Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-29 / 17. szám

den szórványban lakó családfőnk nevére ingyen megküldetni. Rendkívül életrevaló és minden nagyobb nehézség nélkül megvalósítható eszme az úgynevezett „építő iratszekrény" beállítása a templom tornáczába, vagy más mellékhelyiségébe. Ennek felső része üvegajtós lenne, alsó része pedig íratraktárul szolgálna. A felső részbe időről időre odarakhatnék a megjelenő vallásos iratokat és nyomtatványokat. Bizonyára nagy mértékben hozzájárulnának ezek is ahhoz, hogy híveink az eddiginél jóval nagyobb arányokban szerezzenek be Bibliákat, zsoltárokat, építő iratokat, fali mondásokat. Véleményünk szerint, a nagyobb költségek megkímélése végett, megelégedhetnénk ezeknek a tervbevett szekrényeknek a felső részével is. A könyveket és iratokat a lelkészi hivatalban tarthaljuk és árúsíthatjuk a legmegfelelőbben : a templom tornácza kevésbbé alkalmas erre. A tervezetnek a vallástanításra vonatkozó fejtegetései részletes útmutatást foglalnak magukban mind a szórványbeli református iskolakötelesek összeírása, mind vallástanításuk tárgyában. Amennyiben sem a lelkész nem végezhetné a vallástanítást, sem ott helyben nem vállalkoznék erre alkalmas református vallású állami vagy községi tanító, a szülőkhöz kell folyamodnunk. Ezek számára vezérkönyv készítendő, melynek segítségével gyermekeiket bevezethessék a Biblia világába és vallásunk igazságainak ismeretébe. A szórványbeli serdülő gyermekek konfírmácziói oktatásánál is szükségünk van egészen rövid, dióhéjba szorított hitvallásra, hogy a konfirmandusok azt jól megtanulják s úgy jelentkezzenek konfirmáczióra. Az ilyen módon előkészültekkel a lelkész legalább a konfirmácziót megelőző napot elmélyítő beszélgetésekkel tölti, azután nyugodt lélekkel bocsáthatja őket az Úr asztalához. Utal arra, hogy a bácskai német reformátusok énekes könyvében is megvan a heidelbergi káténak ilyen rövid foglalata. Élihez hasonlót a mi új énekeskönyvünkbe is be kellene iktatni. A diaszpóra-missziói munka költségei során megemlékezik a tervezet egyfelől az istentisztelettartás, másfelől az íratterjesztés, végül a vallástanítás költségeinek várható forrásairól. A legutóbbi forrásait részletesen fölsorolja. A diaszpóra-missziói munkáról való leszámolást legutoljára említi a tervezet. Itt a legfontosabb az „Utazási napló" vezetése. Ebbe a lelkész a helyszínén esetről •esetre bevezeti végzett funkczióit és a bejegyzést valamely megfelelő egyénnel láttamoztatja. Utal arra, hogy magasrangú katonai és polgári tisztviselők sem tekintik tekintélyüket aláásó körülménynek, ha alárendelt közeggel igazoltatják is megjelenésüket. A nyomtatványminták közt látunk is ilyen „Utazási napló "-űrlapot. Hasonlókép bemutat a tervezet a ma használatban lévő és a gyakorlatban több tekintetben be nem vált konventi „Missziói jelentés" helyett új részletes jelentő ívet. Ezt bizonyára nagy örömmel fogadnák a jelenleg használatban lévő ív helyébe az az ellen oly sok panaszt hangoztató lelkészeink. Az egyházi felsőbb hatóságok részéről végzendő diaszpóra-missziói munkáról emlékezik még meg röviden a tervezet. Egyenkint fölsorolja az egyházmegye, az egyházkerület és az egyetemes konvent teendőit. Az utóbbi hatáskörébe utalja a diaszpóra-missziót országosan szervező szabályrendelet megalkotását, az ehhez szükséges egységes nyomtatványok előállítását, a temetőkönyvnek, a szülők kezébe adandó vallástanítási vezérkönyvnek, a koníirmácziói hitvallásnak a megíratását, hasonlóképen az országos diaszpóra-missziói lap szerkesztését és kiadását. A mennyiben erre az utóbbira nem vállalkoznék a konvent — a mit ugyan alig lehet okunk feltételezni —, az egyházkerületek föladata erről gondoskodni. Ezekben vázoltuk az Ágoston Sándor kiváló munkálatában foglalt értékes és megvalósításra érdemes eszméket. Hisszük, hogy illetékes egyházi hatóságaink magukévá teszik ezeket a nemcsak nagy egyházszeretetről, de kiváló gyakorlati érzékről is tanúskodó terveket s ezek nyomában, egységes munkaterv szerint, megindul szórványaink százaiban és százaiban az elszórt csontok összeszedésének és megelevenedésének nagy munkája. K. 1. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűlése. Az E. T. B. f hó 18. és 19-én tartotta üléseit a konventi székházban. Az ülés Dóczi Imre elnöklésével nyílt meg, a ki kegyeletesen emlékezett meg a bizottság buzgó tagjának, a mult évben még velünk együtt szolgáló Mészáros Jánosnak elhunytáról. A gyűlés első fontos tárgya a következő három évi cziklusra való szervezkedés volt. Változás csak az elnöki tisztség betöltésénél történt, a mennyiben a beteg dr. Kenessey Béla helyére a bizottság Dóczi Imre ajánlatára dr. Baltazár Dezső püspököt választotta meg. Miután Petri Elek püspök a bizottság részéről melegen üdvözölte Dóczi Imrét tanügyi működésének 40 éves betöltése alkalmából, a bizottság a különböző fokozatú intézetekre vonatkozó jelentéseket alulról felfelé menő sorrendben vette tárgyalás alá. Először az óvodákról volt szó. Ezt a terrénumot eleddig jóformán teljesen elhanyagoltuk. Mindössze öt óvodánk van: Léván, Debreczenben, Geszten, Kéken 1—1, Kolozsváron 2. Ezzel szemben a róm. katholikusoknak többnyire apáczák által vezetett és több mint 74,000 K állami segélyben részesülő 194 óvodája van; ezekbe az 1913—14. tanévben több mint 24,000 gyermek járt! A népiskolákról szóló jelentést Simon Károly hajdúhadházi tanító terjesztette elő. A kép, mit adhatott, hiányos volt. Mert egy egyházkerületből (Dunamellék) elkésve, egyből pedig (Erdély) egyáltalán nem érkezett be statisztikai kimutatás s így az összesnek feldolgozása a jövő évre maradt. A beérkezett adatok alapján is megállapítható volt, hogy népiskoláink a nehézségek daczára is