Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-07 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZItsISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk: Bizonytalanság, p. — Második ezikk: Magyar Bibliaterjesztő-Társaság. Dr. Patay Pál. — Tárcza: Részlet egy régi czikkböl. — Belföld: A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. II. K. — A lelkészválasztási törvény revíziója. II. Fövenyessy Pál. — Külföld. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. BIZONYTALANSÁG. Mint lapunkban is röviden jeleztük, a mostani kormányelnök beköszöntő beszédében megújította az elődje által adott ígéretet a kath. autonómiára és az 1848. XX. végrehajtására vonatkozólag; ígéretet tett arra nézve is, hogy az autonómiai törvényjavaslatot még az őszi ülésszak folyamán beterjeszti. Ennél többet nem igen tudunk, hacsak azt nem számítjuk még valaminek, hogy a kultuszminiszter kijelentette egy hírlap tudósítója előtt, hogy az előkészítő munkálatok az autonómiára nézve készülnek és pedig a főpapokkal teljes egyetértésben; az 1848. XX.-ra nézve pedig úgy nyilatkazott, hogy bár az erre vonatkozó törvényjavaslat már elő van készítve, de mi•után a számszerű tételeket módosítani kell, legközelebb megkezdi az egyes felekezetek képviselőivel az előkészítő tárgyalásokat. Katholikus részről több sürgető szó hangzott el e tárgyban. Az „Alkotmány" szerkesztője „Most sürgessük az autonómiát" cz. czikkben hivatkozva arra, hogy az országgyűlés nemsokára újra összeül, nagy erővel hívja fel a kath. társadalmi egyesületeket, különösen a Kath. Népszövetséget, hogy az autonómia felülről megmozdított ügyének adjanak alulról hatalmas lökést azzal, hogy állítsák az autonómia ügye mellé a katholikusok százezreit s így készítsenek a magyar katholiezizmusnak szebb és biztosabb jövőt. A kath. autonómiát most kell megcsinálni, mondja a sürgető czikk, mielőtt bármilyen politikai nehézségek támadnak, mert a kath. autonómia nem áll útjában semmiféle politikai reformnak, de megfordítva nem ilyen biztos a dolog. A jogkiterjesztéssel jövő parlamentnek első teendője legyen a katholikusokra is kiterjeszteni az autonómia jogát, a melyet más vallások is élveznek. íme, a nagy bizonytalanságban is látjuk, hogy a katholikusok fent is, lent is készülődnek a nekik új, szebb és biztosabb jövőt ígérő önkormányzat megszerzésére. De látjuk azt is — és ezt az említett czikk is hangsúlyozza —, hogy a katholikusok olyan autonómiára számítanak, hogy azáltal urai legyenek és maradjanak vagyonuknak és iskoláiknak. De a többi „vallásokra" s reánk is a bizonytalanság homálya borul. Mi nem tudunk és látunk semmit. Nem látunk semmiféle készülődést a nagy döntő időkre. Pedig mindenünnen fel kellene hangzania annak a kijelentésnek, hogy a magyar prot. egyház csak.úgy szemlélheti nyugodtan a kath. autonómia tető alá juttatását czélzó előkészületeket, ha biztosítást nyer a felől, hogy az ő anyagi exisztencziája is biztosabb megalapozást nyer a jelzett törvény méltányos végrehajtása útján. Mert kell-e ismételnünk azt, a mire már egy előbbi czikkben is reámutattunk, hogy anyagi exisztencziánk most fövényen épült házhoz hasonlatos. Ha jön majd az árvíz és fújnak a kedvezőtlen szelek, bizony nagy lehet ennek a háznak a romlása. Mert mi egyéb az a néhány költségvetési tétel, a melyre most annyi mindent reáépítettünk, mint fövény a romlással fenyegető áradatban . . . Nem tudjuk, mikor kezdődnek meg azok a megbeszélések, tárgyalások, melyeket a miniszter a mi vezetőinkkel fol} tatni akar, de azt tudjuk, hogy az autonómiai törvényjavaslat benyújtása előtt megállapodásra kell jutnia az 1848. XX. t.-cz. végrehajtásának mikéntjére nézve. Hiszen, enyhén szólva, igazi provokálás jellegével bírna, ha most ebben az ünnepi esztendőben épen csak a katholikusok biztosabb jövőjéről történnék gondoskodás, ha a magyar állam megfeledkeznék arról, a mi a reformáczió által nálunk is történt. Ez a feledékenység valóban ünneprontás számba menne. Szeretnénk hát valami bizonyosságot látni és határozott kijelentéseket hallani arra nézve, hogy nem lesz autonómiai törvényjavaslat az 1848. XX. méltányos, igazságos végrehajtása nélkül. Nekünk nincs „Nép-Szö-Adakozzunk: a református sajtóalapra!