Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-26 / 34. szám

látnak. A második csoportba tartozók, és ezek vannak a legtöbben — 37 érdemleges válasz —, a kik szerint van nálunk is zsidókérdés, a melyet a „ghettomaradványok", az északkeletről reánk zúduló, nem kívánatos és beolvadni nem akaró elemek bevándorlása, a külön faji karakter és lelkület, a nem szimpatikus modor, a nagyobbrészt zsidók által képviselt destruktív irányzatok, a szellemi és anyagi aránytalan nagy térfoglalás és más sokszor hangoztatott dolgok tartanak ébren. A harmadik csoportban adja a folyóirat azoknak a rövid válaszait, a kik nem adtak érdemleges feleletet és csak néhány megjegyzést tettek a kérdés felvetésére és elintézésére nézve. Meg kell adni, hogy érdekes olvasmány a „Huszadik Század"-nak ez a füzete. A szerkesztőség igyekezett erre az ilyen alakban megjelenő „ankét"-ra a legkülönbözőbb felfogású, világnézetű egyéneket belevonni. A legtúlzóbb és vérbeli zsidók (dr. Blau, Szabolcsi) írása mellett ott vannak a nagyon is ellentétes állásponton levők, az Alkotmány szerkesztője, dr. Concha egyetemi tanár stb. válaszai. A protestáns vezéremberek közül hosszabb válaszokat küldtek György Endre, dr. Ravasz, Raffay, dr. Lencz, Haypál. Ezeknek a véleménye is nagyon eltérő. Bernát István, Szövetségünk elnöke, rövid választ küldött, a melyben jelzi, hogy igenis van nálunk zsidókérdés, de ennek megoldására nézve sikeresebb lenne a különböző felfogású egyéneket bizalmas jellegű konferencziára összehívni. Dr. Baltazár püspök nem szerepel a füzetben, mert ő már előzőleg, mindjárt az Ágoston könyvének megjelenése után leadta nagy feltűnést és sok helyen, még a legszabadelvűbb körökben is kedvetlenséget és megütközést keltő véleményét az „Allgemeine Jüdische Zeitung" húsvéti, héber betűkkel nyomott vezérczikkében és az „Egyenlőség" cz. ultrazsidó újság hasábjain. Ez utóbbit a „Lelkészegyesület" is közölte. A választ beküldők nagy többségének véleménye szerint tehát van nálunk is zsidókérdés. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy a kérdés megoldása nehéz. Találkozunk erre nézve több propoziczióval. A legtöbben megegyeznek abban, hogy a végleges megoldást a teljes faji beolvadástól lehet várni. Többen sürgetik a tömeges kikeresztelkedést (Ágoston P. is ezt hangoztatta a „Zsidók útjában"), a minél gyakoribb összeházasodást, az erélyes törvényhozási rendelkezést a bevándorlás korlátozása érdekében, bizonyos, különösen a zsidók főfoglalkozásával kapcsolatos bűnök szigorúbb büntetését, a politikai társadalmi demokratizálást és így tovább. Szóval meglehetősen tarka egyveleg az, a mit ott látunk és érdekes jelenség, a mit a túltengő és szinte bántó zsidó öntudat megnyilvánulásai mellett olvasunk, leginkább zsidók részéről megnyilvánuló, kemény bírálatokat is a specziális zsidó modor és morál ellen. A tárgymutatóval is ellátott, 164 lapot számláló sűrű nyomású füzet tartalma minden oldalról megvilágítja a problémát és a ki ezt a kérdést részletesen óhajtja tanulmányozni, az nem mellőzheti ennek a füzetnek elolvasását. p. EPILÓGUS. A sajtóvitának, mely e lap hasábjain folyt mindig szélesebb mederben, úgy látszik, többé nincs létjogosultsága. A lelkek frissítésére akart szolgálni, de mikor egy patak megnő, zavarosabbak a habjai, semhogy fáradt lelkesedéseket üdítsen. Az elvi harczoknak ez a pszichológiai menete: előbb tintába, aztán fellelkesülve a szívükbe s végül a vita elmérgesedésével epébe mártják az emberek a tollúkat. S az elv tiszta kihangzását, sértett nézetek mellékzöngéi homályosítják el. Jobb, lia mi csak a szívünknél maradunk. Való, hogy a mai napig akkora pozitív tett sern történt, mint egy gyufaszál. Mint a hogy a vonat indulása nem a talpfák lerakásától, úgy egy ilyenfajta mozgalom születésnapja nem az előkészítések és a czikkek megjelenésétől számít. Terv sokféle van Tiszántúl és Dunamellett s öt-hatféle ilyen előkészítő mozgalom várja a testté válást nem is mind a plátói ideák messzeségében, s nem is úgy, mint a vízcsöpp atomjai, melyek még ezután várják, hogy molekulákká is összetevődjenek. De csak induljanak a vízcsöppek, nem baj, ha különböző utakon is, ha találkoznak, hatalmas mozgalom folyója lehet belőlük. Ellenben a viszonválaszok válaszai, csak olyan szélmalom munkássága, mely már nem őröl semmit, s ezért egyelőre — meg is állíthatjuk a szélmalmot. M. Gy. KRÓNIKA. Ruhasegélg a kormány jóvoltából jutott boldognakboldogtalannak, megkapták az V. fizetési osztály szerencsés javadalmasai is még júniusban. A lelkészekkel csekély három hónapig gyakoroltatta a rózsát termő türelem erényét az atyai pedagógia iránti érzékkel bőven megáldott kormány, mire beleúnt az egyházi hatóságok sürgető kilincseléseibe s kiutalta a segélyeket augusztus második felében, a mikor a júniusi 500 K vásárlóereje körülbelül félértékre csúszott. De legalább keveseknek jutott ki a devalváczió felett való bosszankodás, mert a lelkészek és segédlelkészek nagy része s a hitoktató lelkészek egész kara nem kapott ruhasegélyt, bizonyára azért, hogy ne legyen oka szomorkodni azon, hogy mily keveset ér ma 500 korona... Hova lettek a jó honatyák, a kik vokshalászat évadján annyira szívükön hordják az állammal szemben megvédelmezendő érdekeinket ? De mindenek felett: hova lettek érdemes papképviselőink, a kiket (midőn honatyákká léptek elő s vele lelkipásztori munkaterük mellékfoglalkozássá degradálódott) ezzel a mélabús vigasszal bocsátottunk az ország tanácstermébe : sebaj, legalább lesz, a ki alkalomadtán, illetékes helyen őrt áll érdekeink felett... Hová lettek, hová ? ... Ellenség a front mögött. tonák számára. A Kálvin-Szövetség kiadványa. Ara 30 fíll. Megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkárságánál (IX.t

Ráday-u. 28).