Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-06 / 18. szám
PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-uteza 2S, a hová a kéziratok", előfizetési és hirdetési díjak stb küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KAI.VIN-SZÖVETSKG Felelős szerkesztő BILKEl PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Be!só munkatársak ' Nlarjay Károlv, Muráközy Gyula, Patay Pál dr. Sebestyén Jenő es Veress Jenő Előfizetési ára : Egész évre- 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre • 4 kof. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona Hirdetési díjak . Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K TARTALOM. Vezérczikk: A budapesti Kálvin-téri ref. templom és egyházi épület újjáépítése. Gonda Béla. — Második czikk: A theologiai tanárok lelkészi szolgálatának nyugdíjjogosultságukba való beszámítása. — Harmadik czikk: Maradhatnak-e tanácsbírák a nyugalomba vonult lelkészek ? Hámor István. — Belföld: Falusi levél. Balatoni István. Egyházmegyei közgyűlés. Tudósító. Egy beteg tag s annak meggyógyítása. Ifj. Szabó Aladár. — A mi ügyünk. Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. A BUDAPESTI KÁLVIN TÉRI REF. TEM1 Motto : Jertek, építsük fel az Úrnak romladozó házát. 1900-ban, a mikor fölmerült az az eszme, hogy a Nemzeti Színházat a Kálvin-téri ref. templom helyére építsék s a templomot építsék fel a Fővámház-téren, a nyílt piaezon: röpirat alakjában közzétettem egy javaslatot a budapesti Kálvin-téri ref. templom és egyházi épületek újjáépítéséről, azt szétküldtem a budapesti egyház vezetőinek és kiválóbb tagjainak. Ebben a kis röpiratban annak az eszmének kívántam propagandát csinálni, hogy azt az egész épületcsoportot, melyen a templom és az egyházi épület áll, a budapesti ref. egyház részére kell megszerezni és azon egy egységes monumentális kálvinista egyházi épületet kell emelni, hatalmas templommal és megfelelő egyéb épületekkel. Szerény, de nagyfontosságú javaslatom akkor visszhang nélkül elhangzott a pusztában. Nem akarok rekriminálni, de ha akkor a budapesti kálvinista egyház vezetősége meghallgatta volna gyönge szavamat és Istenbe vetett erős hittel, kellő energiával felkarolta volna javaslatomat, meg vagyok róla győződve, hogy javaslatomat minden nagyobb nehézség nélkül meglehetett volna valósítani és pedig fél annyi költséggel, mint a közel jövőben s már régen készen is állhatna az egész hatalmas egyházi épületcsoport. Azóta eltelt több mint 16 esztendő, készültek különféle tervek a Kálvin-tér szabályozására, a mely tervekbe a 1C0 éves szerény kis kálvinista templom egyáltalán bele sem illeszthető, mert valósággal elsülyed a mellé tervezett s a Kálvin-tér többi hatalmas épületei mellett. A templom mellett volt régi rozoga egyházi épület helyére az egyház terveztetett egy modern stílusú bérházat, a város a másik oldalán egy még modernebb hambárszerű nagy kolosszust s a kettő közt ottmaradt volna a mi ósdi kis törpe templomunk, örök intőjelül arra, milyen Í.OM ÉS EGYHÁZI ÉPÜLET ÚJJÁÉPÍTÉSE. törpék lettek az utódok az erőshitű, messze jövőbe tekintő nagyokhoz, a kik száz évvel ezelőtt megépítették ezt a templomot s ezzel megvetették az alapját a budapesti kálvinista egyház akkor bizonyára nem is álmodott nagyarányú fejlődésének. Ennek a rettenetes világégésnek kellett elkövetkeznie, hogy a templom mellé tervezett egyházi bérház építését jjieg -seia kezd&ettck, pedig a régi épületeket már le is rombolták. S a fegyverek zajában valami isteni ihlet szállhatta meg egyházunk érdemes vezetőségét s rátérve az én 16 év előtti javaslatomra, részletesen indokolt memorandumot készítettek, melyben kifejtették annak az egész magyarországi kálvinistaság szempontjából való igen nagy fontosságát, hogy azon az egész telekcsoporton, melyen a többi közt a templom is áll, a budapesti kálvinista egyház részére megfelelő központi székház építtessék a szükséges egyházi és egyéb épületekkel. Hát a jobb belátás és a memorandum megvolna, de arról nem hallottam, hogy az ügy egy lépéssel is előbbre ment volna. Pedig nekem egy életen át szerzett tapasztalaton alapuló szent meggyőződésem, hogy minden cselekedetnek legnagyobb ellensége, igen gyakran a megölője az ankét és a memorandum. Az alkotáshoz Istenbe vetett erős hit és semmi akadálytól vissza nem riadó, a dolgot üstökénél megfogó erős akarat, szívós kitartás kell, a mely nem tétovázik, de rendíthetetlenül megy előre a cselekvés útján s nem nyugszik addig, míg az eszmét valóra nem váltja. Ehhez óhajtanék hozzájárulni azzal, hogy némi módosítással felújítom 1900. évi javaslatomat. » A század első tizedében a pesti kálvinisták lélekszáma csupán 300 — 1000 közt ingadozott, I)e ebben a csekély számban voltak erőshitű, nagyakaratú, lelkes