Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-21 / 42. szám

már teljesen kiépített szervezetében, felépült a „magyarországi reformátusok székháza" az Abonyi-utczában. A most összeülő zsinat már a mi házunkban, saját otthonában kezelheti és folytathatja az alkotás munkáját. A zsinati előkészületek már a háború előtt megindultak és részben be is fejeződtek. Most az utóbbi időkben csend és részvétlenség honolt ezen a téren. A háború elvonta, más régiókba terelte a figyelmet és érdeklődést és ha majd a beható munkára kerül a sor, sok mindent kell újból kezdeni és revideálni. De azt meg lehet állapítani, hogy erre a zsinatra is sok nagy dolog és fontos feladat vár. A fejlődő, újuló, tisztuló egyházi élet új és felfrissített keretek, szervek ós berendezkedések után vágyik. Reméljük és várjuk azt is, hogy ez a zsinat lénye' gében és formájában is jobb, preezízebb, ellenmondások nélküli, logikus törvénykönyvvel ajándékozza meg egyházunkat. Munkája nem lesz könnyű és zavartalan. Nagy világtörténelmi időkben gyűlnek össze az atyák és testvérek. Lelkünkben, úgy hiszem, mindnyájan mélyen átérezzük ezeknek az időknek mérhetetlen jelentőségét. Isten különös kegyelmének tartjuk már azt is, hogy zsinatot tarthatunk most és hogy az ellenségtől teljesen ment hazában sértetlenül, teljes egységében áll fenn a magyar Sión a nagy emlékezések idejében. A zsinat most, közvetlenül összeülése után ebben az esztendőben nem végezhet jelentős munkát. Az alakulás, munkakiosztás, ünneplés után e hó végén bezárul az első ülésszak; hiszen a kedélyek zaklatottak, a huzamosabb együttmaradás nehézsége szinte legyőzhetetlen. Nem tudjuk, mikor ül össze ismét; úgy hisszük, hogy majd osak akkor, ha végleg lezárulnak ennek a rémes háborúnak véres lapjai, majd ha jön az áldott béke és utána az alkotás, építés alkalmatos ideje. Isten adja, hogy minél előbb jöjjön! Üdvözöljük a negyedik egyetemes, jubileumi zsinatot, ennek idésereglő tagjait és áldást kérünk minden, Isten dicsőségét szolgáló munkájára! p. TÁRCZA. Gyülekezeti énekek a reforniáczió .400 éves jubileumára. I. Fennálló ének. Dallam : Szent Isten, noha néked ... Szent Isten, ma tégedet Minden népek s nemzetek Hálaszóval áldanak. Hirdetvén ez ünnepet, Zengő szép dicséretet Nagy nevednek mondanak. — Oh tekints reánk Könyörülő szívű jó Atyánk ! Midőn mi is itt állunk Előtted, Szent hitünkért áldozunk Tenéked. Jézus szava mennyei fényét Áraszd köztünk ina szét. II. Kezdő ének. Dallam : XXXIIL zsolt. Uram, miként imádjunk téged E nagy napon, szent ünnepen? Hogyan dicsérjük Istenséged, Kinél teljes a kegyelem. Midőn az emberek Hozzád mind hűtlenek, Bűnben valának: Akkor felderítéd Újra szent reggelét A hit napjának. Adtál újabb Pünköst ünnepet, Melyen mint szent apostolok: Úgy álltak meg világunk felett A bátor reformátorok! Bár új úton jártak, Régi szót hallattak : Az Isten lélek! Krisztus a megváltó, Bűnökből gyógyító ! E hitből éltek. Vezesd Atyánk ez új utakra Most küzdő — vérző népedet! Hogy megtévesztő bálványokra Szemeink már ne nézzenek. Újjászületésnek, Megszentelődésnek Napja ez legyen! Hogy neved szentsége Ragyogjon örökre Földön és égen! III. Bezáró ének. Dallam : 137. dics. Mi szent Atyánk, ez ünnepet Hálával köszönjük neked; Tévén előtted fogadást, Hogy a református vallást — Mint legfőbb jót — megbecsüljük, Halálunkig ezt követjük. Jézus! üdvünk nagy királya, Hozzád is vonz ma a hála.