Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-07 / 40. szám

nyok stb. bizonyára hozzájárulnának annak a kimondott elvnek a megvalósításához, hogy a Magyar Bibliaterjesztő-Társaság előállítási áron — vagy azon alul is — bocsájtja forgalomba a Szentírást és soha egy fillér nyereséget seni akar feltüntetni évzáró számadásában. Külön társaság felállítását tartjuk szükségesnek. A prot. irod. társaság nem volna alkalmas hordozója ennek a tökéletes egyetértést kívánó munkának, mert sok prot. ember más szervezetbe tömörült. A Kálvin Szövetségnek vagv a megalakuló Prot. Szövetségnek más téren is elég tennivalója akad. Olyan nagy munka a bibliaterjesztés, hogy azt munkaágnak egyik Társaság sem vehetné; egyetlen czélnak kitűzve is méltó a biblia ügye, hogy egy külön társaság tegye feladatává. Dr. Patag Pál. TÁRCZA. Készlet egy régi czikkből. Épen ezelőtt hetven évvel jelent meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban Tompa Mihálynak egy czikke a „Reformáczió áldásai" czímen, a melyben -3 pontban sorolja fel a reformáczió által adott javakat: Hit és lelkiismereti szabadság, az erkölcsiség tisztább elvei­nek elterjedése, a családi és polgári jólét gyarapodása. A czikket a következő lendületes sorokkal végzi: „Ha azért a prot. egyház az, mely egyedül a sza­bad meggyőződés csendes hatalmával akarja megnyerni a lelkeket; ha a prot. egyház az, mely a haladó kor műveltségével halad elő és tökéletesedik; lia a prot. egyház az, melynek egyszerűen fenséges istentiszteleté­ben uralkodó ének, ima és szónoklat, úgy a természet egyszerű gyermekének, mint a legmagasabb műveltség fiának erkölcsi, vallásos szükségeit kielégíti; szóval, ha a prot. egyház az, mely — az írás nyelvén szólva — a próféták és apostolok általi fundamenfomokon építettetett, melynek szegletköve a Jézus Krisztus: nemde hivatva s kötelezve van minden igaz protestáns szeretni és becsülni az egyházat ? Szeretnie és becsülnie kell ezt, tiszta jellem és feddhetetlen erkölcs által, melyet az egyház komoly szelleme kíván; szeretnie és becsülnie kell ezt meleg egyháziasság által; mert ki valamely társulat tagja, ha annak becse van előtte, ahhoz ragasz­kodását küljelekkel is tanusítnia kötelessége ; szeretnie és becsülnie kell minden protestánsnak egyházát, ennek intézeteit gyarapítása s jogai védelmezése által. Van­nak, fájdalom! magyar prot. egyházunkban is számos eklézsiáink, melyek templomaiban nemcsak hogy minden külfény és pompa hiányzik, mi nélkül el is lehetünk, de hiányzik minden jobb ízlés, minden külső csín, hiány­zik a szükséges dísz, a komoly méltóság is, melynek még az evangéliumszerű istentiszteletre rendelt házban sem szabad hiányzani. Vannak oly sokáig nyomatott prot. egyházunkban számos egyház- és iskola-tanítóink, .kik szorongató szükségben élnek, mely őket gátolja, hogy egész kedvvel teljesítsék hivatásuk tiszteit, hogv tudományos művelődésük eszközeit időről időre megsze­rezhessék — s hivatalukban a vallás méltóságához illő dísszel forgolódhassanak. Gazdagság az egyház hivatal­nokainak, prot. elvek szerint, nem szükséges, de igenis szükséges, hogy a háztartás gondjai nélkül, mérsékelt jó állapotba tétessenek azok, kiknek a kor műveltségé­vel haladniok kell, kik be- ós kimennek a nép előtt; kiktől kivált a jelen nemzedék igényli, hogy szellemi és erkölcsi műveltség mintái gyanánt tündököljenek s kik a szeretet munkái- gyakorlására gyakrabban hívat­nak fel másoknál. Szeretnie és becsülnie kell tehát minden protestánsnak lelki tanítóit, kik nem kívánnak ugyan uralkodni a lelkiismereten, de munkások kiki hatáskörékez képest az Úr szőllejében s küzdenek a lélek fegyverével a lelki szabadság ellenségei ellen. Vajha mindezen indokok a kor kiáltó szózataként hassanak el közelebb a magyarhoni prot. egyház hatá­lyosbb tagjaihoz, hogy az idő jelei és intésére ügyelve tartsuk meg azt, mi nálunk vagyon, hogy senki el ne vegye a mi koronánkat. Jel. 8., 11." BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. II. Szeptember 23-án, vasárnap, az újonnan megválasz­tott lelkészeket szentelték föl. A fölszenteltek közül 9 rendes, 1 missziói, 1 állandó vallástanító lelkész és 1 a konvent újonnan választott titkára volt. Az egyházi be­szédet Kiss Zsigmond, a kecskeihéti egyházmegye h. es­perese tartotta. A Róm. 8: 5—9. alapján a test és a lélek szerint való élet közt lévő különbséget fejtegette megkapó szónoki erővel. A lelkészszentelési beszédet Petri Elek püspök tartotta Ján. 15: 7—8. alapján a Krisztusban való maradásról és annak áldásairól. Az ifjú lelkészek megáldásának mindenkor megható részletét még feledhetetlenebbé tette most, a mikor Nagy Imre esperes saját fiát: Nagy Ákost áldotta meg könnyektől fátyolozott hangon. Ennél nagyobb boldogságot sem egy apa, sem egy gyermek számára nem képzelhetünk! A lelkészszentelést követőleg a püspök látta ven­dégül az egyik vendéglő külön termében az egyházkerü­let espereseit, lelkészi tisztviselőit, a theologiai tanárokat és az újonnan fölszentelt lelkészeket. A barátságos fehér asztal mellett, mintha mindannyiunkat megilletett volna a nagy idők és a reánk váró nagy föladatok mélységes átérzése, emelkedett szavak, szeretettől áthatott atyai tanácsok és az ifjak részéről szent fogadalmak hangzot­tak el. Valóban feledhetetlen marad ez a rövid testvé­ries együttlét mindnyájunkra nézve! 24-én, hétfőn, folytatta az egyházkerületi közgyűlés szombaton abbahagyott tanácskozásait. Mindenekelőtt a püspöki jelentéssel kapcsolatos javaslatokat fogadta el

Next

/
Thumbnails
Contents