Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-29 / 17. szám

igyekeztek a rájuk bízott nagy feladatot teljesíteni. A bevonult tanítókat legtöbb helyen a lelkészek helyettesítették. A gyermekek ezrei a nagy munkaerőhiány miatt természetesen sokat mulasztanak, korán „kiállnak" az iskolákból, ennek káros hatásai majd hosszú időkön át érezhetők lesznek. — A felekezeti tanítók családi pótléka és az állami tanítókéval való egyenlősítési ügyét is tárgyalta a bizottság és az eddigi kérelemnek megújítását javasolja a konventnek. A férfi- és nőtanítóképzö-intézetekröl Fejes Áron nagyenyedi tanítóképző-intézeti igazgató referált. A három férfitanítóképző-intézetben (Debreczen, Nagyenyed, Nagykőrös) 371 nyilvános és 33 magántanuló volt a mult tanévben. A legnépesebb volt a debreczeni, a hol párhuzamos osztály is volt. — Négy tanítónőképző-intézetünkben (Debreczen, Nagyvárad, Pápa, Szatmárnémeti) 732 növendék volt (100 magántanuló), 134-el több, mint az előző tanévben. A férfitanítóképzőkben 228, a másikokban 274 növendék kapott bennlakást. Tanítói oklevelet kapott 92 férfi és 238 nő, kántorit 89 férfi és Pápán 16, Nagyváradon 1 nő. A dunántúli egyházkerület nemcsak tanítónőképző-intézetet tart fenn, hanem gondoskodik a tanítónők elhelyezéséről is, a mennyiben úgy rendelkezett, hogy ott, a hol több tanítói állás van szervezve, ezekre megfelelő arányban női tanerőt kell alkalmazni és ehhez mért helyes intézkedés az is, hogy a tanítónők közül az alkalmasak Pápán kántori oklevelet is szereznek. Öt polgári leányiskolánk volt a mult iskolai évben : Kiskunhalason, Hajdúböszörményben, Pápán és Budapesten ; ezeken kívül egy vegyes Szentendrén. Az elsőt kivéve, a mely a legrégibb (1870-ben mint magániskola keletkezett), minden iskolának van internátusa. A tanulók száma volt 1171 (64 magán); legnépesebb volt a marosvásárhelyi, a legkevesebb tanuló volt a jóformán csak helyi érdeket szolgáló halasi intézetben; az örvendetesen fejlődő szentendrei iskolában 91 fiú- és 40 leánytanuló. A polgári iskolák református tanulóinak száma volt 554. A mi nagy iskolahiányunkra jellemző adat, hogy egyedül a debreczeni róm. kath. Svetics-féle kath. intézetben 300 ref. leány nyert oktatást. A tanügyi politika terén ez az egyetlen adat is irányadóul szolgálhat! A mi nőnevelésünk elhanyagolt állapota is egyik főforrása súlyos veszteségeinknek. — Örömmel emlékezünk itt arról, hogy a jövő évben tárgyalás alá kerülő előadói jelentésben már majd ott lesz a mi nagyra hivatott új intézetünk: a felsőbaranyai (siklósi) polg. leányiskola is. S. Szabó József előadó betegsége miatt távol volt, a középiskolai vallástanításról szóló nagy gonddal készített jelentését Rácz Lajos terjesztette elő. Először a mi ref. gimnáziumunkban végzett munkáról szólt. Jelentéséből megértettük, hogy 6548 ref. tanuló volt gimnáziumainkban. A négyosztályú gyönki gimnáziumot kivéve, mindenütt rendes vallástanár tanított. Megemlékezett a jelentés az ifjúság körében végzett valláserkölcsi nevelői, pásztori munkákról is, a melyek több helyen elég lendületesek voltak; de fájdalom, vannak olyan intézeteink, a melyek ezen a téren nagyon sok kívánni valót hagynak fenn. Panaszkodunk az ellen, hogy az állami intézetekbe is bevitték a kongregácziókat, nálunk több intézet van, a hol a kötelező munkákon kívül semmiféle mozgalom nincs. A mi magát a tantermet és tanmenetet illeti, ennek is több hiánya van, a legkirívóbb az, hogy kevés helyet juttatunk a bibliai anyagnak és a hit- és erkölcstani (fogalmi) anyag is régi sablonos keretekben jelenik meg. Rámutatott — egész helyesen — az előadó a konfirmáczió-előkészítés terén uralkodó rendszertelenségre és sürgette erre nézve is a helyes tanterv, tanmenet egységes megállapítását." Ezen a téren is a legtöbb helyen megelégszünk a kátétanítással és nem vesszük figyelembe azt, hogy legalább a középiskolában a konfirmácziói előkészítésnél czélul tűznénk ki azt, hogy a tanulókból „tanítványok" legyenek, a mit csak úgy lehet elérni, ha Jézust állítjuk eléjük legmegragadóbb vonásaiban. Égetően szükség van arra, ho^y a háború után a vallástanárok összegyűljenek és megtárgyalják alaposan a rájuk bízott nehéz és nagyfontosságú munkának problémáit. Még csak egy szót az ifjúsági lap kérdéséről. Ez is megoldásra vár a közel jövőben. Nagy baj, hogy épen most nincs teljesen megfelelő lapunk a középiskolai ifjúság számára, de addig is, míg ilyen lesz, e helyen is rá kell mutatnunk arra, hogy irányítsák a vallástanárok különösen a nagyobb diákok figyelmét az „Ébresztő "-re, „Diákvilág"-ra, a mely igényeiket alkalmas kiegészítéssel teljesen kielégítheti. Nagyon vigasztalan az a kép, a mit az előadó nagy ügyszeretettel a nemreformátus középfokú intézetekben tanuló ifjúság vallástanításairól adott. 11,826 ref. tanuló jár más jellegű középfokú iskolákba. Mennyi tarkaság, nehézség, fonákság, rendszertelenség ezen a téren ! Ebből a jelentésből újból megértettük, hogy mily nagy feladatok várnak egyházunkra ebben az égetően sürgős ügyben. Az egyházi törvény a közalap rendeltetésszerű felhasználására vonatkozó utasításban ezt a czélt is kijelöli, de jön már az új zsinat és még mindig nem történt más, mint a nagy munkamező és szükséglet kijelölése. Szó esett most is arról, hogy több katholikus (zárdai) intézetbe nem engedik be a mi hitoktatóinkat; a miniszter egy Konventi feliratra már elvi kijelentésben utalt arra, hogy erre nem is kötelezhetők. Mi részben elnéző liberalizmusunkból, részben a helyes pedagógiai szempontból nem élünk represszáliákkal. Dóczi Imre mutatott reá újból arra, hogy helyesebb, ha más felekezetű hitoktató a mi intézeteink falain belül végzi munkáját, a mely az igazgató által is bármikor ellenőrizhető. Zárdai intézeteknél az is előfordul, hogy eltitkolják a más felekezethez tartozókat és így vonják el őket a köteles illetékes vallásos nevelés alul; ez törvényellenes és az ügyben felterjesztés megy a miniszterhez. De a leghathatósabb gyógyszer ezen a téren természetesen a megfelelőbb számú intézetek felállítása és a szülők körében is végzett gondos pásztori munka lenne.