Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-07 / 40. szám

vétségünk", úgy véljük, hogy ilyenre és alulról jövő lökésekre ebben az ügyben nincs is szükségünk. Nekünk — és ezt számba kell venniök az illelékes tényezőknek — olyan kormányzó hatóságaink és vezéreink vannak, a kik megbízásukat „alulról" vették. Ezeket kérjük, hogy legyenek résen most, mikor egyházunk legvitálisabb ér­dekeiről van szó. p. MAGYAR BIBLIATERJESZTŐ-TÁRSASÁG. A reformáczió négyszázados jubileuma alkalmából számos indítvány, terv merült fel arra nézve, miké­pen ünnepeljünk méltóképen, milyen méltó alkotással tegyünk bizonyságot kortársaink s majdan késő utó­daink előtt arról, hogy az atyáinktól átvett szent örökségre érdemesek voltunk. A reformácziói ünnepeken évenként hangsúlyoztuk s a négyszázados évfordulóu különösen ki fogjuk emelni, hogy a reformáczió legnagyobb vív­mánya és áldása az volt, hogy a nép kezébe adta a bibliát anyanyelvén. Eddig meg is tette azt minden században születése óta a magyar protestáns keresztyénség, hogy erejéhez mérten több-kevesebb példányban közrebocsátotta a szentírást. Bennünket, a XX. század magyar protestán­sait a világháború kicsit kimozgatott kényelmes, de veszedelmes tétlenségünkből, a melybe a britt és kül­földi bibliaterjesztő-társaság nagylelkűsége folytán olyan egy-kettőre beletaláltuk magunkat. A brittek ellensé­geinkké lettek ; igen kínos helyzetbe kerültünk, még min­dig az ő jóvoltukból küldtünk bibliákat és bibliai része­ket a harcztéren vagy kórházakban lévő katonáinknak. Kicsit különös az, hogy a magyar katona kénytelen azt olvasni bibliája czímlapján: Kiadja a Britt és külföldi bibliaterjesztő társaság. Nos, ezt még elviseljük! De mi történik, ha elfogy a meglevő készlet? Nem nyugtalanít ez senkit ? A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasáb­jain is szó esett a Magyar Bibliaterjesztő-társaság meg­alakításáról — de valahogyan napirendre tértek az embe­rek fölötte, mindenki helyeselte, elodázhatatlannak tar­totta, de mivel nem volt, a ki kezébe és szívére vette volna az ügyet — elhangzott a kiáltónak a szava a pusztában eredmény nélkül. Hiszem azt, hogy az Úr Isten a rosszból is tud kihozni jót. Milyen kívánatos jó volna, ha a háború negyedik esztendejében a reformáczió négyszázéves jubi­leuma alkalmából megalakulna a Magyar Bibliaterjesztő-Társaság! Nem az a legfőbb ok a megalakítására, "hogy a brittek ellenségeink s önérzetes magyar protestáns szé­gyellené továbbra is igénybe venni nagylelkűségüket, hanem a legfőbb ok az, hogy függetlenül a brittek iránt való rokon- vagy ellenszenvtől, már régen becsületbeli kötelességünk lett volna. Elmulasztott kötelességünknek kell most megfelelnünk. Szebb és nagyobb alkalom sokáig nem jő elénk. A legméltóbb jubileumi alkotás a Magyar Bibliaterjesztö-Társaság megalakítása volna. Nagyon késő van már az előzetes tanácskozásokra de talán ez javunkra szolgál. Ezennel tisztelettel indítványozzuk, hogy október 31-én alakuljon meg a Magyar Bibliaterjesztő-Társaság ref. és ev. tagokból. Valakinek kezébe kell venni a szervezés, irányítás munkáját, egyelőre ideiglenesen. Bizonyára senki sem fogja magára nézve mellőzésnek tartani s viszont dr. Szabó Aladár és Raffay Sándor, a kiket kérünk, hogy vegyék kezükbe a dolgot, bizonyára nem fogják maguk­hoz s eddigi munkájukhoz méltatlannak tekinteni ezt a szent és felelősségteljes szolgálatot. Dr. Szabó Aladár budapesti ref. és Raffay Sándor ev. lelkészeket kérjük ez úton is, álljanak élére a moz­galomnak, bizonyára a hivatalos egyházak, belmissziói és egyéb egyházi egyesületek vezetőinek és tagjainak oda­adó lelkesedése fogja támogatni őket. Vegyék kezükbe a dolgot és a reformáczió alkalmából tartandó gyűléseken emeljék fel szavukat a Magyar Bibliaterjesztő-Társaság megalakítása érdekében. Adományokra soha jobban nem számíthatunk, mint most. A ref. zsinátülések alkalmából összegyülekezett atyák erkölcsi és anyagi támogatására is bizonnyal szá­míthatunk. Ha ebben az évben nem is adhat ki a Társaság bibliát a rendkívüli nehéz nyomdaviszonyok miatt, leg­alább a megalakítását ne odázzuk el. A történelmi neve­zetességű 1917. év ne tűnjék el a bibliakiadás szem­pontjából sem nyomtalanul. A részletkérdéseket a Társaság egy bizottsága megvitathatná azután. A szövegre vonatkozólag megemlítem azt, a mit úgyis sokan tudnak, hogy a revideált fordítás kiadási joga a Britt és Külföldi Bibliaterjesztő-Társaságé. Mél­tatlan volna hozzánk, felhasználva a hadi állapotot, egy­szerűen ezt figyelmen kívül hagyni. Új fordítást kellene készíteni. A revideált bibliának nem egy könyvére férne rá a simítás vagy épen teljes átdolgozás. Bizonyára maguk a régi revideálok is találnának igazítani valót. A revideáló egyének felkérése, megválasztása bizonyára nem róna megoldhatatlan feladatot a Társaság vezetőire. Felhívást kellene kibocsátani a testvéregyházak lelkészeihez, hány biblia elhelyezését biztosítanák, vagy ha nem biztosítanák, hát mennyit helyeznének kilátásba. A két testvéregyház püspökei elrendelhetnék egy bibliavasárnap tartását, vagy valamelyik nagy ünnep második napját jelölhetnék ki erre a czélra, a mikor a bibliaterjesztés számára adakoznának a hívek a külön kitett perselybe. A buzgó leányaink és asszonyaink segítségét is kérnünk kellene a szent ügy érdekében. Iskoláinkban szintén lehetne egy biblianapot tar­tanunk. Nem hiszem, hogy volna még egy olyan ügy, a melynek az érdekében jobban meg lehetne mozgatni prot, egyháztársadalmunkat, mint a biblia ügyében. Ala­pítványok, végrendeleti hagyományok, tagdíjak, adomá-

Next

/
Thumbnails
Contents