Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-08 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Megelőzés.^. — Vezérczikk: A biblia a főrendiházban. Fiers Elek. — Belföld: Helyreigazítás. — Szabályrendelet-tervezet. — Külföld. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom: Egyházi beszédek. Dr. Patay Pál. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Megelőzés. Felc-Ie Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát és hogy ki az, a ki ezt mondja neked: Adj innom! te kérted volna őc és adott volna néked élő vizet. Ján. 4.1

0

. A samáriai asszony csodálkozott a felett, hogy Jézus tőle kért vizet a Jákob kútjánál. Erre mondta Jézus a fenti emlékezetes szavakat. Ha ismernéd az Isten ajándékát. A samáriai asszony úgy tanulta és hallotta, hogy Isten csak követel, csak odaírja nagy kőtáblákra lángoló betűkkel a maga nagy parancsolatait, odaállítja a nagy követelményeket a gyenge és oly könnyen eleső emberrel szemben. Úgy tűnt fel előtte, hogy Isten csak vesz, csak feltétlen hódolatot, alázatot követel és nem ad semmit; terheket rak a roskadó vállakra és nem segít hordozásukban. Ezzel a balvéleménnyel szemben hangzik fel a jézusi szózat: Ha ismernéd az Isten ajándékát... Az asszony nem ismerte az Isten ajándékát, azt a kimondhatlan drágát, a mely ott áll előtte, a kiben az isteni ígéretek igenekké és ámenekké lettek. Nem ismerte az evangéliumot, a mely azért örömhír, mert az isteni kegyelem megelőzéséről ad bíztató Ígéretet, Azt mondja nekünk, hogy Isten először ad, azután lép fel velünk szemben követelményekkel. Először veszünk az isteni kegyelem teljességéből kegyelmet kegyelemre, kapunk drága kincseket és csak azután kell ezdfcnek hordozóivá lennünk. Az Isten nem olyan, mint azt az egytalentumos ember mondogatta mentségéül a példázatban: Uram tudtam, hogy te kegyetlen vagy, a ki ott is aratsz és takarsz, a hol nem vetettél. Nem, százszor is nem ! A számonkérést megelőzi a talentumok kiosztása és az a sok idő, a mely a gyümölcsöztetés czéljából adatott. Mi ismerjük az Isten ajándékát és azért mi a gyermekies, merész hit megelőzésével lépünk oda az Isten elé. Szomjúhozunk, aggódunk, érezzük erőtlenségünket, tehetetlenségünket, de szent sietéssel és várakozással megyünk Ü hozzá és vetjük reá minden gondunkat, Látjuk mérhetlen szükségeinket, a nagy felfordulást, a fenyegető veszedelmeket, de törhetlen bátorsággal akarunk hinni, könyörögni és várni az Istent. Lehet-e másként ?! Előttünk nem ismeretlen az Isten ajándéka, Jézusban feltárta atyai kegyelmének gazdag, kiapadhatlan forrásait. Ezzel a megelőző isteni kegyelemmel találkozóit az ember eleitől kezdve: édenkerttel, kősziklából fakadó vizekkel, az isteni gondviselés terített asztalával, a nagy felhívó bíztató szózattal: Jertek, üljetek le, immár minden kész! így szólt Jézus is Nathanaelnek: Mielőtt hitt téged Filep, láttalak téged. Megelőző, meglátó, mindent előkészítő isteni kegyelem vár bennünket ölelő karjaira. A mi dolgunk csak az, hogy odalépjünk bízó vágyakozással, nagy lelki szomjúsággal az Úr elé és mondjuk: Adj innom, vezess oda az élő vizek forrásaihoz és elégítsd meg szomjúhozó lelkemet azzal, a mit kegyelemből készítettél. És azután nekünk is ilyen megértő, megelőző szeretettel kell járnunk, kelnünk, itt az igazság, békesség, vigasztalás után szomjúhozó világban. Ott kell tartanunk kezünket a társadalomnak, a fájdalmak emberének ütőerén, hogy megértsük a „teremtett világ fohászkodását, nyögését". És ha mi vettünk abból a vízből, a mit Jézus ajánlott fel a samáriai asszonynak és benne minden tévelygő, szomjúhozó léleknek, akkor tudunk adni másoknak is az örök életre buzgó kútfőből. Ez az isteni „csatornázás" czélja: élő lelkeken át élő vizet az eltikadt, száradó világnak! Ez az isteni megelőzés nagy felhívása e világhoz élő lelkeken át: Jövela ki szomjúhozik jöjjön el és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen. p. Adakozzunk a református sajtóalapra!