Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-17 / 24. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos ésitiadő: A KÁLVIN-SZÖWFTÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muráközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM Az Élet ^Kj^ay véből: Szárazság. Muraközy Gyula. — Vezérczikk: Katholikus autonómia, p. — Második czikk: Stólakécdás,\JC. — Tárcza : A reformáczió 300 éves megünneplése. Marjay Károly. — Belföld: Levél a szerkesztőhöz. rjtfSfcnkö István. — Külföldi hírek. Sz. M. — Irodalom : Drummond és a drummondizmus. Ifj. Victor János. —^Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések." Az Élet Könyvéből. Szárazság. „Minden hiábavaló." Prédikátor, „ímé, kiméne a magvető' vetni." Jézus. Ebben a két rövid mondatban két, merőben ellentétes világ találkozik, egy hatalmas király és egy názáreti ács világa. Az egyik a holnapon mereng s a jelenje lakó mint egy őszi kert; a másik a jelent szépséggel veti be s a jövő egy diadalmas új állomás; az egyiknek mindene van és semmi öröme nincs; a másiknak semmi je sincs és minden fűszál lengő öröm neki; az egyik a király, csak múmia már s egy évszám, a másik, az ácsfiú, élő valóság, a ki a történelmet átformálta, a kinek csudáló, alázatos tanítványai vagyunk. Ez a két világ sokszor viaskodik a lelkünkben. Sokszor Sysifusoknak érezzük magunkat és a szomjas világot, ezt az óriás Danaidák hordóját nem tudjuk vérrel és könnyel megelégíteni. Hátha minden hiába —• gondolja a gazda, mikor száradó vetése árván integet a forró levegőben és a lelkére, mint egy síró láucz, ráül a nehéz gondolat: hátha hiába volt a tavaszi munkám, sok aggódásom, hátha •ezen a kopár földön csak az én verítékem az eső, az én sóhajom a szél, az én jövőért való gondom a felhő? . . . Es ha végigtekintünk a keresztyénség kétezeréves magvetésén, a hol ebben a perzselő forróságban hitvány szalma lett a hit és útszéli gyom a szeretet, vájjon nem integet-e felénk ezeréves korhadt trónusáról Salamon király múmiája ? Hát csakugyan hiábavaló minden ? Sokan azt hirdették már, hogy a keresztyénség nem több egv pár ókori, legendás pergamentekercsnél, hogy a részvét irgalmas szent arczvonása csak czifra álarcz, a miben együgyű lelkek tetszelegnek; hogy a hit csak egy tavaszéji álma az emberiségnek, a miből felretten az első sikoltásra. Itt állunk ebben a lelki szárazságban és meg kell kérdeznünk: hátha hiába élünk ? Hiába hiszünk, hiába remélünk? Hátha igaza van a szegény, könnyes, bölcs királynak? Hátha egy üres malomkerék az élet, mely csak forog és a mi könnyeink és vérünk patakja hajtja ezeréveken át hiába és haszontalanul? Ilyen a kilátás Salamon király bíboros palotájából, így azonban egy perczig sem .lehet rámosolyogni az életre. Nekünk fegyver kell az éjféli banditák, a kétségbeesés és kételkedés ellen. Ezért jött Jézus. . . . Mert nem gyermekruháia Í>Z emberiségnek a keresztyénség, a miből már kinőtt. A Názáreti átlép Salamon királyok porló csontjain, kevély kis bölcsek sírjain és vezeti kézen fogva az ő alázatos, mártírkoszorús testvéreit az örökkévalóság felé. Ez a háború véres bizonyságlevelet írt a keresztyénség mellett. Nem a keresztyénség háborúja ez, mert a háborúnak nincs keresztyén vonása. Láthatlan lován királyi pompával jár a világ fölött az önzés. I)e a keresztyénség életében csak futó perez kétezer év. Csak virradás. Jézus nem halott Isten. Mint a kelő nap, jő mindig följebb és el nem takarhatják sem véres felhők, sem hiú emberi kezek. A középkorban megbűvölte az embert a hit és fegyencz-zubbonyt adott a tudományra. Az új korban elkápráztatta a tudós és kidobta a lelkéből a hitet. A jövő befogja ezt a két csodás táltosát a léleknek a haladás diadalkocsijába. Addig pedig . . . Addig — kiméne a magvető vetni! Száraz, tespedt világba hintette egy magasabb élet szépségeit. Szárazságban és rossz termés mellett dolgozott, remélt tovább! Sohasem esett kétségbe. Az élet csak annak nagyon rossz, a ki senkinek jót nem tett, csak annak vigasztalan, a ki senkit meg nem vígasztalt. Mennél rosszabb, szárazabb, terméketlenebb a világ, annál nagyobb erővel kell jóságot, irgalmat vetni bele. Kiméne a magvető vetni! — Mi is mind magvetők vagyunk! A világ magvetői. Fáklyái az éjszakának. Jegyezzünk Hadi Kölcsönt!