Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-22 / 29. szám

tani, eszembe jutott Kuyperék nagyszerű vállalkozása, a mikor 1878 decz. 5-én egy ref. egyetem megteremtése érdekében megcsinálták a „Református felsőbb oktatási egyesületet". Micsoda Szürke czím ! Micsoda kishitű lemosolygás volt a következménye ! Es mégis: egy évre reá már meg­nyitották — ha szűkös viszonyok közt is — az első re­formátus egyetemet Amsterdamban. Természetes, hogy a mi magyar viszonyaink mások és sokkal nehezebbek. De ha ily rövid idő alatt nem is, azért mégis meglesz a napilap is és meglesz a református egyetem is Magyarországon. A magyar nemzeti és politi­kai életben való eljátszott szerepünkbe és Debreczen el­vesztésébe nem lehet belenyugodnunk. Csak hadd ala­kuljon meg végre az az egyesülés, a mely a legszigorúbb elvi megegyezés alapján kiáltó szó lesz a pusztában s készíteni fogja egy egészségesebb, igazi református szel­lemű egyháztársadalmi élet útját a magyar ref. egyház­ban. Mindez csak prelúdium, de reménységgel teli, vára­kozásoktól terhes. A „határozott zengésű trombita" meg­fuvása is elkövetkezik! Dr. Sebestyén Jenő. BELFÖLD. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Barátom ! Nem tudom, vájjon a református sajtó létrehozása ügyében írt s 1). lapodban (11. sz.) közölt igénytelen so­raim eljutottak-e oda, a hova czímezve voltak? Én csak azt látom, hogy a Bethesda tava még nem hullámzik. Egyháztársadalmunk még mindig nem mozdult meg. Ta­lán várja a felhívó szózatot! Egyes, buzgó lelkek, mint Lampértli, Gyökössy, Muraközy, Őry, Mai-jav, meggyőződésük, lelkesültségük hasábjaival élesztgették a Pesten meggyújtott, de egy idő óta pislákoló tüzet. Azonban az én egyházamért nyughatatlankodó lelkem azt szeretné már látni, hogy a hamvadó parázs újra lobbot vessen s fényét, melegét messze lássák és érezzék a haza határain belől azok is, a kik hitünk, reményünk megvalósulásában kételkedtek, s e miatt közönyösek maradtak e létkérdés iránt. B. lapod legközelebbi számában ugyan a Szövetség titkára azt írja folytatólagosnak ígérkező, megszívlelésre méltó czikkében, hogy a Kálvin-Szövetség szorgosan toborozza és tömöríti a maga táborát a jövő feladataira... egy országos jelentőségű nyomda-részvénytársaság ala­pítását tervezi, egyelőre egy folyóirat ós néplap meg­indításával. Tehát a szövetség csendben előkészül. Helyes! Csak soká ne késlekedjünk. Legalább addig ne, míg majd késő lesz. A versenyfutás, a tömegre hatás már kezdetét vette, itt is, ott is mozgás, elevenség. Induljunk meg már mi is! Ha ránk nézve még nem mult el a háború ször­nyűséges ideje: a másik tábor is érzi annak súlyát. S íme, ők azért már kiléptek a porondra. Ha eddig meg­nem előztük : legalább kövessük őket, Az anyaszentegy­ház s a magunk eminens érdeke ez, hogy a lelkeket megnyerjük az igazságnak s az evangéliumi világnézletnek. Mi itt, a Tiszán innen várjuk a jubileumi alkotást, Alsó-borsodi egyházmegyénk tavaszi közgyűlése benyúj­tott indítványomra meghozta pártoló határozatát a ref. sajtóalap. a nyomda, könyv- és hírlapkiadó-vállalat ügyében. Annak kimondására kértem ugyanis, a közgyű­lést, hogy az említett alap és vállalat megalkotását egy­házmegyénk is sürgős szükségnek látja s ezért már a jelen közgyűlés hívja fel a kebelbeli gyülekezeteket, azok presbitériumait, lelkészeit, tanítóit ez ügyben való buzgólkodásra. A határozat pedig ez lett: „Közgyűlésünk a javaslatot elfogadva, már most felhívja a presbitériumokat, lelkészeket, tanítókat, hogy a sajtóalapra szívesen adakozzanak ; a részvényekből anyagi erejükhöz mérten jegyezzenek, ha akár a Kál­vin-Szövetségtől, akár más testülettől erre felhívás ér­kezik. A javaslatot pedig felterjeszti az egyházkerületi • közgyűlésre." S még egyet! Nem tudom, Ti ott a Kálvin-Szö­vetségben miként gondolkoztok egy napilapnak a mos­tani anyagi viszonyok között való megindítása felől. Kivihetőnek látjátok-e annak kiadását? De én úgy látom, úgy érzem a magam kicsinységében is, hogy épen ezt, ennek kiadását, szerkesztését nem odázhatjuk el ; bár­mibe kerüljön, bármilyen akadályokba ütközzék is. A római egyház nemcsak az intelligensebb osz­tálynak. hanem a népnek, a tömegnek is szerkeszt poli­tikai napilapot. Sőt —' legújabban — már a szocziálizmus híveit is mégnyerni törekszik a „Keresztény Szocziáliz­mus" czímű lapjával. Persze a maga módja és különleges felekezeti czélja szerint. Nekünk is sietnünk kell. Az idő sürget, Avagy úgy is jó lesz, ha a béke utáni új korszak minket készület­lenül talál?! A zászló még kezünkben van. Vigyázzunk, ki ne ejtsük, mert nehéz lesz visszaszerezni! Szeretettel üdvözöl tisztelő barátod : Gaál Ferencz. Reformácziói emlékünnepély. A kézdi egyházmegye július 5-iki közgyűlése fog­lalkozott a reformáczió 400 éves évfordulója megünneplé­sének nagy kérdésével és e tárgyban tett indítványra a következőket mondotta ki: 1. A reformácziót, mint a föl sem mérhető nagy világ-évforduló megünneplését, egyetlen nappal nem te­kinti kimerítettnek, hanem arra teljes évnegyedet jelöl ki. 2. Presbitériumok már most foglalkozzanak azzal, a lelkészek pedig szept. 1-től minden vasárnapi beszé­dükben különösen is térjenek ki rá. 3. Ezen előkészítésnek mintegy természetes csúcs­pontja legyen a végső, tulajdon képi kiil-ünnepség, mely

Next

/
Thumbnails
Contents