Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-03 / 22. szám

KÜLFÖLDI HÍREK. „Evangélikus hetilevél" (Evangelischer Wochenbrief) czímen ad ki már 1914. év óta Deissmann Adolf, a berlini egyetemen az újszövetségi tudományok tanára hetiröpiratot, a melynek ezélja, „hogy a keresztyén szolidaritás és a népek közötti kölcsönös megértés szent ügyének szolgáljon." Közlünk ennek szép czikkeiből néhány szemelvényt. Az új sorozat 1-ső és 2-ik számában magasztalólag emlékezik meg arról a munkáról, a melyet a német keresztyén diákmozgalom a háború alatt teljesített dr. Niedermeyer titkárnak vezetése mellett. Közel 1 millió könyvet és füzetet küldött a fronton küzdő diákok számára. De gondoskodott a közkatonák részére is megfelelő szellemi táplálékról, tábori vándor-könyvtárak felállításáról, nagy munkát végzett a Ker. Ifj. Egyesületekkel karöltve a foglyok lelkigondozása, a katonaotthonok felállítása körül. A keleti fronton 80 katonaotthont létesített. De a „német diákszolgálat" nagyszerű szeretetmunkát létesített a berlini egyetemi Mensa felállítása által is; ebben naponkint 1000 diák nyer ellátást. A kormány és társadalom tízmillió márkát bocsátott eddig a „diákmunka" czéljaira, a császár pedig a vaskeresztet adományozta a titkárnak elismerésül azért a nagyszerű munkáért, a melyet mozgalom a ker. Caritas szolgálatában teljesített. — Megemlékezik arról is, hogy mit tett az „Evangelischer Btind" a háború alatt. Érdekes adat, hogy egyedül ez a szervezet mintegy 25 millió háborús iratot küldött szét. Ez hangoztatta elsősorban a „Burgfriede" szükségességét a különböző prot. pártok és felekezetek között. Ez utóbbira nézve egyébként a porosz evangélikus főegyházi tanács is kimondta, hogy a jubileumi évben megjelenő -iratoknál kerülni kell a katholikus egyház elleni polemizálást és minden olyan részletet, a mely gyűlölséget szít más vallásfelekezetek ellen. Egy czentrumpárti képviselő a porosz képviselőházban nagy elismeréssel szólt a porosz egyházi főhatóságnak erről a lojális utasításáról és kifejezte azt az óhaját, hogy a háború után is maradjon meg a mostani vallásbéke a ker. egyházak között. — A Wochenbrief legutóbbi (9—10.) számában foglalkozik Deissmann az amerikai hadüzenettel és rámutat arra, hogy milyen elítélőleg nyilatkozott sok amerikai is arról a kétszínű szerepről, a melyet Amerika a háború alatt tanúsított. — Szól egyik számban arról a nagy kegyetlenségről, a melyet a brit kormány a német misszionáriusokkal szemben tanúsított: családaiktól elszakítva, Indiába deportálta őket. — Magasztalólag emlékezik meg Deissmann arról a szolgálatról, a melyet a keresztyén szeretet nevében az upsalai ev. érsek Söderblom teljesített. Felhívására 60 fiatal svéd férfiú ment Oroszországba az ottani hadifoglyok látogatása, gondozása czéljából. A német ev. egyházi választmány (Deutscher Evangelischer Kirchenausschuss), a mely az 1912. évben tartott eisenachi egyházi konferenczia határozatából kifolyólag képez összekötő kapcsolatot a német államegyházak között (számszerint 84 van), elhatározta, hogy a 400 éves reformáczió jubileumi emlékünnepélyt mindenütt a nagy időkhöz méltó egyszerűséggel kell megünnepelni. Október 31-én Wittenbergben lesz a közös nagy ünnep. November 1-én Eisenachban lesz utóünnep. A gyülekezetek okt. 31-én ünnepelnek. A választmány két iratot ad ki, egy tudományosat, a melyet D. Walther rostocki tanár és egy népszerűt, a melyet D. Conrad berlini lelkész ír. Kálvin szülővárosát, Noyont, is kiürítették a németek tavaszi nagy visszavonulásuk alkalmával. A várost talán épen a történelmi vonatkozás miatt megkímélték, csak a pályaudvart és kaszárnyát pusztították el. Épségben maradt Kálvin szülőháza is, a melyre, mint erről megemlékeztünk, a németek emléktáblát is helyeztek. A ház tulajdonosa, ez jellemző, ezt előzőleg nem engedélyezte. A francziák a németek által elhelyezett emléktáblát az ellenség iránti gyűlöletből kifolyólag bevonulásuk után levették és helyébe újat tettek. Franezia nők az egyház szolgálatában. A franczia protestáns lelkészek közül, miután ott, mint tudjuk, ezek nem élveznek semmi privilégiumot, sokan hadba vonultak, szolgálatuk egy részét: a látogatást, összejövetelek tartását, gyermekek katechizálását nők is teljesítik. Angliában is, még a püspöki egyházban is tanácskoznak a felett, hogy miként érvényesítsék a nők rendszeres munkáját az egyház körében és bizottságot küldtek ki annak megtárgyalására, hogy milyen theol. képzésben részesítsék a nőket, a kik szolgálatukat az egyháznak ajánlják fel. Nálunk az Egyetemes Konvent úgy határozott ebben az ügyben, hogy a kérdést még nem tartja hivatalos tárgyalásra érettnek. De az előrelátható nagy lelkészhiány miatt bizonyára szükség van arra, hogy érleljük ezt a kérdést és hogy a most egyedül illetékes fórum ebben a tekintetben, a zsinat, foglalkozzék ezzel az ügygyei. Miért kellene nekünk minden dologban hátul ballagnunk ?! IRODALOM. Wilhelm Goeters. Die Vorbereitung des Pietismus in der reformierten Kirche der Niederlande bis zur labadistischen Krisis 1670. (Leipzig, 1911. 300 o.) Ára kötve 8 márka. Bár több éve annak, hogy az a munka már megjelent, annak ismertetése a magyar irodalomban még nem történt meg. Kétségtelen, hogy szakköreink ismerik, ele mégis érdemes lesz arra szélesebb mértékben is felhívni a figyelmet, mint a mely oly tárgykört Ölel fel, melynek a magyar református egyház történetében is meg van az analógiája. Hogy nem jutott hasonló véghez, mint a hollandi mozgalom, annak oka egyrészről a külső körülményekben, másrészről a magyar vallásos érzület sajátosságában rejlik. Bár mindenesetre sajnálni lehet, hogy az a kálvini egyházideál, mely a magyar puritánusok szeme előtt lebegett, nálunk nem valósulhatott meg. A munka maga különben nagy általánosságban