint eszközt a világiak hatalmának növelésére. Hivatkoztak a papok Tormásy Jánossal az élükön a lengyelországi prot. unióra, a hol porosz uralom alatt a világiak hatalmaskodása következtében a reformátusok lassan lutheránusokká lettek. (Dunamell. Egyh. ker. Almanach 171. 1.) A ref. és ev. urak egységes egyházigazgatást akartak és épen a lengyel kódex alapján. Az unió meghiúsult, még a budai kánonok sem emelkedtek törvényerőre a ref. egyházban. A reformáczió 800 éves évfordulóján a r. katho- . likusokkal való unió eszméje is felmerült. Guzmics hívogatta főképen a protestánsokat, a trienti zsinat végzéseinek elfogadása esetén a külsőségekben némi engedményt is hajlandó volt egyháza nevében kilátásba helyezni. A protestánsok közül többen túlságosan komolyan vették a hívogatást és a raczionalista felfogás alapján lehetetlen uniós tervekkel állottak elő. A vámosi ref. lelkész, Pap István, azt hitte ifjúi hevében, hogy az unió ideája realizálható Kant elvei alapján. Még Kölcsey is segített Guzmicséknak érzelgős romantikájával. A makói „kálvinista" pap meg lényeges különbséget se lát a két fél tanítása között. A kath. fél álláspontja ez volt: a protestánsok úgyse tartják kötelezőnek ós igaznak hitvallásokat, leinondhatanak róla, a katholikusoknál másképen van, az ő vallásuk isteni. Pap Istvánt nem annyira raczionalista, mint romanizáló iránya miatt intették meg a dunántúli ref. egyh. ker. ülésen. Jellemző, hogy egy kath. öreg nemes magánlevélben fordult Pap Istvánhoz, a melyben megígérte neki, hogy imádkozik veszélybenforgó lelkéért, nyilt levelében pedig Veszprémbe vagy Pannonhalmára utasította a tiszteletes és tudós prédikátort, a hol fel tudják világosítani a hit dolgairól. Őszintén írta ezt Cseh László, a tolnamegyei alispán, sodalis marianus volt az öreg úr. A legnagyobb jelentőségű unió-mozgalom 1841-ben indult meg a pesti ref. főiskola tervével kapcsolatban. Zay Károly egyetemes ev. felügyelő szólította fel a protestánsokat az unióra. Szívvel-lélekkel magáévá tette az ügyet Kossuth Lajos a Pesti Hírlapban. A szláv nemzetiségi kérdés méregfogát vélték kihúzni az unióval. A gyakorlatias irányú lelkes Fáy András dolgozott az unióért legtöbbet. Török és Székács Kossuth felszólítására az unió eszméjének propagálására indítják meg a Prot. Egyh. és Isk. Lapot. A ref. főisk. választmány