Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-26 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI esISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday -utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Helső munkatársak : Marjay Károly, MuraUözy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Végső fórum. Dr. Patay Pál. — Vezérczikk: A zsidókérdés Magyarországon, p. — Második czikk : Epilógus. M. Gy. — Krónika. — Belföld: Az ország főbb hitfelekezeti adatai az 1914-iki Statisztikai Évkönyv alapján. II. Homola István. — A külsősomogyi ref. egyházmegye közgyűlése. (K.) — A kecskeméti egyházmegye gyűlése. (F.) — Külföld. — A mi ügyünk. — Egyház. — Egyesület. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Végső fórum. I. Kor. 4.3—5. Ha őszinte az ember, bevallja, hogy mások figyelme, elismerése nagy hajtóerő munkálkodásunkban. Megtörténhetik, liogy ez a figyelem igazságtalan, kedvezőtlen ítéletté válik irányunkban. Fellebbezzünk ilyenkor a kevesek, a jók ítéletére. Ez is elmaradhat. Jöjjön a következő fórum, a lelkiismeretünk. A kit lelkiismerete megnyugtat, szilárdan állhat. Nem szédül meg az elismerés, magasztalás idején sem, de nem törik össze, ha az egész világ ellene fordul is vagy agyonhallgatja is. Jól esik megpihentetni tekintetünket Pál apostol gránitkemény alakján. „Rám nézve igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg vagy emberi ítéletnaptól." Milyen független ez az ember! Utánzásában azonban vigyázzunk! Mások véleménye vagy • mvatalos ítélet is sokszor fedezheti az igazságot s ib ^ kor a jogosulatlan önérzeteskedés, mások ítéletének csekélybe vétele hiba lehet. Csak akkor van jogunk mások ítéletétől eltekintenünk, ha Isten színe előtt megvizsgálva dolgunkat, tökéletesen meg vagyunk győződve, hogy részünkön az igazság. Még a lelkiismeret sem mutat mindig tévedés nélkül az igazságra. Mint az iránytűnél, itt is állhatnak be zavarok. Pál apostol igen bölcsen és igen nagy alázattal ezt írja: „. . . sőt magam sem ítélem magamat." Sok ember függetleníteni tudja magát mások ítélete alól, de önmagát ítélve, részrehajlóvá válik. Lelkiismeretünk, ha Isten közelében élünk s az ő orczája előtt járunk, élessé, szigorúvá válik s kérlelhetetlenül rámutat hibáinkra s vétkeinkre, mulasztásainkra. Boldog ember az, a kire a lelkiismerete sem tud semmi rosszat. Pál ezt is el merte mondani magáról: Semmit sem tudok magamra. Ha ide el tudunk jutni, milyen magasságban járunk már! Itt újabb kísértés fenyeget! A tisztaság gőgje. Mert ilyen is van. Elkerülhetjük, ha mindig szem előtt tartjuk Pál figyelmeztetését, a mit önmagának is ajánlott: nem ebben vagyok megigazulva! Még a tiszta lelkiismeret sem a végső fórum. A végső fórum maga az Úr, a legfőbb bíró, a ki nemcsak a sötétség titkait, a soha föl nem fedezett bűnöket, önzést, sok látszólagos jócselekedet titkos rűgóit hozza napfényre, de mindenen, átható fényszórójával rávilágít az övéire is. Meglátszik majd. .akkor azon a uapon, ki meny -nyit ért; ott nem a tényleges siker, az emberi eszközökkel lemérhető eredmény lesz a döntő, hanem a hűség a ránkbízottakon s a legbensőbb indító okoknak a tisztasága. Istenem, ha ezt mi megragadhatnánk erős, tökéletes hittel! Milyen független, milyen nagy lelkek is lennénk! Nem kedvetlenítene el senki ítélgetése, nem zárkóznánk megsebezve, büszkén a tudat értékeinek várába, nem kábítana el a siker, az eredmény. Idő előtt nem ítélgetnénk s az ítélettől sem félnénk ; hívén kitartanánk a ránkbízottakon, várva a végső fórum fölmentő, megigazító, csalhatatlan ítéletét, 1

Dr. Patay Pál. A ZSIDÓKÉRDÉS MAGYARORSZAGON. Ilyen czímen közli a „Huszadik Század" legutóbbi kettős száma azokat a válaszokat, a melyek a szerkesztőség által kibocsátott körkérdésekre beérkeztek. A kérdések feltevésére az Ágoston Péter „Zsidók útja" cz. könyvének megjelenése és az azzal kapcsolatos vitatkozások adtak okot. Tartalmuk röviden a következő volt: Van-e nálunk zsidókérdés ? Mik az okai ennék ? Hogyan, milyen társadalmi és törvényhozási reformokkal lehetne a kérdést megoldani? A folyóirat 60 beérkezett választ közöl és ezeket három csoportba osztva adja. Először közli azoknak válaszát, a kik szerint nincs érdemleges zsidókérdés és a kik ebben a vallásgyűlölet öröklött maradványait, igazi műveltség, ker. szeretet hiányát, gazdasági ellentétet stb.-t Adakozzunk a református sajtóalapra!