Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-07 / 40. szám
nyok stb. bizonyára hozzájárulnának annak a kimondott elvnek a megvalósításához, hogy a Magyar Bibliaterjesztő-Társaság előállítási áron — vagy azon alul is — bocsájtja forgalomba a Szentírást és soha egy fillér nyereséget seni akar feltüntetni évzáró számadásában. Külön társaság felállítását tartjuk szükségesnek. A prot. irod. társaság nem volna alkalmas hordozója ennek a tökéletes egyetértést kívánó munkának, mert sok prot. ember más szervezetbe tömörült. A Kálvin Szövetségnek vagv a megalakuló Prot. Szövetségnek más téren is elég tennivalója akad. Olyan nagy munka a bibliaterjesztés, hogy azt munkaágnak egyik Társaság sem vehetné; egyetlen czélnak kitűzve is méltó a biblia ügye, hogy egy külön társaság tegye feladatává. Dr. Patag Pál. TÁRCZA. Készlet egy régi czikkből. Épen ezelőtt hetven évvel jelent meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban Tompa Mihálynak egy czikke a „Reformáczió áldásai" czímen, a melyben -3 pontban sorolja fel a reformáczió által adott javakat: Hit és lelkiismereti szabadság, az erkölcsiség tisztább elveinek elterjedése, a családi és polgári jólét gyarapodása. A czikket a következő lendületes sorokkal végzi: „Ha azért a prot. egyház az, mely egyedül a szabad meggyőződés csendes hatalmával akarja megnyerni a lelkeket; ha a prot. egyház az, mely a haladó kor műveltségével halad elő és tökéletesedik; lia a prot. egyház az, melynek egyszerűen fenséges istentiszteletében uralkodó ének, ima és szónoklat, úgy a természet egyszerű gyermekének, mint a legmagasabb műveltség fiának erkölcsi, vallásos szükségeit kielégíti; szóval, ha a prot. egyház az, mely — az írás nyelvén szólva — a próféták és apostolok általi fundamenfomokon építettetett, melynek szegletköve a Jézus Krisztus: nemde hivatva s kötelezve van minden igaz protestáns szeretni és becsülni az egyházat ? Szeretnie és becsülnie kell ezt, tiszta jellem és feddhetetlen erkölcs által, melyet az egyház komoly szelleme kíván; szeretnie és becsülnie kell ezt meleg egyháziasság által; mert ki valamely társulat tagja, ha annak becse van előtte, ahhoz ragaszkodását küljelekkel is tanusítnia kötelessége ; szeretnie és becsülnie kell minden protestánsnak egyházát, ennek intézeteit gyarapítása s jogai védelmezése által. Vannak, fájdalom! magyar prot. egyházunkban is számos eklézsiáink, melyek templomaiban nemcsak hogy minden külfény és pompa hiányzik, mi nélkül el is lehetünk, de hiányzik minden jobb ízlés, minden külső csín, hiányzik a szükséges dísz, a komoly méltóság is, melynek még az evangéliumszerű istentiszteletre rendelt házban sem szabad hiányzani. Vannak oly sokáig nyomatott prot. egyházunkban számos egyház- és iskola-tanítóink, .kik szorongató szükségben élnek, mely őket gátolja, hogy egész kedvvel teljesítsék hivatásuk tiszteit, hogv tudományos művelődésük eszközeit időről időre megszerezhessék — s hivatalukban a vallás méltóságához illő dísszel forgolódhassanak. Gazdagság az egyház hivatalnokainak, prot. elvek szerint, nem szükséges, de igenis szükséges, hogy a háztartás gondjai nélkül, mérsékelt jó állapotba tétessenek azok, kiknek a kor műveltségével haladniok kell, kik be- ós kimennek a nép előtt; kiktől kivált a jelen nemzedék igényli, hogy szellemi és erkölcsi műveltség mintái gyanánt tündököljenek s kik a szeretet munkái- gyakorlására gyakrabban hívatnak fel másoknál. Szeretnie és becsülnie kell tehát minden protestánsnak lelki tanítóit, kik nem kívánnak ugyan uralkodni a lelkiismereten, de munkások kiki hatáskörékez képest az Úr szőllejében s küzdenek a lélek fegyverével a lelki szabadság ellenségei ellen. Vajha mindezen indokok a kor kiáltó szózataként hassanak el közelebb a magyarhoni prot. egyház hatályosbb tagjaihoz, hogy az idő jelei és intésére ügyelve tartsuk meg azt, mi nálunk vagyon, hogy senki el ne vegye a mi koronánkat. Jel. 8., 11." BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. II. Szeptember 23-án, vasárnap, az újonnan megválasztott lelkészeket szentelték föl. A fölszenteltek közül 9 rendes, 1 missziói, 1 állandó vallástanító lelkész és 1 a konvent újonnan választott titkára volt. Az egyházi beszédet Kiss Zsigmond, a kecskeihéti egyházmegye h. esperese tartotta. A Róm. 8: 5—9. alapján a test és a lélek szerint való élet közt lévő különbséget fejtegette megkapó szónoki erővel. A lelkészszentelési beszédet Petri Elek püspök tartotta Ján. 15: 7—8. alapján a Krisztusban való maradásról és annak áldásairól. Az ifjú lelkészek megáldásának mindenkor megható részletét még feledhetetlenebbé tette most, a mikor Nagy Imre esperes saját fiát: Nagy Ákost áldotta meg könnyektől fátyolozott hangon. Ennél nagyobb boldogságot sem egy apa, sem egy gyermek számára nem képzelhetünk! A lelkészszentelést követőleg a püspök látta vendégül az egyik vendéglő külön termében az egyházkerület espereseit, lelkészi tisztviselőit, a theologiai tanárokat és az újonnan fölszentelt lelkészeket. A barátságos fehér asztal mellett, mintha mindannyiunkat megilletett volna a nagy idők és a reánk váró nagy föladatok mélységes átérzése, emelkedett szavak, szeretettől áthatott atyai tanácsok és az ifjak részéről szent fogadalmak hangzottak el. Valóban feledhetetlen marad ez a rövid testvéries együttlét mindnyájunkra nézve! 24-én, hétfőn, folytatta az egyházkerületi közgyűlés szombaton abbahagyott tanácskozásait. Mindenekelőtt a püspöki jelentéssel kapcsolatos javaslatokat fogadta el