Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-06 / 18. szám

lelkipásztor! El fog jönni az a kor, a mikor ez a szomjúság fog munkásokat teremteni és maga Isten fog elhívni sokakat az ő szőlőjébe... Úgy, hogy nékünk nem kell toborozni lelkipásztorokat! A mi toborzásunk — semmis, a mi akaratunk semmis! Isten az, a ki elhív, a ki vonz az ő íidvter've munkásaiul! És seregeinek majd a gyülekezetek angyalai: az Úrért, az ő dicsőségéért! Nem fizetésért. Ez az én hitem, kedves Szerkesztő uram és nem félek semmit a raczionális gondolkozású elemtől, nem a pénz hatalmától sem, mert a pénz is megbukik, a minta jelek mutatják! Soha annyi pénz nem volt, mint ma, de soha ekkora erkölcstelenség nem járt felfuvalkodva, mint ma.... és ebből kikívánkozik az ember, mert érzi már, hogy ez nem a boldogsúg! Félre hát a kishitűség aggodalmával... Isten kezében van az ő országa sorsa, nem a mieinkben! Az Úr marad az Úr továbbra is és ő fog gondoskodni arról, hogy az ő nyájának legyen legelője is — pásztora is! Ez majd meglesz, a mikor az Isten szülte újjá e rothadt világot! Tessék megpróbálni! A hazatérő hősök elé állítani a kérdést: akarjátok-e fenntartani a ti egyházatokat? Akartok-e érette akkora áldozatot hozni, mint régen, akartok- e Isten népe lenni ?.. . Tudom, hogy egy új Pünköst lelkesedése fog fellángolni, hogy: igen ! És megadják a létfeltételét az ő közöttük munkálkodó pásztoroknak és nem l.sz ez az égbekiáltó nyomor, a melyet szült a raczionális elem nemtörődömsége a lelkészi karban ! Nem hallj átok-e a szót... Az Isten üzenetét: Ne félj, kicsiny sereg, tetszett a ti atyátoknak, hogy adjon tinéktek országot! Adjon! . . . Csak el kell fogadni, ehhez pedig alázatosság kell! Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adassék a dicsőség! Balatoni István. Egyházmegyei közgyűlés. A solti ref. egyházmegye április 24-én tartotta tavaszi közgyűlését Kunszentmiklóson, a gyengélkedő Balla Árpád esperes helyett a legidősebb tanácsbíró, Kerecsényi Zoltán dabi lelkész és Vigh Béla világi tan ácsbíró, helyettes gondnok elnöklete mellett. A gyűlés első tárgya volt dr. Hajós József egyházmegyei gondnok elhunytának bejelentése s az új gondnok-választás elrendelése. Vígh Béla helyettes-gondnok kegyeletes szavakkal emlékezik meg arról a nagy veszteségről, mely egyházmegyénket Hajós József elhunytával érte, a ki 24 évig állott a kormányzat élén. A gyűlés megboldogult gondnokának érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti s a gyászoló családnak részvéte kifejezésével megküldi. A gondnok-választást elrendeli s a szavazatok kiadásának határidejét június 1-ére tűzi ki. Az újonnan megválasztott világi tanácsbíró, Martinorich László kunszentmiklósi főbíró és'"egyházi főgondnok eskütétele, a nyugdíj bizottság és számszók jelentései után az egyházi értekezlet javaslatai kerültek tárgyalás alá. Egyik tárgy volt az egyház fegyelem szigorításának ügye. Altalános tapasztalat, hogy a háború alatt nagv mértékben meglazult az egyházfegyelem, mely a gyülekezetek életében erkölcsi, az egyház kebelében alakult egyesületekben pedig hiltani értelemben nyit utat a szabadosságra. A gyűlés az egyházkerület figyelmébe ajánlja a komoly jelenséget és kéri, hogy a maga tágabb hatáskörében gondoskodjék arról, miszerint a Zsinat foglalkozzék a kérdéssel s a jelenlegi törvény hiányait pótolja teljesebb és szigorúbb rendelkezésekkel. A kerületi lap ügyének tárgyalása után a gyűlés egyhangúlag kimondta, hogy a reformáczió 400 éves fordulójának legméltóbb emlékét egy református nyomda felállításában látja. Alakuljon égy, az egész országra kiterjedő részvénytársaság, melyben minden lelkész és egyház, valamint tehetősebb világi tagjaink vegyenek részt. Vezetésére az öt egyházkerület kebeléből alakuljon egy bizottság. Egy részvény ára legyen 100 K, egyszerre vagy öt év alatt fizetve. Az egyházmegye nemcsak elvben határozza el a nyomdafelállítást, hanem azonnal belép 10 részvénnyel az alapítók közé, a jelenlevő lelkészek és egyházak szintén kötelezik magukat legalább egy-egy részvény vásárlására; A gyűlés kéri a Kerületet, hogy a fölterjesztendő egyházmegyei tervezetet vegye pártfogása alá s minden rendelkezésére álló anyagi és erkölcsi erejével támogassa, hogy az eszme életképes valósággá legyen. Az egyházi bellii vatalnokok beteg segély zö-egyhtének tervezetét a gyűlés helyesli, az illetők figyelmébe ajánlja, de kötelező voltát nem mondja ki. Bírósági ülés — anyag híján — nem volt. Tudósító. Egy beteg tag s annak meggyógyítása. . . . Szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind ... I. Kor. I2.ai

i

, A magyar református egyház egy tagja beteg, súlyos betegségben szenved : a gödöllői református egyházközség. Midőn e helyen szót emelni bátorkodunk ez ügyhöz, nem csupán az apostol idézett szavaiban rejlő igazságra hivatkozva tesszük ezt meg, bár ez is elegendő jogczím volna arra, hanem elsősorban a gödöllői egyházközség különös jelentőségére hivatkozva, mellyel az egész magyar református egyház szempontjából bír. „Gödöllő". . . midőn e község nevét halljuk, önkéntelenül elhunyt királyunk s felséges neje jut eszünkbe. Hisz' Magyarországon alig volt kedvesebb tartózkodási lielyök, mint a gödöllői kastély. Ha valahol, úgy itt érintkezhetett velők a nép s itt tekinthetett be az uralkodó pár népünk életébe, szokásaiba, jellemébe a legközvetlenebbül. És Gödöllő múltja biztosíték jövőjét illetőleg. Hí csendesedik Isten kegyelméből a harczok vihara s