Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-06 / 18. szám

ifjú királyunk hosszabb időt tölthet országában, bizonyára ő is követi elődje példáját. Ezért fontos a gödöllői egyházközség az egész magyar református" egyház szempontjából : ha valahol, úgy itt fog megismerkedni Magyarország királya egy kálvinista gyülekezet életével, munkájával ! De mit fog itt látni, tapasztalni?! Ha a magyar református egyház hivatalos szervei s társadalma nem lát hozzá idejekorán e beteg tag meggyógyításához, akkor valószínűleg nem sok épületeset, nem sok vonzót. Mert a gödöllői református egyházközség anyagi helyzete, ha kellő segítség nem jön, szétziilléssel fenyegeti ezt a fontos gyülekezetet. Egy súlyos (8 százalékos) váltókölcsön terhe nehezedik reá (45,000 K), ehhez járulnak egyéb terhek és halaszthatatlan rendkívüli (renoválási) kiadások (körülbelül 13,000 K). Az egyházközség legjövedelmezőbb birtokai a közelmúltban eladattak, úgy hogy jórészt az egyházi adóból kell fedezni egyházi és iskolai kiadásait, minthogy alapjai a leégett iskolába építtettek, illetőleg elköltettek. Az iskolai kiadások tekintélyesek: egy 4 tanítós iskola költségeinek több mint a felét viseli az egyházközség. Még akkor is, ha a gyülekezetet a maga vállalkozó szelleme vitte volna ily súlyos válságba, még akkor is az egész magyar kálvinistaságnak kötelessége volna segítségére sietni a terhek hordozásában, hisz Krisztus törvényét csak úgy tölthetjük be, ha egymásnak terhét hordozzuk. De nem a maga hibája, nem a maga könynyelműsége juttatta ide. Mennyivel inkább kötelessége tehát a jelen esetben !! Az én feladatom nem az, hogy azokra a szomorú okokra, sajnálatos körülményekre reámutassak, melyek ezt a helyzetet megteremtették, az én feladatom csak az lehet, hogy a bajokat feltárjam őszintén s kérjem úgy a hivatalos hatóságok, mint az egész református társadalom erkölcsi és anyagi támogatását. Nem azért, mintha a gyülekezetben nem volna készség az egyház megmentésére. Noha a személyi adón kívül az állami adó 25%-át fizetik a gyülekezet tagjai egyházi adóba, noha a közelmúlt szomorú tapasztalatai méltán elidegeníthették volna a híveket egyházunktól, mégis rövid három hét alatt a perselypénzen s az Isten dicsőségére befolyt adományokon kívül 384 K-át adtak össze az egyház anyagi bajainak orvoslására. Az áldozatkészség tehát megvan a hívekben, de azt senki sem követelheti jogosan és méltányosan, hogy a mások hibáinak minden rossz következményét a gyülekezet tagjainak kelljen viselni! Ha erre kerül a sor, akkor lehet, hogy a hitnek és áldozatkészségnek kis lángja is ki fog aludni, mely annyi csalódás után is lobog a gyülekezet körében. De nem fog kialudni! Nem fog, mert lesz igazi megértés, igazi testvéri szeretet úgy a magyar református egyháznak hivatalos szerveiben, mint a kálvinista társadalomban. Meglesz úgy az erkölcsi támogatás, melyre szükségünk van ahhoz, hogy egy kedvezőbb feltételekkel bíró kölcsönt szerezzünk s meglesz az anyagi támogatás is, jönni fognak a segélyek, az adományok is, melyek nem csupán a terhet fogják könnyíteni, hanem abban rejlik majd legnagyobb áldásuk, hogy azt a kis lángot hatalmas tűzoszloppá nevelik magában a gyülekezetben! „Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát", hogy legyen a gödöllői egyházközség méltó képviselője a magyar kálvinizmusnak Isten dicsőségére! Ifj. Szabó Aladár. A MI ÜGYÜNK. A lapunk 75 éves fennállása emlékére f. hó 8-ára tervezett estélyt a közbejött akadályok miatt kénytelenek voltunk elhalasztani; D. V. a jövő ősszel tartjuk meg. A váczi Kálvin-Szövetség a nehéz háborús viszonyok közepette is derekas munkásságot fejtett ki a téli hónapokban. Minden második héten tartott a Szövetség nyilvános összejövetelt s ez estélyek gazdag programmja mindig nagyszámú hallgatóságnak szerzett épületes és kellemes órákat. A gyülekezet hálás érdeklődése kíséri a lelkésznek és feleségének buzgó egyháztársadalmi munkáját. Példaszerű a gyülekezet tagjainak áldozatkészsége, az aránylag nem nagy gyülekezetben 2500 K az önkéntes adományok évi átlaga. Jutott a váczi hívek filléreiből minden jó ügynek: az országos Kálvin-Szövetségnek, Diákszövetségnek, kecskeméti árvaháznak, Nagypénteki Társaságnak stb. Bizonyára nem tévedünk, ha ez eredmények titkát abban a szolgálatkész szeretetben keressük, a mely felekezeti különbség nélkül mindenkinek mindenkor rendelkezésére áll a váczi parokhián. Utazótitkárunk a mult vasárnap látogatta meg a váczi Kálvin-Szövetséget s ott előadást tartott a szövetkezetek történetéről. Előadás Péczelen. Szövetségünk megbízásából mult vasárnap, a délutáni istentisztelet végeztével, dr. Kováts István theol. tanár előadást tartott arról, hogy „Mit vár tőlünk a háború után a nemzet?" EGYHÁZ. A dunamelléki ref. egyházkerület e héten f. hó 9-én tartja közgyűlését. Az Egyetemes Konvent gyűlése f. hó 31-én kezdődik. Lelkészválasztások. A nagybecskereki ev. egyház Iíoren Pál törökbecsi lelkészt, — a temesvukóvári Turcsányi László ottani h. lelkészt választotta meg lelkészéül. Mennek a többi harangok is. A vallás- és közokt. miniszter április végén kelt rendelettel közölte az egyházi főhatóságokkal, hogy a még meglévő harangokat is elviszik a fémszükség miatt. Csak a. történelmi és műbecsű harangok maradnak helyükön Az egyhazak megtérítés fejében a rekvirálás előtt önként is felajánlhatják harangjaikat. A dunántúli ref. egyházkerület mult hó 30-án tartotta Pápán közgyűlését Németh István püspök és gr. Tisza István főgondnok elnöklése mellett. A gyűlés kimagasló mozzanata a főgondnok nagyszabású megnyitóbeszéde volt, a mélyben a vallásbéke érdekében emelte fel szavát, a melyre most a válságos napokban olyan nagy szükség van. A magyar protestáns egyház közvéleménye, monda, a vallásfelekezeti béke szent ügyének ápolását kívánja és rámutatott arra, hogy ne engedjük magunkat lesodortatni erről az álláspontról még akkor se, ha valahol egy-egy meggondolatlan szó esik. Buzdí-