Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-06 / 18. szám

emberek, a kik előre látták, a kik előkészítették a kálvinistaság térfoglalását az ország fővárosában. Akkor még a hit varázsa, az eszmény kultusza tudott annyi lelkesedést önteni a puritán kálvinista hívők lelkébe, hogy az a csekélyszámú egyházközség már 1815-ben templom és iskola építésére határozta el magát. Visszhangot keltett fogékony lelkükben a hugonották lelkesítő zsolozsmája: „Erős várunk nékünk az Isten!" s hol őt imádhassák, hol gyermekeiket a jézusi szeretet egyszerű, tiszta erkölcseiben nevelhessék: templomot és iskolát igyekeztek emelni, megvetve ezzel szilárd alapját a fővárosi kálvinistaság jövendő terjeszkedésének. . . Túl az akkori kecskeméti kapun, a régi Szénatéren, a Két-nyul-utcza sarkán épült fel hosszú 15 év alatt a mostani templom s mellette egy egyemeletes kisebbszerű paplak és iskolaépület. A pesti kálvinista egyházközség ettől kezdve folyton gyarapodott, terjeszkedett, úgy hogy már 1845-ben nagyobb ünnepek alkalmával szűknek bizonyult a templom s Strachan angol konzul költségén beépítették az oldalkarzatokat, a mivel egyszersmind eltakarták Strachan Saroltának a templom keleti oldalfülkéjében elhelyezett szárkofágját. Ezekkel a karzatokkal a templom befogadóképessége jelentékenyen nagyobbodott, úgy hogy mintegy 1200 ülő- és 800 állóhely lett benne. Ettől kezdve hosszú időn át szünetelt az egyházi építkezés, mígnem Török Pál püspök lelkes buzgólkodása lassan-lassan új életre kelté azt s Gönczy Pállal együtt megteremtették 1859-bert a gimnáziumot, 1863-ban a papnevelő-intézetet. Hogy a főgimnáziumot elhelyezhessék, 1851-ben második emeletet építettek a régi Széna-tér felőli' épületre, majd 1862—63, években felépítették az Oroszlánutczai épületrészt, a papnevelő-intézet s a gimnázium két alsó osztályának elhelyezésére. Ezen utóbbi építkezéshez a dunamelléki egyházkerület is hozzájárult, mintegy 15.000 frt költséggel, minek fejében kikötötte, hogy a budapesti egyházközség örök időkre köteles a papnevelőintézetnek helyet adni. Pár évvel később tovább folytatta az egyházközség az építkezést s 1865-ben kiépítette a Lónyay-utczai épületrészt, mely egész a legújabb időkig bérházul szolgált, a lelkészi és püspöki iroda is itt volt elhelyezve. A gimnázium fejlődésével e czélra a modern igényeknek megfelelő új épületről kellett gondoskodni. így épült fel nem épen legszerencsésebb elhelyezésben a Lónyay-utcza elején a főgimnázium, melybe az intézet 1888-ban beköltözött. A régi épületben az által felszabadult helyiségeket a theol. akadémia kapta, a mely 1912-ben a Ráday-utczai palotába költözött, míg a püspök és lelkész, az egyház és a hívők megmaradtak a régi, szűk, avult hajlékban, mintha csak a közöny moha lepte volna be az egyházi életet. Pedig azzal a 300 kálvinista lélekkel szemben, a mely 1815-ben isteni ihlettel, nemes akaraterővel és nagy áldozatkészséggel megkezdte a ma is fennálló templom építését, ma a budapesti kálvinisták száma meghaladja a 90.0G()-ret, melyből, különösen, míg a józsefvárosi templom fel nem épülhet, mintegy 40,000- lélek van a Kálvin-téri régi, szűk templomra utalva, míg a budaiaknak és ó-budaiaknak, a VI., VII. keriiletbelieknek, a kőbányaiaknak s a zuglóbelieknek külöu-külön templomaik vaima k. A budapesti kálvinistaság legvagyonosabb, legintelligensebb és legszámosabb elemei, közel 40.000 lélek vallásos érzületének vájjon hogyan felel meg az a kisméretű, igénytelen templom, mely a 100 év előtti nem is 1000 lélek hitbuzgóságának az akkori viszonyokhoz mérten valóbán nagyszerű alkotása volt ugyan, de a mely ma már nem méltó sem a kálvinista egyházközség tekintélyéhez. sem a fővárosnak nagy arányokat öltött fejlődéséhez. Az az egész környék, melyen e régi templom a vedlett, ócska házak, szűk sikátorok s toldott-foldott roskatag egyházi épületek közt szégyenkezve meghúzódik, valóban egy kiáltó ellentét szemben a főváros s legközvetlenebbül magának a Kálvin-térnek nagyarányú é])ítészeti fej 1 ődésévei. Nem csoda aztán, hogy azok a szakférfiak, a kik a főváros építőművészeti rendezésével és kiképzésével foglalkoznak, ezt a bemohosodott telektömböt olyan gazdátlan jószágnak vélik tekinteni, a mellyel szabadon lehet rendelkezni, mert hiszen a tulajdonosok — a mint látszik — nem alkalmasak arra, hogy ezt a helyet méltóan beillesszék a főváros architektonikus keretébe. * Az a telektömb, melynek egy részén ma a ref. templom és egyházi épület áll s a melyet a Kálvin-tér, a Lónyay-, Oroszlán- és lláday-utczák határolnak, szinte predesztinálva van arra, hogy azon a budapesti kálvinistaságnak egy hatalmas, művészi alkotásit egyházközségi telepe létesüljön, nagy és díszes templommal, egyházi épületekkel és bérházzal. Ez a telek ma a következő részekből áll: 1. A ref. templom és egyházi épület telke : 784*88 •-öl, 2. a ,,Tamásö

-féIe ház és telek a templom mellett 440'88 Q-öl. 3. a székesfőváros tulajdonát képező úgynevezett két Oroszlán-épület a Kálvin-tér,' Ráday- és Oroszlán-utczák sarkán 848*25 •-öl. Összesen 2074*01 •-öl. Ez a telektömb mindenekelőtt akként lenne szabályozandó. hogy a Kálvin-tér a forgalmi és esztétikai követelményeknek megfelelően kibővíttessék. Ezt a kibővítést a templom és egyházi épület telkének nagyobbmérvű lemetszésével tervezem, mi által a tér mintegy szimmetrikus alakot öltene s a közepén egy kis park is lenne képezhető, melyben igen előnyösen lehetne — ugyancsak a kálvinistaság szimbolizálására — a budapesti kálvinista egyház fejlesztése körül oly igen nagy érdemeket szerzett Török Pál püspök emlékszöbrát felállítani.