Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-16 / 37. szám

fogadja a gömörmegyei Beje egyházközségének meghívását a papi állásra, Nem volt még eddig sem tanító, sem káplán, nem lehet csodálkoznunk, ha kollégái idegenkedéssel fogadták a papi vizsgát hirtelen letett Tompát. Barátai kicsinylették számára a falusi papságot, de Tompa nem vágyott városba; Kelemés, majd Hama volt papi állomása. Nem fogadta el sem a miskolczi, sem a szentesi gyülekezetek meghívását. Egyházmegyéje később az esperesi tisztségre is megválasztotta, de visszautasította, a tanácsbíróságot elfogadta, de únta a világi közigazgatást utánzó egyházi kormányzat papirosos, rubrikás kicsinyeskedését. Még a püspökválasztásnál is kapott szavazatot. Nem az egyházi téren kereste érvényesülését, a mivel csak az irodalom nyert. Nem azt mondjuk ezzel, hogy papi kötelességét elhanyagolta, betöltötte ő azt úgy, mint legtöbb paptársa. Szíve megoszlott a két ideál között. „Bibliámnak és lantomnak élek." Bibliája és zsoltároskönyve befolyásolta költészetét s költészete imáit és egyházi beszédeit. A magyar kálvinista költőkre kivétel nélkül hatást gyakorolt a biblia és az énekeskönyv. A vidéki ref. rektoroknak nagy részük van ebben. A ki kálvinista elemi iskolába járt, az a biblia és az énekeskönyv hatása alól ki nem vonhatja magát, legyen az Arany János, Tompa Mihály vagy Ady Endre. Nem sértő talán az a megjegyzésem, hogy ennek a két könyvnek a hatását íróinkon igazán az tudja kimutatni, a ki maga is anynyira ismeri ezt a két, szinte ref. tankönyvet, mint maguk az írók. A derék Pollák Miksa főrabbi igen nagy gonddal próbálta kimutatni a biblia hatását a két nagy magyar kálvinista költőre, Arany János és a Biblia; Tompa Mihály és a Biblia ez. művében. Az első művét az Akadémia, a másikat az Izr. Magyar írod. Társaság adta ki. Egy kissé megszégyenítő ez reánk nézve, különösen ha ilyen mondatokat olvasunk Fóliáktól: A keresztyénség a maga nagy, kiterjedt, hatalmas eszközeivel erősen hozzájárult a biblia elterjesztéséhez; de megalkotni a zsidóság alkotta meg. így tehát a biblia hatása Aranyra egyúttal megmutatja nekünk a zsidó szellemnek a költőre gyakorolt hatását. És mivel Arany a magyar nemzeti szellem legtökéletesebb kifejezője, a . biblia pedig a zsidóságé: tehát a biblia hatása Aranyra annyi, mint a zsidó szellemnek a magyar néplélekre gyakorolt közvetlen hatása. Azt hiszem, Arany is tiltakoznék ez ellen! Váczy János is helyesen mutat rá Fóliák túlzásaira, a midőn mindenáron a héber szellem hatását fedezgeti föl ott is, a hol nincs. A zsoltárok, Szenczi Molnár Albert és a későbbi revideálok szellemének hatása alatt annyira magyarokká lettek, hogy azoknak hatását a héber szellem közvetlen hatásának tekinteni nem lehet A szentírásnak . egyetemes emberi szelleme, nem a héber szellem az, a mely költőinket inspirálta. Az újtestamentumot. Jézus beszédeit igazán bajos a héber géniusz termékei közé sorolni. A héber géniusz más, egészen más. Ha a talmud hatásáról értekezik valaki, az beszélhet a héber szellem termékenyítő hatásáról. De az új testamentum egyetemes emberi gondolataival hat minden nép költőire termékenyítően. Akkor is, ha tisztán irodalmi kérdésről van szó, valljuk azt, hogy a biblia nem a héber léleknek, sőt nem is csak az egyetemes emberi léleknek, hanem a Szent Léleknek a hatására is keletkezett. Maga Váczy János is téved, a mikor Tompa A szent küszöb cz. költeményének ezen soraira: A te szentséges templomodban Hallgass meg én imádságomban ezeket írja: ez „világos átvétel a LXIX. zs. 4. és LXV. zs. 2. verséből, Szent templomodban gerjedez szívem, hallgasd meg, Isten, az én imádságomat". Dehogy onnét vette ezt a két sort Tompa! Még a dallama is a fülébe cseng a zsoltárkönyvet jól ismerő ref. embernek ! A XXVIII. zs. 2. verséből való ez, még pedig egy betű változtatás nélkül. Figyeljük csak meg! Midőn Tehozzád esedezem, És kezeimet felemelem .1 te szentséges templomodban, Hallgass meg én imádságomban, Ne büntess a hitlenekkel. Ne verj a gonosztevőkkel így van ez! Nem érünk mi rá arra sem, a mi kifejezetten a mi kötelességünk lett volna. Köszönjük meg Fóliák Miksának, hogy ő elvégezte, egyébként igen nagy irodalmi ismerettel, mi helyettünk a munkát. Dr. Patay Pál. BELFÖLD. A solti ref. egyházmegye és a református sajtó. E lap hasábjain több czikk foglalkozott már a fenti czímben foglalt üdvös intézmény gondolatával; mondhatnók azt is, hogy problémájával. — Valainenvnyivel foglalkozni felesleges, mert hiszen valamennyien egy nyomon haladnak s a vezéreszmét illetőleg — a dolog ellenzőinek felfogásától eltekintve — egyetértenek ; ez utóbbiakkal vitatkoznom pedig vétek volna, tudván, hogy ez irányban nálamnál hivatottabbak már nem egyszer felemelték szavukat. Ez az írás nem is akar egyéb lenni, mint visszhang egy korábbi czikkre, mely a református sajtót részvénytársasági alapon kívánja szervezni és visszhang Gaál Ferencznek „Levél a szerkesztőhöz" czíniű s e lap 29-ik számában megjelent közleményére ; visszhang . . . meg még valami más egyéb is! Igen, úgy gondoltuk mi is, mint az alsó-borsodi egyházmegye ! A határozatunk is csaknem ugyanaz, de részletesebb, sőt egy pár lépéssel többet is léptünk — Isten óvjon attól, hogy e kijelentés dicsekedés legyen